29. rész: "Jó éjszakát!"

2010. okt. 2. 14:46 - írta AnonimGirll

Hamarosan megérkeztünk Jus házához, ő pedig a zsebében kotorászott.

Végül előhúzta a kulcsot. A zár halkan kattant, mi pedig csendesen mentünk be.

Halkan baktattunk fel az emeletre, már amennyire ment dülöngélés közben. Muszáj volt megkapaszkodnunk a lépcsőkorlátban.

Aztán végül beértünk a szobájába.

Odatántorogtunk az ágyhoz, aztán nekem a térdeim összerogytak, és ledőltem az ágyra.

Jus felnevetett, és leült mellém.

Felhúzott az ölébe, majd feljebb mászott velem a karjaiban. A falnak dőlt, és az ölében tartott.

Elnevettem magam.

- Sss! - kuncogott. - Anyuék alszanak!

- Igaz. - kuncogtam, és megfordultam az ölében.

Megfogtam a kezét, és a falhoz szorítottam.

- Maradj csöndben! - villantottam rá egy kacér mosolyt.

Elvigyorodott, és kihívóan nézett rám.

Egy percig tétováztam, mire neki egy hatalmas vigyor terült el az arcát.

- Na? - emelgette a szemöldökét.

Halkan felkuncogtam, és odabújtam hozzá, miközben a kezét feljebb toltam.

A füléhez hajoltam.

- Biztos csöndben tudsz majd maradni? - mormoltam fülébe, és próbaképp hozzásimultam.

Halkan nyögött fel, miközben elkezdett fészkelődni.

- Ah, túl hangos vagy! - mondtam halkan, megbánást színlelve. - És ez még csak a bemelegítés. - mosolyodtam el kacéran.

Kimásztam az öléből, ő meg félszegen pillantott végig rajtam.

Elindultam az ajtóhoz, de ott megálltam.

- Gondolom akár előtted is vetkőzhetek. - mosolyogtam, mire ő nyelt egyet.

- Aha. - válaszolt halkan.

- Én is így gondoltam. - mondtam, majd megfordultam, és tettem pár lépést hátrafelé.

A szoba közepén levetkőztem, természetesen az a fehérnemű volt rajtam, amit ma vettem. Fekete és csipkés. Kicsit elpirultam, amint végigpillantottam magamon.

Megfordultam, és nem vettem tudomást Justin szemeiről, amik elég feltűnően mértek végig.

A ruháimat az ágy mellé vittem, majd bebújtam a takaró alá.

Jus halkan felnevetett, és ő is bebújt mellém a takaró alá.

Törökülésben ültünk egymás előtt a takaró alatt, és mosolyogva figyeltük egymást.

A kezemmel végigsimítottam a karomon, és ajkamba haraptam. Az ujjaim hidegek voltak, és egy ötlet villant be.

- Justin... - kezdtem behízelgő hangon, és közelebb másztam hozzá, amitől teljesen zavarba jött.

- Iiigen? - kérdezte halkan, és elnézett oldalra.

Az ölébe ültem, majd az ujjaimmal megsimogattam a nyakát.

- Áhh... - kapta el a kezemet. - Már megint ilyen hidegek az ujjaid? - kérdezte, és a csípőmnél fogva közelebb húzott magához.

A szívverése egyre hangosabb volt.

Elmosolyodtam, és lehajoltam. A fejemet a mellkasára fektettem, és hallgattam gyorsuló szívverését.

Kezemet óvatosan csípőjére csúsztattam, majd becsúsztattam a pólója alá.

Éreztem, ahogyan megremeg, de nem szólt, csak hagyta, hogy csináljam azt, amit akarok.

Hűvös ujjaim lassan simították végig forró bőrét.

A szíve hevesebben vert, és ujjával feltolta az állam. Lassan megcsókolt, majd eldöntött az ágyon.

De nem akart többet. Csak lassan elhúzódott, és a szemembe nézett. Barna csillogó szemeit a takaró alatt, a sötétben is láttam.

Forró lehelete arcomnak ütközött.

Lassan elhúzódott, majd kimászott a takaró alól.

- Elfáradtam. - suttogtam, és kidugtam a takaró alól a fejemet.

Justin mögöttem vetkőzött, én pedig kíváncsian hátrafordultam.

Végigmértem tetőtől talpig. Gyönyörű volt, ahogyan az ezüstös holdfény megvilágította.

Gyorsan megfordultam, és lehunytam a szemeimet.

Gyorsan bebújt mellém, és hátulról átölelt.

Úgy éreztem, hogy majd' megfagyok, de belülről forróság öntött el. Pedig nem volt se hideg, se meleg.

Magához húzott, és a nyakamhoz rejtette az arcát.

Megfordultam, és átöleltem forró testét, amitől kirázott a hideg, de ő is megremegett.

Karjai szorosabban tartottak, arca most az enyém előtt volt, és a szeme az arcomat kémlelte.

- Gyönyörű vagy! - suttogta, és egy eltévedt tincsemet a fülem mögé söpörte.

Lesütöttem a szememet, és hagytam, hogy végigfusson rajtam a libabőr.

Lassan néztem fel szemeibe.

- Aludj jól! - suttogtam, és odahajoltam hozzá.

Lassan csókoltam meg, majd gyorsítottam. Először nem értette, de hamarosan kapcsolt, és ő is szenvedélyesebben csókolt.

A hátára fordult, és hevesebben csókolt. A szívem hevesen vert a mellkasomban, de Justiné is megkergült.

Ziháltuk a levegőt, de a világ minden kincséért se hagytuk volna abba. Túlságosan vágytunk már egymásra, és most talán itt lett volna a jó alkalom...

Megfordítottam magunkat, és magamra húztam.

Neki ez mind nem volt ellenére.

Lábaimat a derekára kulcsolta, aztán ujjai visszatértek a hajamba.

Beletúrtam a hajába, mire ő megszakította a csókunkat.

Zihált, szinte már kapkodta a levegőt.

Tekintetünk találkozott, ő pedig csábítóan elmosolyodott. Nem bírtam nem visszamosolyogni.

- Talán ennyi elég lesz mára... - zihálta.

Nagy szemekkel néztem rá.

- Tessék? - kérdeztem meglepődve.

- Vagy te inkább folytatnád?- jelent meg egy kacér mosoly az arcán.

- Én nem ezt mondtam. - sütöttem le a szemet, és éreztem hogy elvörösödök.

- De gondoltál rá! - kuncogott, és feltolta az államat.

Ajkamba haraptam, és felnéztem a szemébe.

Mosolyogva emelgette a szemöldökét.

Halkan felnevettem.

- Bolond vagy! - fészkelődtem, és elengedtem a lábaimmal a derekát.

Visszahúzta a lábaimat.

- Ki mondta, hogy elengedhetsz? Megengedtem? - kérdezte komolyan, én pedig felnevettem.

- Huh, talán jó lenne, ha nem aludnánk együtt! - kuncogtam.

- Miért? - húzott magához, és mindkét kezével az arcomat tartotta.

- Hát mert... - Újra éreztem, hogy minden vér az arcomba tolul, és kipirul a bőröm. Forró lehelete az arcomat simogatta. - Nem hiszem, hogy tudnék aludni. - néztem a szemébe, és mikor megláttam barna szemeit, azt hittem felgyulladok.

De visszafogtam magam, csak néztem rá, és vártam, hogy ellenkezzen.

- Ezzel csak egy baj van. - válaszolta, és elfojtott egy kis mosolyt. - Én nem tudok nélküled aludni. Muszáj, hogy tudjam, hogy itt vagy mellettem.

- Biztos sikerülne aludnod nélkülem is. Eddig is sikerült. - suttogtam szinte hangtalanul.

- Akkor még nem láttalak téged. - mondta, és közelebb húzta arcomat az övééhez. - Azóta egyetlen éjszakát sem töltöttem nélküled. És most már nem is tudom, hogyan fog sikerülni.

Csak néztem a szemeibe, de ő végül lehunyta őket, és elengedte az arcomat. Ezt megadásnak vettem.

- Szeretlek! - bújtam a nyakához.

- Én is. - suttogta mosolyogva. - Egyébként miért akartál te külön aludni?

Felkuncogtam.

- Nem vagyok rád jó hatással... Tudtam én! Nem szabadott volna találkoznunk...

- Hogy micsoda? - kérdezte rémülten.

- Sss! Anyukádék alszanak! - csitítottam.

- Hogy mondhatsz olyat, hogy nem szabadott volna találkoznunk? - kérdezte jóval csendesebben, de elég élesen.

Felnéztem rá.

- Hát, tudod... - kezdtem.

- Nem! - vágott határozottan a szavamba. - Ilyenről szó se essék! - fogta a két tenyere közé az arcomat.

- De Justin... - kezdtem sóhajtva.

- Luce. - nézett rám szigorúan, mire én elfelejtettem mit akartam mondani. Végül megtaláltam a hangom.

- Justin... - kezdtem rá gyorsan, és már hadartam volna, de ő ajkait az enyéimre szorította.

Először csak azért csókolt, hogy elhallgattasson, majd egyre követelőzőbb lett, és fölém kerekedett.

Tetszett, hogy újra kezdi, csak az időpont nem volt túl alkalmas, hisz' most szerettem volna megbeszélni vele egy fontos dolgot.

Visszacsókoltam, és a tarkójánál húztam közelebb magamhoz.

Elmosolyodott.

- Elfelejtetted már mit akartál mondani, vagy csináljam tovább? - mormolta ajkaimba.

Kezeit a combomra csúsztatta, és erősebben húzott magához.

Összeszorítottam a fogamat, és elfojtottam egy sóhajt.

- Hmmm... - mosolygott. - Jó éjszakát, cica! - suttogta fülembe, de nem engedett el.

Még egyszer megcsókolt, majd zihálva elhúzódott.

Lassan felnéztem, amint rájöttem hogy kéne megcsinálni ezt a bonyolult mozdulatot, majd elkezdtem normálisan lélegezni is.

Ő csukott szemmel mosolygott, és felsóhajtott.

- Aludj! - nézett fel rám fél szemével. - Már késő van.

Elengedtem őt, és az ágy legtávolabbi végébe húzódtam.

Hamarosan elnehezedtek a szemhéjaim, majd nem sokkal később elnyomott az álom.