28. rész: Hazafelé...

2010. szept. 30. 19:29 - írta AnonimGirll

Már kezdtem fontolóra venni, hogy most féltékeny-e vagy csak... Nem, nem találtam más indokot erre.

- Ezt most miért mondtad? - könyököltem fel a pultra, és felé fordultam.

Felsóhajtott, és ő is felkönyökölt. Lehunyta a szemét, majd lassan nézett fel.

- Nehogy azt hidd, hogy valami bajom van veletek... Meg akarlak védeni...

- Mitől? - kérdeztem leplezhetetlen megdöbbenéssel és kíváncsisággal.

- Tudod, volt egy srác... - mondta halványan mosolyogva, de én a szavába vágtam.

- Áh, mindig így kezdődik. Mindig van egy srác. - fordítottam a szemem mosolyogva az ég felé.

- Igen. - nevetett halkan. - Szóval, volt egy srác. Amikor találkoztunk, eléggé megbámult, és számomra sem volt éppen közömbös. Két hét múlva összejöttünk. Nagyon megszerettük egymást, minden percemet neki szenteltem, ő volt az életem. Aztán el kellett mennie a világ másik felére. Másik középsuliba vették fel, és engem meg itt hagyott avval, hogy majd meglátogat... Azóta sem jött...

Csak hallgattunk. Amy hangja halk volt, kihallottam belőle a sebezhetőséget. Még a dübörgő zene sem nyomhatta volna el ezt a hangot, ezt a keserves suttogást, melyben minden szó mögött a szomorúság, kétségbeesés és fájdalom bujkált.

- Magamba zuhantam. - folytatta lehelethalkan, bár mégis hallottam. - Nem törődtem semmivel és senkivel. Hónapokig tartott amíg összeszedtem magam, és elkezdtem élni. Addig csak élőhalott voltam. Léteztem, de nem volt bennem egy szikrányi élet sem.

Megfogta a vállam.

- Nem akarom, hogy ez történjen veled is! - mondta remegő hanggal, mint aki mindjárt elsírja magát. Szeméből kicsordult egy könnycsepp, de hagyta végigszánkázni arcán.

- Amy. - suttogtam, és ajkamba haraptam, hogy ne sírjam el magam. A története megérintette a szívemet. Erős nyomást éreztem a mellkasomban és a torkomban is. - Sss! - öleltem magamhoz. - Ne sírj!

- Nem fogok sírni... - motyogta. - Még elkenném a sminkem! - nevetett, erre én is felnevettem.

Elengedtük egymást.

- Most már értened kell, hogy féltelek! Olyan vagy, mintha a testvérem lennél! Nem akarom, hogy te is így elveszítsd magad, miután elmegy. És hamarosan pedig ez lesz!

- De miért nem élvezhetném addig a helyzetet amíg itt van? - kérdeztem.

- Most inkább vele leszel a nap minden percében, és majd utána sírsz? Vagy inkább egyre kevesebb időt töltesz vele, és akkor nem lesz annyira fájdalmas... De ez csak az én véleményem. Szerintem adj neki egy kis levegőt, hadd legyen a barátaival is. A pasiknak nem jó, ha állandóan rajtuk lógunk! - vigyorgott.

- Van benne valami... - sóhajtottam elismerően.

- Na ugye...

- De meg kell értened, hogy most van csak itt... Egy hét, és utána ennyi... Elmegy, és kitudja mikor jön vissza.

- Épp ezért mondtam el ezt... - válaszolta. - Gondolkodj el ezen! - mondta, majd felvette a koktélját, és itt hagyott a gondolataimmal.

Az arcomat a tenyerembe rejtettem, és mélyen beszívtam a levegőt. Megérkezett a két koktél, én pedig felvettem, majd kedvetlenül elindultam vissza a fiúkhoz. A csajok ott csacsogtak köztük, a fiúk meg röhögtek és egymással beszéltek.

- Hmmm, szia! - mosolygott Jus, majd egyik kezével végigsimított a combomon.

- Szia! - mosolyodtam el, és odaadtam a koktélját.

Leültem mellé, és belekortyoltam a koktélba.

- Miről maradtam le? - nevettem.

- Semmiről! - válaszolta. - Minden megáll, ha elmész.

Lehajolt, és egy puszit nyomott a számra.

- Hmmm, köszi! - mosolyogtam csukott szemmel ajkaiba.

- Kérsz még egy ilyet? - kuncogott.

- Naná! - mosolyogtam.

Kaptam még egy ilyen puszit.

Elhúzódott, majd felnevetett.

Hátradőltem, és kuncogva kortyoltam bele a koktélomba.

Nevetve beszélgettünk mindenféle hülyeségről.

- Hé, Biebs! - szólt ide Jus egyik haverja, azt hiszem Ben a neve.

- Hmmm? - nézet oda Justin.

- Mi a helyzet a csajokkal? - kérdezte.

- Ööö, nem sok. - válaszolt.

Elmosolyodtam, és észrevétlenül a combjára csúsztattam a kezem.

Összerezzent, majd nagyot nyelt, és megrázta a fejét.

- Nem sok... - ismételte kissé megugrott hangon.

Ben felnevetett.

- Mi az? - kérdezte.

- Mi lenne? - kérdezte Jus, és megfogta a kezem. Lassan eltolta, és a combomra fektette a kezem.

Felnevettem, majd felálltam.

- Jössz táncolni? - vigyorogtam, és kinyújtottam a kezem.

Először rám, majd Benre pillantott.

- Ha te nem fogadod el, akkor én! - nevetett Ben.

Gonoszan elmosolyodtam.

- Ben, ugye? - fordultam felé.

- Aha. - mosolygott.

- Táncolunk? - kérdeztem.

Jus félrenyelt, és nagyban köhögött mögöttem. Felé fordultam, és lehajoltam hozzá. Óvatosan ütni kezdtem a hátát.

- Meg ne fulladj! - nevettem.

Mikor befejezte a köhögést, elhúzódtam.

- Megyünk? - mosolygott rám.

- Persze. - mondtam mosolyogva, és elindultunk táncolni.

Nagyon keveset értem hozzá, amennyit muszáj volt. Végül is csak kicsit féltékennyé akartam tenni, meg visszavágni, mert azt válaszolta, hogy "nem sok" a "mi a helyzet a csajokkal" kérdésre. Ugyanis én úgy tudom, hogy van barátnője...

Aztán én végül fáradtan dőltem a kanapéra, és lihegve hallgattam szívem őrületes dobogását. Sokat táncoltam, az tény.

- Elfáradtál? - harapott ajkába.

- Miért? - kérdeztem, miközben próbáltam rendesen lélegezni.

- Mert arra gondoltam, táncolhatnánk... - pirult el.

Jézusom, úgy viselkedik, mintha én lennék a suli legmenőbb csaja, ő meg a legszerencsétlenebb srác. Tökre olyan volt, mintha nem is ismernénk egymást...

- Ööö, persze. Táncolhatunk. - mondtam, és elmosolyodtam. - De nem harapom le a fejed, lehet kicsit bátrabban is kérdezni.

Elmosolyodott.

Felálltunk, és elindultunk táncolni.

Lassan és óvatosan ölelte át a derekamat. Én elmosolyodtam ezen. Most annyira félénk volt.

Átöleltem a nyakát, és hozzábújtam.

Picit erősebben fogott körül, én pedig nyakába bújtam, és beszívtam káprázatos illatát. A legjobb parfümmel sem versenyezhet.

A számok egymás után jöttek, mi meg csak lassan ringatóztunk a zenére.

Felnéztem rá.

- Ne legyél ennyire félénk, nagyon zavarba hozol evvel... - vörösödtem el, és zavaromban egyik kezemmel a hajamba túrtam.

- Oh, szóval zavarba tudlak hozni? - vigyorgott.

Gyengéden a mellkasára csaptam.

Felnevetett.

- Aaa, ez egy igen. - felelte elégedetten vigyorogva.

Féloldalasan elmosolyodtam.

- Huh, ez a mosoly nagyon szexi. - fojtott el egy vigyort.

Elengedtem, és megfordultam.

Elé álltam, és a karjait magam köré húztam.

Felkuncogott.

- Hmmm, jól kezdődik... - mondta vigyorogva.

Elmosolyodtam.

Kezeit a csípőmre csúsztatta, és elkezdtünk táncolni.

Nagyon élveztem a táncot, és ebben az is szerepet játszott, hogy Justin volt az, akivel táncoltam.

Aztán fáradtan mentünk a kanapéhoz, és leroskadtunk. Jus kipirult arccal zihált, és megfogta a kezem.

- Többször foglak felkérni táncolni. - kuncogott rekedten.

- Ahw... - suttogtam, és hagytam, hogy hangja a fülemben visszhangozzon.

- Mi az? - kuncogott.

- Áh, semmi. - mondtam, és felkeltem. - Elmegyek valamit inni a többiekhez. Jössz?

- Mindjárt, csak kifújom magam. - mondta, én pedig vállat rántottam, és elindultam a többiekhez a bárpulthoz.

Felültem egy székre és rendeltem egy koktélt.

- Megyünk majd táncolni a csajokkal? - fordult felém Naomi.

- Naná! - nevettem.

- Oké. - mosolygott, majd tovább folytatta beszélgetését az egyik sráccal.

Valaki hátulról átölelt, és egy puszit nyomott a nyakamra.

Felnevettem.

Jus a combomat kezdte simogatni, majd elkezdett lehúzni a bárszékről.

Nevetve kapaszkodtam a pultba.

- Hú, de kanosak vagyunk ma este! - nevettem, és visszahúztam magamat a bárpulthoz.

Felnevetett, és mellém ült.

Megkaptam a koktélomat, és azt kezdtem inni.

- Nem tehetek róla. - vigyorgott. - Te vagy mindennek az oka!

Felnevettem.

- Nem vagy normális! - nevettem, és a csajokhoz fordultam. - Akkor megyünk?

- Hova mentek? - húzott magához Justin, és sikeresen átvontatott az ölébe.

Felnevettem.

- Táncolni... a lányokkal. Csak, a lányokkal. - válaszoltam.

- Bevállalom, és csajnak vallom magam! - mondta hősiesen Justin, mire kitört belőlem a röhögés. - Csak mondd, hogy nehéz dolgom lesz! - nézett rám óriási bociszemekkel.

Nehéz volt ellenállni neki, a tekintetem a járt úton haladt lefelé ajkára.

- Igen, az lesz. - haraptam ajkamba, és rávettem magam, hogy szemébe nézzek.

- Köszi. - mosolyodott el.

- Azért nagyobb lelkesedést várok!

Magához szorított, és arcát a nyakamba rejtette.

- Köszönöm! - mondtam, majd egy puszit nyomott a nyakamra.

A libabőr végigfutott rajtam.

Aztán ajkát felvezette ajkaimhoz, és egy pillanatra megállt ott.

Mosolyogva húzódott el.

- Ööö, azt hiszem... én... nekem mennem... - nyeltem egyet, és próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot. - Nekem mennem kéne... - másztam ki vörösen az öléből, és odamentem a lányokhoz.

Amy vigyorogva húzott be a tömegbe, a többiek meg követtek minket.

Nagyon jól elvoltunk a csajokkal. Fél órán keresztül táncoltunk, majd annyira kifáradtunk, hogy zihálva dőltünk a kanapéra.

De a srácok pont előttünk értek oda, így mi szabályosan a karjaikba zuhantunk.

- Oh, de kemény vagy! - nyögtem fel, és kimásztam Jus karjaiból. Leültem mellé, de ő az ölébe húzott. - Jobb félni, mint megijedni. Nem te mondtad? - kérdeztem, és a fejem már lüktetett a hangos zenétől és az sem segített, hogy ez idő alatt több mint hat koktélt nyomtunk be.

- Nem érdekel! - csókolta meg a nyakamat, én pedig próbáltam az alkohol ellenére gondolkodni.

- Mennyit ittál? - kérdeztem a fejemet fogva.

- Nem sokat. - válaszolta.

- Azaz többet, mint mi. - mondtam, és felásítottam.

- Álmos vagy? - fordított meg ölében.

- Annyira nem. - mondtam, és akaratlanul végignéztem rajta. Állatian nézett ki, és én pedig borzasztóan kívántam. Egyébként meg a pia minden ép, értelmes gondolatot kimosott belőlem.

Magához húzott, én pedig fáradtan dőltem a vállára.

- Szerintem ideje lenne hazamenni. - jegyezte meg.

- Igazad van. - válaszoltam, és a nyakához bújtam.

- Álmos vagy. - állapította meg.

- Ühüm. - sóhajtottam.

Felkeltünk, majd elbúcsúztunk, és elindultunk a hűvös estében.

Megfogta a kezem, és én a vállára hajtottam a fejemet.

Csendben ballagtunk.