27. rész: "Nem muszáj..."

2010. szept. 26. 18:47 - írta AnonimGirll

*Lucy*

Már épp indulni készültünk.

Rajtam egy fehér csőnadrág volt, hozzá egy piros, pántos top. A szemem ki volt húzva, a szemhéjaim halványpirosak voltak. A lányok kifestették a körmeimet, természetesen pirosra. Egy fekete dzseki volt még rajtam. A hajamat behullámosítottuk.

Debo egy vörös csőfarmerben volt, és egy narancssárga pólóban. A pólón feliratok voltak, de nem mindegyiket lehetett kiolvasni. A szemhéja narancssárgás volt, és gyönyörű nagy szempillái. Nem is kellett kiemelnie, mindig ilyen nagyok a pillái, ezért irigylem is. Egyenesre volt vasalva a haja, nagyon jól állt neki.

Naomi hosszú, egyenes szőke haját felcsatolta egy nagy csattal. Fekete farmer, kék póló volt rajta, és egyébként is szép, nagy szemeit kihúzta. Felvette a fehér pulcsiját, és az ajtónak támaszkodott, amíg mi még beszélgettünk.

Cherie haja egyenes volt, mint mindig, és a majdnem az egész arca csillámporos. Amy addig ügyeskedett, amíg a felét rászórta Cheery-re. Mi persze szakadtunk a röhögéstől, de megállapítottuk, hogy jól áll Cherrnek a csillámpor. Egy fehér rövidnadrág volt rajta, így kivillantotta szép lábait. Egy pántos fekete pólót viselt, amin fehér és rózsaszín feliratok voltak. Egy fehér dzsekit vett fel.

- Oh, azért majd ide jöjjünk vissza! - nevetett Beth.

- Miért? - kérdezte Cheery a topját igazgatva.

- Még valaki elrabol és megerőszakol. - nevetett Amy.

Felnevettem.

- Nyugi, csak vicceltem! - jegyezte meg Amy, hogy megnyugtassa Cherrt.

Beth kivasalta a haját, és füstös sminket csinált magának. Fehér rövid pólót vett fel, a hasa épp kilátszott. Hozzá egy hosszú csőfarmert. Egyszerű volt, de jól nézett ki.

- Téged is elvisznek. - nevetett Cheery.

- Miért? - nevetett.

- Nézz végig magadon!

Amy hozzám öltözött. Rajta piros nadrág és fehér póló. Neki fekete körmök, és napszemüveg. Neki is halványpirosak a szemhéjai. A haja kócosra szárítva.

- Annyira kemény vagy! - nevettem fel, amikor felvette hozzá a fekete dzsekijét.

Kinyújtotta rám a nyelvét, de végül együtt röhögtünk.

Hayley zöld pólót és sötét csőfarmert húzott. A szemhéjai feketék, és a szempilláit is kifestette. A haja neki is hullámos volt, mint nekem.

- Csak én vagyok rövid gatyában? - nevetett Cherr.

- Nem, én is! - válaszolt vigyorogva Vicky.

Vicky-nek is be volt szárítva a haja, kicsit kócosabb hatást keltve, de csak enyhén. Amy hajának a közelébe sem ért, ami nem épp rossz. xD Egy farmer rövidnadrágban volt, és egy citromsárga pólóban. A szemhéjai is halványsárgák voltak.

Az összes ruhát ma vettük.

- Menjünk! - karolt belém Amy.

Kivonszoltak, én pedig próbáltam visszamenni. Most hirtelen elkezdtem félni. Nem tudom mitől, de az tuti biztos, hogy féltem.

A gyomrom összeszűkült.

- Csak lámpalázas vagy! - nevetett Cherr, és húzott tovább.

Az utcán könnyebb dolguk volt, mert ott már mentem rendesen. Kinek van kedve leégetni magát egész Stratford előtt?

- Szóval hogyan is lesz? - kérdezte Beth Nao-t.

- Szóval, először találkozunk a klub előtt. Utána elmegyünk valahova, majd miután lement a nap, visszamegyünk a klubba.

- Oké.

Kikerestem a fülesemet a táskámból, majd áthúztam a pólóm alatt.

- Ne öltözködj! - nevetett Amy.

Nyelvet nyújtottam rá, majd bedugta, a fülembe. Elkezdtem hallgatni a számokat.

- Mit hallgatsz? - szedte ki a fülemből a fülhallgatót Amy.

- Ushert. - dugtam vissza a fülembe.

- Pontosabban?

Elkezdtem együtt énekelni a zenével a refrént.

- Yeah baby tonight, The DJ got us falling in love again... - énekeltem halkan, hogy csak ők hallják.

Csendben figyeltek még utána is.

- Ohh... - szóalt meg végül Beth. - Luce, ez szuper volt!

Elpirultam.

- Nem igaz. - mondtam, és elkezdtem a zenére koncentrálni.

- Dehogynem! - mondta Amy.

- Mindjárt ott vagyunk! - mondta Nao. - Ott vannak! - mutatott elénk. Ott volt velünk szemben a klub, mert az út itt már elkanyarodott.

Megpillantottam Just, és azt hittem a földről kell felkaparni az államat. Állati szexi volt a fehér csőnadrágjában és a többi cuccában.

- Nézzétek már! - röhögött Naomi. - Mindjárt összeesik!

- Bátorság! - mosolygott rám Debo.

- Öhh, oké. - rebegtem remegő hanggal. A gyomromban hevesen csapkodtak a pillangók, miközben egyre kevesebb volt köztünk a távolság.

Nem tudtam levenni a szemem róla.

És végül ő is idenézett, és csodálkozva, meglepetten nézett engem, majd ugyanúgy végigmért ahogyan én nemrég.

A lányok felnevettek, és Amy megbökte az oldalamat.

- Köszönj oda neki! - utasított.

Ajkamba haraptam, de végül rávettem magam, hogy használjam a nemrég elvesztett hangomat.

- Sziasztok! - szóltam oda, és a srácok visszaintettek. Többen voltak, mint mi, de mindannyian kinéztek maguknak egy lányt. Volt egy-egy srác aki engem méregetett Juson kívül, és ez kicsit zavart.

- Szia! - mosolygott rám Justin, amikor odaértünk hozzájuk. - Ööö, vagyis sziasztok!

Mindenki felnevetett, még én is halkan kuncogtam. Ő csak mosolyogva nézett a szemembe.

- Hiányoztál! - formáltam ajkaimmal.

- Te is nekem! - mondta, de nem értünk egymáshoz.

- Paparazzik, mi? - jöttem rá, és körülnéztem.

- Azért ne ennyire feltűnően! - nevetett. - De igen, itt vannak valahol...

Újra a szemembe nézett, tekintete lágyan az enyémbe fúródott, és rajtam elhatalmasodott a vágy, hogy megérintsem.

Egyik kezemmel megfogtam a karját, és rámosolyogtam. Tudtam, nem lehetünk így többek, csak barátok. Legalábbis addig, amíg biztos, hogy figyelnek.

- Csajok, ők itt a haverjaim! - nézett a többiekre.

Tőlünk kaptak egy hellót, ők pedig visszaköszöntek, bár az egyik még mindig engem nézett.

- Menjünk, kapjunk be valamit, mert éhen halok! - nevetett Amy.

Felnevettünk.

- Menjünk, én is éhes vagyok! - mondtam, és hagytam, hogy a többiek elől maradjanak, és mi hátul maradtunk Jussal.

- Annyira rossz így... Alig nézhetek rád! - nevetett halkan. Gondolom azért, hogy elől ne nagyon hallják, de szerencsénkre, előttünk csak a csajok voltak.

Elmosolyodtam.

- Állatian nézel ki! - pillantottam végig rajta.

- Köszi. - vakarta meg elpirulva a tarkóját. - Te is gyönyörű vagy!

- Öhh... - motyogtam elvörösödve, és a földet néztem, majd amint tudtam, hogy már biztosan visszanyertem a rendes színemet, felnéztem rá.

- Köszi. - mondtam végül.

- Szívesen. - megrándult a szája egy elfojtott mosolytól.

Elnevettem magam.

- Ne csinálj úgy, mintha nem akarnál kiröhögni! - emeltem fel a mutatóujjam.

Felnevetett, és elkapta a mutatóujjamat.

Felnevettem, és elhúztam a kezem.

- Justin... Tudod... Csak barátok vagyunk... - elmosolyodtam. Fura volt ezt így kimondani. - Meg egyébként is, itt mindennek füle van! Vagyis mindenkinek! - koppintottam a hallgatózó Amy fülére.

Felnevettünk, Amy pedig a fülét simogatta.

- Ez nem volt szép! - mondta.

- De hallgatóztál! - mondtam.

- Nem is. - mondta, de elvigyorodott. - Jól van na...

- Menj előre, és szórakoztasd a srácokat! - nyújtottam rá nyelvet. - Meg vidd magaddal Cheery-t is!

- Azt akarod mondani, hogy... nem mondom ki! - harapott ajkába.

- Mit? - incselkedtem.

- Tudod, hogy nem beszélhetek csúnyán! - nyújtott rám nyelvet.

- Levágjam? - kérdeztem vigyorogva.

- Nem kell... Csak egy van! - nyújtotta ki újra a nyelvét, majd gyorsan be is húzta.

Előre fordult, és mentünk tovább, szóval azt csináltuk amit eddig.

Néha egymásra néztünk Justinnal, de aztán én el is néztem, hogy ne legyen feltűnő, hogy egymás szemét bámuljuk.

Végül találtunk egy McDonald's-ot, de csak elvitelre kértük a kajánkat.

Én csak sült krumplit kértem narancslével.

Elmentünk a közeli parkba, és ott lefoglaltunk egy padot.

Mindenki ült ahogy tudott, de volt, akinek állnia kellett. Asrácok közül páran leültek a fűbe, és ott kajáltak. Mi, csajok a padon, és még pár srác.

Amy miután megkajált, megengedte, hogy a helyére üljek, ő pedig leült a fűbe.

Kicsivel lett csak több helyünk...

- Kérheteeek? - kérdezte Hay, és felém nyújtózkodott.

- Krumplit? - néztem rá úgy, mintha nem lennék biztos abban, hogy nekem szólt.

- Ühüm. - nézett rám angyali szemekkel.

- Ööö, persze. - nyújtottam oda neki, ő pedig kivett kettőt.

Visszadőlt, és az egyiket odaadta Jusnak, a másikat meg ő ette meg.

Felnevettem.

- Te is kérhettél volna! - hajoltam előre, hogy lássam az arcát.

- Az túl könnyű lett volna! - nevetett. - De ha gondolod még visszaadhatom... Még nem nyeltem le. - vigyorgott.

- Fúj! - nevettem. - Nem kell, köszi!

Elnevette magát.

- Én pedig szívesen odaadtam volna! - nevetett.

Mosolyogva hátradőltem.

- Hülye! - kuncogtam magamban.

Végül lassan megettem a sült krumplimat, már csak kettő volt. Gondoltam legyűröm, legyen, csak nem hányom el magam...

De Jus hirtelen megjelent előttem.

- Mi az? - néztem fel rá.

- Kéred még azt? - kérdezte, és nem tudta levenni a szemét arról a két darab sült krumpliról.

Felnevettem.

- Rendeltél volna többet! - adtam oda neki. - Hogy lehetsz ennyire éhes?

- Köszi! - mosolygott, majd fontolóra vette a kérdésem. - Nem tudom, de lehet még ez a két krumpli sem fog megakadályozni abban, hogy felfaljalak!

Csak néztem rá, hogy tessék? Ő meg vigyorogva visszaült a pad másik végére.

Aztán nevetve megráztam a fejem. Talán csak félrehallottam...

- Mit is mondtál? - néztem át a fejek fölött, mire azok ösztönösen lejjebb húzódtam, így már rendesen láttam Just.

- Ha idejössz, megsúgom! - vigyorgott.

- Hááát... Oké. - mondtam, majd felkeltem. Odamentem mellé.

Felállt, és a fülemhez hajolt.

- Azt mondtam, hogy nem tudom, hogy képes leszek-e megállni, hogy felfaljalak. - suttogta halkan. - Alig várom már, hogy kettesben legyünk, alig bírom ki, hogy ne érjek hozzád. - suttogta, és levegővétele gyorsabb lett.

Nem próbáltam meg megállítani, én is annyira szerettem volna már, hogy érezhetem, ahogyan hozzámér. Már nekem is uralkodnom kellett magamon.

Halványan elmosolyodtam, és elhúzódtam. Folyamatosan egymás szemébe néztünk, amíg én le nem ültem, és figyelemelterelésképp nekiálltam Beth-el beszélgetni.

Már olyan rég szólítottam Lizah-nak. Gondolom azért, mert a Lizah és a Lizzy túl kislányos, és ő már egyáltalán nem az. Hamarosan tizenhét lesz.

Közben a körmömet nézegettem, és próbáltam megállni, hogy ne kaparjam le róla a lakkot. Egyébként nem szoktam, csak ha ideges vagyok. Vagy izgatott.

Hamarosan mindenki végzett, és mehettünk sétálni.

A városban császkáltunk, miközben a fiúk hülyéskedtek.

Mosolyogva figyeltem őket, de a tekintetem mindig találkozott a barna szempárral, és egyre nehezebb volt távol lenni tőle.

Mindig egy kicsit közelebb mentem hozzá, már végül egymás mellett mentünk.

Óvatosan megérintette a kezemet, de én nem néztem fel rá, csak elmosolyodtam.

Aztán ujjai lassan elindultak tenyeremen, majd lassan elérték csuklómat. Aztán újra le a tenyeremre.

Kezdett egyre sötétebb lenni. A nap már utolsó vörösessárga fényét vetette ránk, majd eltűnt. Innen már gyorsan lett este, és mi elindultunk vissza a klubhoz.

- Én elfáradtam. - rogytam le a kanapéra.

Amy felnevetett, és lehuppant mellém. Mellettem volt még egy üres hely, a jobb oldalamon, de azt megakartam tartani Jusnak.

Cherie ült volna a másik oldalamra, de én kitettem a kezem.

- Légyszi! - néztem rá esdeklő pillantással.

- Oké. - nevetett, majd Amy mellé ült.

Elhúztam a kezem, mellém pedig leült Jus.

- Túl nagy a közönség! - suttogta fülembe.

- Sajnos. - suttogtam vissza, majd bal kezemmel óvatosan megérintettem a nyakát.

Megremegett.

Kezemet óvatosan feljebb csúsztattam, és arcát kezdtem simogatni.

Lassan elhúzódott, majd homlokát az enyémnek támasztotta. Csak néztünk egymás szemébe.

- Ööö, megyünk, és kérünk valamit! - jegyezte meg Amy, és mindenkit elrángatott.

- Végre! - suttogta, majd ajkait az enyéimre nyomta. De gyorsan elhúzódott.

- Mi az? - kérdeztem.

Elmosolyodott.

- Jobb félni, mint megijedni! - mosolygott, majd el is húzódott.

Felsóhajtottam, majd felálltam a kanapéról.

- Kérsz valamit? - kérdeztem mosolyogva.

- Ööö... - próbált észrevétlenül végigmérni, de ez nem ment neki.

- Nos? - mosolyogtam, és közelebb léptem hozzá.

- Csak téged! - mosolygott rosszfiúsan, és előrébb csúszott.

Felkuncogtam.

Lehajoltam a füléhez.

- Légy jó fiú! - suttogtam fülébe, majd éreztem, ahogyan ujjai megtalálják a combomat.

- Majd próbálkozok. - válaszolt, én pedig elhúzódtam.

- Majd hozok neked valamit! - kacsintottam rá, majd odamentem a többiekhez, és rendeltem két koktélt.

- Huh, de ezt azért majd ne akkor amikor mi is ott leszünk! - kuncogott Amy.

- Mit? - kérdeztem.

- Ezt. Amit állandóan csináltok... Nem muszáj, hogy ő legyen az életed közepe.

- Oké.