26. rész: Telefonszám

2010. szept. 25. 15:14 - írta AnonimGirll

*Lucy*

Már túlestünk az örömsikolyokon, és az ujjongáson, hogy újra látjuk egymást. De még csak Cheery, Debby és Vicky volt ott.

Még mindig nagyban ölelgettük egymást, amikor bejött Vicky anyukája, és megkínált minket sütivel.

- Anne! - mosolyogtam Vicky anyukájára.

- Oh, Luce, tudtam én hogy te vagy! - nevetett fel. - A lányok egyébként nem szoktak ilyen hangosan sikoltozni!

Felnevettem.

- Kérsz sütit? - mosolygott.

A tányérra néztem.

- Igen, köszönöm! - mondtam mosolyogva, majd elvettem egy sütit.

- Szórakozzatok jól lányok! - mosolygott, majd magunkra hagyott.

- Menjünk fel! - húzott Shawty az emelet felé.

Felnevettem, majd magam után húztam Debo-t és Cherr-t.

Leültünk Vicky ágyára, és elkezdtünk beszélgetni mindenről. Például, hogy milyen volt a nyarunk, stb. A Justinos részt kihagytam, azt gondoltam majd csak a végén mondom, ha mindannyian itt lesznek.

Hamarosan betódultak mindannyian.

Nem változtak sokat, ugyanazok voltak.

Izgatott mosollyal az arcukon toppantak be, majd amint megláttak, elkezdtek sikítozni.

Odamentem hozzájuk, és együtt kezdtünk ugrálni. Ott ölelgettük egymást, majd Lizzy megszólalt.

- Olyan rég láttalak, Luce! - mondta, majd elengedtük egymást.

- De meg nőttél! - vigyorgott Nao.

Beleboxoltam a karjába.

- Mást eddig nem zavart. - vigyorodtam el.

- Na és kit? - kérdezte kihívóan.

Imádtunk így hülyéskedni.

- A pasimat. - nyújtottam rá nyelvet.

- Mi az, újra összejöttél Sammel? - kérdezte.

- Dehogy. - nevettem. - Új pasim van... Nem hiszem, hogy ismeritek személyesen...

- Na és ki az? - kérdezte Debby.

- Hmmm, nem is tudom, hogy elmondhatom-e nektek... - válaszoltam vigyorogva. - Ha megígéritek, hogy SENKINEK nem mondjátok el!

- Megígérjük! - vágta rá Cheery.

- Hááát... Összejöttem Justin Bieberrel...

Mindannyian nagy szemekkel néztek rám, majd elkezdtek sikítozni. Sokkal hangosabban voltak mint valaha.

Mosolyogva fogtam be a fülem, és vártam, hogy befejezzék.

Végül abbahagyták.

- Ez komoly? - kérdezte Beth azaz Lizah.

- Iiigen. - mondtam ajkamba harapva.

Pár perc múlva elindultunk vásárolni. Gyorsan telt az idő, ahogyan egyre több szatyorral jártuk a boltokat.

*Justin*

A sok hülyéskedéssel elrepült az idő, nekem meg haza kellett mennem készülődni.

- Akkor csá, majd találkozunk! - pacsiztunk le, majd én leléptem.

Hazamentem, és beköszöntem anyuéknak.

- Sziasztok! Megjöttem! Megyek készülődni! - És evvel felszaladtam az emeletre, egyenesen be a fürdőszobába.

Levetkőztem, majd beálltam a tusrózsa alá, és megengedtem a meleg vizet.

*Lucy*

- Mehetek fürödni? - tartottam a cuccaimmal Vicky fürdője felé.

- Ühüm. - sóhajtott, majd ledobta a cuccait az ágya mellé.

- Ne mondd, hogy kifáradtál! - nevettem fel. - Ma este bulizni megyünk!

- Mi? - nevetett fel.

- Mondtam. - forgattam a szemeimet, és bevonultam fürödni.

A hajamat most nem mostam meg, csak vizes lett. Tegnap mostam hajat... Majd kimásztam, és megtörölköztem. Felkaptam magamra a ruhákat, és beálltam a tükör elé. Egész jó volt...

Félig megszárítottam a hajam, majd kimerészkedtem.

- Forogj! - utasított Debo.

Kuncogva forogtam.

- Wow, tök jó! - vigyorgott Cheery.

- Tényleg? - kérdeztem, és kicsit elpirultam. - Szerintetek neki is tetszeni fog?

- Tuti! - helyeselt Nao.

- Köszi. - lettem vörösebb egy árnyalattal.

- Akkor megyek fürödni! - rohant Beth a cuccaival a kezében a fürdő felé.

Felnevettünk.

- Nem is engedhetem, hogy más előttem jöjjön! - vigyorgott. - Én vagyok a rangidős!

*Justin*

- Ez nem jó! - dobtam a kék kockás inget az ágyamra.

Újra kutatni kezdtem a szekrényemben. Félmeztelenül álltam a szekrény előtt, egy fehér csőnadrág volt rajtam eddig. Most kerestem egy viselhető pólót.

- Megvan! - ujjongtam, és kivettem a szürke pólót. Rávettem az előre kikészített fehér pulcsimat.

A hajam még mindig vizesen meredezett össze-vissza.

Visszamentem a fürdőszobába, és megszárítottam a hajamat. A tusfürdőm illata árasztotta el az egész fürdőszobát.

Megszárítottam a hajamat, és fogat is mostam.

Utána levetettem magam az ágyamra, és előkaptam a telefonomat. Rájöttem, hogy nincs is meg Lucy száma. Kikerestem a névjegyzékből Naomit, és felhívtam.

- Igen? - kérdezett bele.

- Helló. - válaszoltam.

- Szia! - vigyorgott. - Nem is mondtad, hogy Lucy-val jársz!

- Még nagyon új... - mosolyodtam el. - Ööö, pont ezért hívlak... Nincs meg a száma. Meg tudnád adni?

- Jó pasi vagy te! - röhögött. - Nincs meg a csajod száma!

- Jól van na... - nevettem. - Nem bírtam elkérni...

- Oké. - mondta, és szinte láttam ahogyan megforgatja a szemét. Lediktálta nekem a számot, majd letettük.

Egy ideig azon tűnődtem, hogy hogyan írjam be... Végül maradtam a Luce-nál.

Felhívtam.

- Igen? - szólt bele halkan, vigyorogva.

- Hölgyem, mondja meg a pontos tartózkodási helyét! Nem adta meg nekem a telefonszámát! - mondtam komolyan.

- Miért is kéne megadnom a tartózkodási helyem? - kacérkodott.

Elmosolyodtam.

- Hogy meg tudjam büntetni...

- Oh, hát mi másért? - kuncogott.

A háttérből hallottam a nevetéseket.

- Ki vagyok hangosítva, ugye? - kérdeztem vörös fejjel.

- Ühüm. - nevetett.

- Benned sem lehet megbízni! - nevettem.

- Naná, hogy nem! - kuncogott. - Na csajok, nem csinálom ezt vele! - nevetett.

- Most már nem vagyok kihangosítva?

- Nem... Nem vagy! - mosolygott.

- Mikor megyünk már? - nyögtem fel. - Annyira szeretnélek már látni!

- Nem tudom... - sóhajtott. - Tényleg, mikor kezdődik?

- Hétkor...

- Oh, akkor már csak egy óra.

- Tényleg?

- Igen. - nevetett.

- Nekem az is sok! - fordultam a hasamra.

- Kibírod! - vigyorgott.

- Neeem. - nyavalyogtam.

- Nyugi, meglepetést is kapsz... - mondta vigyorogva.

Lehunytam a szemem.

- Huh, de csöndes vagy. - nevetett. - Talán nem valami rosszaságra gondolsz?

Felnevettem, és a takarómat bámultam.

- Neeem. - nevettem.

- Elkéstél a válasszal! - nevetett fel.

- Szóval lebuktam, mi? - vigyorogtam.

- Ahaa. - nevetett, és kicsit elnyújtotta.

- Akkor le sem tagadhatom? - vigyorogtam tovább.

- A-a.

- Francba! - kuncogtam.

- Na és kíváncsi vagy, mi az? - váltott vissza az eredeti témához.

- Aha. - vágtam rá.

- Pont ezért nem mondom el! - nevetett fel.

- Ahh, annyira gonosz vagy néha! - mondtam morcosan.

Felnevetett.

- Majd kiengesztellek! - suttogta.

- Ööö... - válaszoltam kissé zavartan.

Felnevetett.

- Szia, majd ott találkozunk! - mondta.

- Oké, de tudjátok hova kell menni? - kérdeztem.

- Nao tudja! - mosolygott. - Szeretlek!

- Én is! Szia!

- Szia!

Letettük, én pedig vigyorogva fordultam a hátamra.