24. rész: Legjobb barátnők

2010. szept. 19. 17:06 - írta AnonimGirll

Anyuék elköszöntek tőlünk.

Jazzy elkezdte anyu nadrágját rángatni. Anyu felkapta Jazzy-t.

- Viszlát, hercegnő! - mosolygott anyukám, és egy nagy puszit adott Jus húgának arcára.

- Szia! - válaszolt Jazzy, és átölelte anyukámat.

- Nekem adjátok? - nevetett anyu.

- Neeem. - nevetett fel Justin. - De ha... Elcserélhetnénk Lucy-ra? - néz nagy szemekkel Erinre.

Mindannyian felnevettünk.

- Justin... - néz rá Jus második anyukája Justinra.

- Csak vicceltem! - nevetett. - Egyébként is, nekem a húgom is meg Luce is kell!

Újra felnevettünk.

Anyu felsóhajtott, majd idejött.

Jus elengedett, én pedig szorosan átöleltem anyukámat.

- Szeretlek anyu! - motyogtam a vállába.

- Én is, kicsim! - mondta halkan.

Aztán elengedtük egymást.

Idejött a bátyám.

- Na viszlát, húgi! - vigyorgott, majd átölelt.

Felnevettem.

- Első alkalom, hogy átölelsz... Amióta már nem vagyunk tíz évesek. - nevettem, majd elengedtem.

Felnevetett.

Chels is idejött.

- Aaa, hiányozni fogsz! - nézett rám szomorú szemekkel, és átölelt.

- Chels, csak egy nap! - nevettem. - Azaz egy éjszaka. - tettem hozzá zavartan.

Felkuncogott.

- Éjszaka, mi? - suttogta vigyorogva a fülembe.

- Ööö, ja. - mondtam zavartan.

- Aztán legyél jó! - vigyorgott továbbra is. - Látnád, hogy hogy méreget Justin!

- Most? - vörösödtem el.

- Most. - nevetett fel halkan. - De szerintem nem kivételes alkalom.

Még vörösebb lettem.

- Szerintem vigyázz vele. - kuncogott. - Christ se egyszer láttam ilyennek!

Felkuncogtam.

- Mi előtt? - gondoltam, most én hozom zavarba...

... nem túl nagy sikerrel. Felnevetett.

- Inkább nem részletezem. - vigyorgott.

- Jól teszed. - bólintottam, majd elengedtem.

- Hiányozni fogsz, csajszi! - mondta oldalra döntött fejjel.

- Kibírod. - vigyorogtam rá. - Majd Chris elszórakoztat. - suttogtam, hogy csak ő hallja.

Felnevetett.

- Valószínű.

- Na szerintem nekünk úgyis indulnunk kell! - mondta apum.

- Aha. - vágtam rá.

- Ennyire szeretnéd már ha itt hagynánk? - kérdezte apum vigyorogva.

- Nem. - tiltakoztam. - Csak még el kell mennem venni valami ruhát a ma esti bulira.

- Bulira? - kérdezte Jeremy.

Hátranéztem Jusra. Ő először rám pillantott, majd az apjához fordult.

- Ryan hívott el. - magyarázta.

- Oh, értem. - válaszolt Jeremy, majd apámhoz fordult. - Justin legjobb barátja. Rendes kölyök.

- Értem. - nézett apám Jusra, avval a tipikus "ha-baja-esik-a-lányomnak-kitekerem-a-nyakad" tekintettel. Azaz evvel arra célzott, hogy: ha hozzámersz érni a lányomhoz, vagy bárki más, megöllek.

Jus zavarodottan visszapillantott.

- Oké, apu... - szóltam apura. - Ideje lenne indulnotok, hogy hazaérjetek időben!

Rám pillantott.

Felsóhajtott.

- Rendben.

Néha kicsit eltúlozta az aggódást. Ennyire azért nem kéne... Még akkor sem, ha Justin a barátom, aki egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét. Legalábbis így éreztem...

- Sziasztok! - mondta anyu, és apuba karolt. Ekkor vettem észre, hogy Jazzy a nadrágomat rángatja.

- Mi az, Jazzy? - kuncogtam, és leguggoltam hozzá.

Az ölembe mászott.

Felnevettem, és felálltam.

Az arcát a mellkasomba fúrta.

Anyuék kimentek.

Valaki mögém állt, és tudtam is ki az.

Egyik kezével átkarolt, a másikat pedig az elöl lévő zsebembe csúsztatta.

Hátráltam egy kicsit. Magához húzott, és a fülembe szuszogott. Libabőrös lettem, és azt akartam, hogy szorosabban öleljen.

Jazzy felkacagott, amikor felnézett rám.

Elmosolyodtam, és kisimítottam egy kis tincset aranyos pofijából.

- Jazzy, gyere játszani! - mondta Jeremy.

- Megyeeek! - mondta a kislány, és elkezdett ficánkolni.

Felnevettem, és leraktam. Azóta Jeremy már rég bement a nappaliba.

Jus közelebb húzott magához, még fel sem egyenesedtem rendesen.

Felnevettem, és átöleltem a nyakát.

- Ruhát kell vennem! - mormoltam a fülébe.

- Ne most! - morogta vissza, és erősen magához szorított.

- De most kell! - kuncogtam. - Az egyik barátnőm itt lakik... Így összetudnám hívni a barátnőimet!

- Majd este! - mormolta fülembe, és megcsókolta a nyakam.

- Neeem... - kuncogtam. - Tudod mit?

- Na mit? - morogta ellenállhatatlan hangon a nyakamba, és tovább csókolgatott.

- Estére szerezhetnék neked egy kis meglepit!

- Én most kérem. - harapott lágyan a nyakamba.

- Most nem kaphatod meg. - kuncogtam, és beletúrtam a hajába.

- Miért nem? - csókolt tovább, és egyre feljebb jött.

- Mert még nincs meg az ami szükséges hozzá. - mondtam.

Az államnál járt, most megállt, és felpillantott rám.

- Na és mi az ami kell hozzá? - emelte meg a szemöldökét.

Elmosolyodtam.

- Ezért meglepetés!

- Imádom a meglepetéseket... Ha van benne egy kis rosszaság. - vigyorodott el rosszfiúsan.

- Erre is gondoltam. - vigyorogtam, és hozzásimultam.

Felmordult.

- Észveszejtően szexi vagy! - morogta fülembe.

Elmosolyodtam.

- Kevesebb ruha nélkül még jobb, nem? - piszkálgattam egy kicsit a kíváncsiságát.

Gyorsan megnyalta a száját.

- De. Úgy jobb. - mondta.

- Gondoltam. - mosolyodtam el, és lefejtettem a kezeit magamról.

Elindultam a lépcsőhöz, de úgy a lépcső felén Jus felkapott a vállára, és felvitt a szobájába.

Nevetve próbáltam kiszabadulni a karjai közül.

Aztán végül letett az ágyra. A kezeimet a fejem fölé fogta.

- Mivel büntesselek meg, hogy nem akarsz itt maradni? - kérdezte rosszfiúsan mosolyogva.

- Mondjuk engedj el! - nevettem rá.

- Most nem az én büntetésemről beszélünk! - vigyorgott.

Felnevettem.

- Ez neked büntetés? - mosolyogtam rá kihívóan.

- A legnagyobb! - hajolt le hozzám, és ajkait az enyéimre nyomta.

Lassan csókolt, közben a kezét a derekam alá csúsztatta, evvel elengedve engem.

Erősen átölelt, én pedig próbáltam kicsúszni a karjai közül. Mivel lefelé nem ment, így fölfelé próbálkoztam.

Ez sikerült is, csak Jus csókolgatott egyre lejjebb, egy kaján mosollyal az arcán.

Már az alhasamnál járt, én pedig már remegtem, és próbáltam minél előbb kikerülni a kezei közül.

De végül a combomat puszilgatta tovább.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és gyorsan kibújtam szorításából.

Felvettem az éjjeliszekrényről a telefonomat.

- Én mondtam, hogy most nem! - pillantottam rá, majd nekiálltam SMS-t írni.

Fél óra múlva Shawty-nál :D

Ezt elküldtem a hét barátnőmnek, és kényelembe helyeztem magam Jus ágyán.

Ő addig kíváncsian figyelt.

Felkuncogtam, és visszanéztem a telefonomra. Fél perc múlva megszólalt, megjött a válasz.

Okés Csajszim :)

Ezt Nao-tól, és utána láttam, hogy még jött kettő. Milyen gyorsan elolvasták...

Én már itt vagyok, és Debby is... Várunk :P

Ezt Cheery-től.

Lizah:

Rendben, akkor már is indulok! ;) Hiányzol

Visszaírtam Lizah-mnak.

Te is hiányzol, Lizzy! :)

Leraktam addig a telefonomat, és megveregettem magam mellett a helyet.

Jus elvigyorodott, és idemászott mellém.

- Nos, kikkel is SMS-ezel? - kérdezte.

- A legjobb barátnőimmel! - mondtam mosolyogva.

- Hány legjobb barátnőd van? - szűkítette össze a szemeit.

- Ööö... Hét. - vigyorogtam. - Az egyik ráadásul az unokatesóm.

- Mondasz nekem neveket? Hátha ismerek közülük valakit!

- Okééé... Nos... Amy...

- Igen, őt ismerem! - vágott közbe vigyorogva.

Megforgattam a szemeimet, és folytattam... volna, ha nem szólal meg.

- Ugye nem ő az unokatesód? - kérdezte.

- Nem. - kuncogtam fel. - Na, folytassam, vagy még közbevágsz?

- Ja, bocsi. - mondta. - Mondd csak!

- Oké. - sóhajtottam. - Hayley Wyatt... Ismered?

Összeráncolta a szemöldökét. Hihetetlen cuki volt így.

- Cuki vagy így. - csúszott ki a számon.

Elvigyorodott, miközben tovább töprengett.

- Nem hiszem, de ha látnám, akkor tudnám ki az...

- Oké. Egyébként elvihetem majd őket Ryanékhoz? - kérdeztem.

- Persze, de úgyse Ryanékhez megyünk! - mondta.

Kérdőn néztem rá.

- A városban elmegyünk egy klubba. - vigyorodott el, látva hogy nem értem.

- Oh, értem. - mosolyodtam el. - Nos... Cherie Tyrell, Deborah Kristyn, Elizabeth Syls, Naomi Respect, Victoria Laurence... Ismersz valakit?

- Hát talán csak Naomit. - vigyorodott el.

- Francba!... Tényleg ismered? - kérdeztem.

Bólintott.

- És nekünk nem mondta el... - mondtam morcosan.

Magához húzott.

- De akkor talán nem így történt volna. - mosolyodott el, és egy hosszú puszit nyomott a számra.

- Igen, lehetséges! - sóhajtottam.

Azonnal közelebb húzott magához, majd a hátára fordult.

Felnevettem, és felültem a csípőjén.

Felvettem a telefonomat, és lefényképeztem őt, ahogy vigyorogva engem néz.

- Hmmm, ez nagyon jó kép lett! - kuncogtam, és kicsit hátrébb csúsztam.

Az ajkába harapott, és szinte láttam magam előtt mire gondol.

- Ne gondolj rosszra, szinte látom magam előtt! - nevettem fel.

- Akkor neked már fel sem kell piszkálnom a fantáziád? - nyalta meg a száját.

- Perverz vagy! - mondtam, és megnéztem az érkező SMS-emet.

Egy jött Amy-től és egy Hay-től.

Szia, Csajszi! :D Rendben, ott leszek. Mit fogunk csinálni? Elmondhatom nekik, hogy Jussal jársz?

Felnevettem.

- Mi az? - kérdezte.

- Semmi. - vigyorogtam rá, majd megnéztem Hay üzenetét is.

Sziaaa! Hiányzol! :'( Ott leszek :D

Elkezdtem visszaírni Amnek.

Szia, Ammmy! :D Nem árulom el! :P Majd csak ott. Honnan veszed, hogy járunk?

Míg vártam a válaszra, Jus arcát figyeltem.

- Na, gyere ide, cuki fiú! - vigyorogtam, és felhúztam magamhoz.

Elvigyorodott.

Csücsörített nekem, mire elnevettem magam.

- Mit szeretnél? - vigyorodtam el.

- Csókot! - mondta, és elmosolyodott.

- Kitől?

- Tőled!

- Aki?

- Aki a legjobb csaj ezen a Föld nevű bolygón. - mondta, és már egyre türelmetlenebb volt.

Elnevettem magam.

- Kérem a csókomat! - mondta, és közelebb húzott magához.

- Miért?

- Megőrülök tőled! - bosszankodott.

Felnevettem, és átöleltem a nyakát.

- Csókot! - mondta, és csücsörített nekem, újra.

- Addig jó amíg másnak nem csücsörítesz! - vigyorogtam.

- Másnak nem fogok! - vigyorgott, majd közelebb húzott magához.

- Ajánlom is! - mondtam, majd lassan megcsókoltam.

Gondoltam egy kicsit meglepem, ezért lassan letoltam az ágyra.

Hogy tud ilyen jól csókolni?

Beletúrtam a hajába, amíg ő a kezeit a combomra csúsztatta.

Fölé hajoltam, nem voltam teljesen Juson.

Fölötte térdeltem, és továbbra is lassan csókoltam.

Nagyon jó volt ez a csók, sokáig nem is hagytuk abba.

A telefonomért nyúltam ami épp csörgött.

Felvettem, meg sem nézve ki az. Egy kicsit elhúzódtam Justól, így befejeztük ezt a csókot.

- Igen? - ziháltam a telefonba.

- Szia, Luceee! - hallottam meg Vicky hangját.

- Szia, Shawty! - kuncogtam a telefonba, ezt főleg azért, mert Jus épp az ujjait húzogatta a hasamon.

- Mi van ott? - nevetett.

Jus hirtelen megfordított, én pedig meglepődésemben, halkan felsikoltottam.

- Sss! - kuncogott, és rám feküdt.

Ajkait az enyémre nyomta, én pedig a fülemhez húztam a telefont.

- Naa, telefonálok! - nevettem.

- Attól még itt maradhatok? - kuncogott.

- Persze. - nevettem, majd a fülemhez emeltem a telefont.

- Mégse akarom tudni mi történik ott! - nevetett.

- Ahjj, Vickyyy! - nevettem. - Csak az egyik... - lenéztem Jusra. - ... haveromnál vagyok...

- Haver? - háborodott fel Jus, de én gyorsan befogtam a száját.

- Kuss! - suttogtam kuncogva.

Megnyalta a tenyeremet, mire elkaptam a kezem.

- Fúj! - töröltem a pólójába a kezemet.

Felnevetett.

- De persze csókolózni szeretsz velem! - vetette szememre vigyorogva.

- Ha lehetne mindig azt tenném. - nevettem fel.

- Akkor gyere ide! - húzott magához, és meg se várta, hogy tiltakozzak.

Ajkait az enyéimre nyomta, és erősen, már-már durván csókolt. Huh, nem is tudtam, hogy van ilyen oldala. De nagyon tetszett.

Mindkét kezemmel közelebb húztam magamhoz.

Jus kivette a kezemből a telefonom.

- Ne! - nyögtem, és utána kaptam.

De nem figyelt rám, felült, és a füléhez emelte a telefont.

- Majd visszahív! - mondta, és kinyomta.

- Na ne! - nyögtem fel.

- De de. - vigyorgott, majd lehajolt, és most már gyengédebben csókolt.

- Mi értelme volt ennek? - sóhajtottam.