22. rész: Örökre

2010. szept. 12. 17:57 - írta AnonimGirll

- Most akkor biztos? - kérdeztem, de éreztem, hogy már nem tudnék leállni. Túl nagy volt a kísértés, hogy megkapjam.

- Biztos! - nyögte hajamba, miközben én a nyakát csókolgattam.

Elmosolyodtam, ezt akartam hallani.

- Akkor ennyi...

- Mi ennyi? - kérdezte egy sóhajtás kíséretében.

- Ennyi, nem kell tovább szenvednem.

- Szenvedtél? - kuncogott, és lágyan végigsimított egyik kezével a hajamon.

- Igen, el sem tudod képzelni mennyire! - kuncogtam, és elkezdtem simogatni a combját.

Felkuncogtam, mikor összerezzent.

- Rossz vagy! - mormolta hajamba.

- És alapos! - vigyorogtam nyakába.

- Az egyszer biztos! - mondta, és mindkét kezével beletúrt a hajamba.

- Ó, ez tetszik? - kuncogtam, és beljebb kezdtem simogatni a combját, mire felsóhajtott.

Felnevettem.

- Ez egy egyértelmű igen. - állapítottam meg.

- Nem, ez egy egyértelmű talán.

- Egyértelmű talán? Szóval nem csinálom jól? - játszottam a besértődöttet, és elhúztam az arcom.

Felnevetett.

- Buta vagy! - húzta arcomat az övééhez, és megcsókolt. Hevesen csókolt, nyelvünk állandóan egymásba ütköztek, miközben próbáltuk egymást minél jobban megkapni.

Kikapcsoltam a melltartóját, majd kihúztam a kezeit a hajamból, majd leszedtem róla a zavaró melltartót.

Megcsókoltam, mire ő belekuncogott a csókunkba.

A kezével közelebb húzta a csípőmet.

Felnyögtem, mikor teljesen egymáshoz simultunk.

Beletúrtam a hajába.

Már mindketten ziháltuk a levegőt.

*Lucy*

Beletúrtam a hajába, miközben ő közelebb furakodott hozzám. Bár szinte ezt már lehetetlennek tartottam.

Mindennél jobban kívántam, és jelen pillanatban éreztem, hogy ő is engem.

Éreztem, hogy mögöttem van a meleg víz, a hátamat melegítette.

- Nem akarunk bemászni a vízbe? - kuncogtam, és az egyik kezemet belelógattam a vízbe.

Aztán visszahúztam a kezem, és végighúztam Jus nyakán.

- Jó meleg? - kérdeztem mosolyogva, és átöleltem a nyakát.

- Ühüm. - mondta lehunyt szemekkel.

- Hmmm... Mutatok valamit! Ne nyisd ki a szemed! - mondtam mosolyogva, majd kicsit közelebb hajoltam hozzá.

Ajkaimat nagyon lassan hozzáérintettem az övéihez, és érzékien kezdtem el csókolni, de ő ugyanolyan lassan viszonozta. Úgy éreztem tetszik neki.

Lassan elhúzódtam.

- Tetszett? - kérdeztem, és az ajkamba haraptam, és vártam a reakcióját.

A szívem a torkomban dobogott, a lélegzetvételem eddig sem volt egyenletes. A szívem vadul dübörgött a mellkasomban, amíg vártam, hogy megszólaljon.

Először lassan felnézett.

- Nem. - mondta lassan.

A szívem gyorsabban dobogott, viszont a levegővételem kihagyott.

- Imádtam. - mosolyodott el, és barna szemei csillogtak az izgatottságtól.

Elmosolyodtam.

- Szeretlek! - haraptam ajkamba.

Elmosolyodott, mire én lassan behúztam a vízbe.

Mielőtt megszólalhatott volna, behúztam a vízbe, és a jakuzzi falának nyomtam.

Először még meglepődött, majd ujjai lassan lépegettek végig a combomon, majd elérték fenekemet.

Felkuncogtam, elhúzódtam tőle, és a nyakához bújtam.

Annyira ellenállhatatlan volt, szinte már fájt.

- Mi az, elfáradtál? - kuncogott a fülembe incselkedve.

- Nem, csak meggondoltam magam... - mondtam.

Felnyögött.

- Na ez jó... - sóhajtott bánatosan, és kezei lecsúsztak rólam.

- Mi a baj? - néztem föl rá.

- Csak már... - küszködött a szavaival, próbálta érzéseit megfelelő szavakba önteni. - annyira beleéltem magam...

Felsóhajtott, és lenézett rám.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdezte dühösnek szánt hanggal. De mégsem volt az, kihallottam hangjából a hálát, a szeretetet, és ugyanezt olvastam ki szemeiből is.

Elmosolyodtam.

- Bocsánat... - mondtam, de cseppet sem bántam. Imádtam őt, és nem szerettem volna megbántani, de azt hiszem nem is sértődött meg.

Egy percig csendben meredtünk egymás szemeibe. Olyan szépen csillogtak a szemei... Arra gondoltam, vajon ő most min gondolkozhat? Lehet hogy ő is ezt kérdezi?

- Szeretlek! - suttogta hirtelen, majd felhúzott, és megcsókolt.

Mivel már felhúzott, feltérdeltem elé, és úgy csókoltam.

Belemarkolt a fenekembe, és közelebb húzott magához. Szóval még nem adta fel. Elnyomtam egy sóhajt. Minek kell reménykednie, ha már mondtam, hogy meggondoltam magam?

De pillanatnyilag nem zavart, sőt élveztem. Egyik kezével elsöpörte a hajamat a nyakamról, és lassan elindult lefelé. Lefelé haladt az államon, a nyakamig, mintha tudta volna, hogy ezt imádom.

Óvatosan belém harapott, mire én felsóhajtottam. Ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta, majd visszahúzott az ölébe.

A nyakához bújtam, és beszívtam kábító illatát.

Elkezdtem lassan csókolgatni a nyakát, mire nem túl egyenletes légzése sokkal gyorsabb lett.

Átölelt, és próbált egyenletesen lélegezni.

- Nem úgy volt, hogy ezt most hagyjuk? - kérdezte légzésével küszködve.

Felnevettem, és elhúzódtam tőle. Felnéztem rá.

- Mi az, csak nem nehezedre esik visszafogni magad? - incselkedtem vele, és visszabújtam hozzá.

- Ami azt illeti... - nyelt egy nagyot. - De... Eléggé nehéz így.

- Akkor ne nehezítsek rajta? - kérdeztem, és megvillantottam csábos mosolyom.

Hirtelen fény villant a szemében.

- Hááát... - megvillantotta rosszfiús mosolyát.

- Gondoltam. - kuncogtam, és kezemet végighúztam az oldalán.

Megint gyorsabban szedte a levegőt, majd hirtelen lekapott, és megfordított.

A jakuzzi falának nyomott, a kezeimet a fejem mellé fogta.

Átöleltem a lábaimmal, és addig ügyeskedtem, amíg közelebb nem kerültem hozzá.

Nehezen elhúzódtam, majd odabújtam hozzá.

- Imádlak! - ziháltam a nyakába.

Felkuncogott.

- Ezt hanyadszorra mondod? - kuncogott a fülembe zihálva.

- Talán ne mondjam? Zavar? - kérdeztem enyhe gúnnyal a hangomban, a füléhez hajolva.

- Nem... Örülök, hogy mondod. - vigyorgott.

- Nem kéne tovább növelnem az egód ugye? - kérdeztem vigyorogva.

- Mi? Én nagyon is szerény vagyok! - kuncogott.

- Te, szerény? - kérdeztem vigyorogva, és gyengéden a fülcimpájába haraptam.

- Ühüm... - válaszolt. - Én, szerény.

Felnevettem.

- Akkor mondj magadról három tulajdonságot!

- Ööö... - nevetett. - Mivel is kezdjem? Kedves, szerény... - Közelebb hajolt a fülemhez, és az utolsó szavakat kaján vigyorral ejtette ki. - Lányok kedvence.

- Nem vicces. - húzódtam el, de ő visszarántott.

- Nem fejeztem be. - vigyorgott.

Megforgattam a szemeimet.

- Oké, de én nem hallgatom tovább.

Bevallom ezen a kis hülyeségen besértődtem, pedig tudtam, hogy csak viccel.

Megfordultam az ölében, és összefontam a karomat magam előtt.

- Naa... - ölelt át, és a fejét a vállamra támasztotta. Bociszemekkel tekintett fel rám. - Bocsánat...

Megforgattam a szemeimet.

- Nem haragszom. De ez így nem volt szép!

- Rendben, máskor majd nem mondok ilyet! - ölelt szorosan magához.

- Ja, és nem igaz... - mondtam. - Ismerek egy csomó lányt, aki nem szeret! - nyújtottam rá nyelvet.

- Azok nem rendes lányok. - vigyorgott, majd hátradőlt.

- Kösz szépen. - morogtam.

- Mert? - kérdezte.

- Én sem voltam a rajongód!

- Miért nem? - vigyorgott.

- Mert nem tartottalak jónak. - vigyorogtam vissza. - Már bocs, de először azt hittem csaj vagy!

Nem kaptam választ.

- Jus? - kérdeztem, és hátrafordultam.

Durcásan fonta össze a karját a mellkasán.

Hirtelen elkerekedtek a szemei, én meg azonnal elfordultam.

- Ööö, bocs. - nyögte ki.

- Nem gond. - mondtam, és azt hittem itt süllyedek el. - Egyébként meg bocs.

- Nem gond. - válaszolta.

Felálltam, és kimásztam a vízből.

Magam köré csavartam egy törölközőt, majd amint megbizonyosodtam róla, hogy nem fog lecsúszni rólam, levettem a vizes bugyimat. Leraktam a többi ruhámhoz, és felültem a jakuzzi szélére.

Felhúzódzkodott hozzám, hogy megcsókolhasson. Ajkait az enyémre nyomta, és lágyan megcsókolt. Ez a csók kezdett egyre hosszabb és hevesebb lenni.

Egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal átkarolta a derekamat.

- Szeretlek! - motyogtam ajkaiba, és homlokomat az övéének támasztottam.

- Szeretlek! Örökre! - fogta meg a kezemet, és összefonta ujjainkat.