21. rész: Próbálkozás

2010. szept. 12. 17:31 - írta AnonimGirll

- Nem hiszem, hogy kell. Megoldom. - kuncogtam.

- Oké, te tudod! - kuncogott, és behúzott a házba.

- Majd bepótoljuk! - rejtettem az arcomat a hajába, hogy ne nevessem el magam. Kábító illata hamarosan hatott is. - Hogy lehet ilyen jó illatod? - kérdeztem, és átöleltem a derekát.

Felnevetett.

- Neked jobb illatod van! - kuncogott, és elkezdett a lépcső felé menni, evel cipelve engem is.

- Teljesen elkábítasz! - mormoltam hajába, és lehunytam a szemeimet.

- Vigyázz, lépcső! - kuncogott.

Felsikerült mennünk a lépcsőn.

- Akkor szent a béke? - kérdezte, és megfogta a kezeimet, amivel öleltem.

- Teljes mértékben. - mondtam, és felsóhajtottam, így a tüdőm megtelt a haja illatával. - Belehalok... Vagyis beléd halok.

Felnevetett.

- Ezt mivel érdemeltem ki?

- Imádlak. - hajoltam le nyakához, és egy csókot nyomtam rá.

- Hmmm, többször kell majd ilyeneket kérdeznem. - kuncogott. - Vagyis... Mivel is érdemeltem ki ezt a csókot?

- Avval, hogy az enyém vagy!

- Akkor mit csináljak, hogy kapjak még egy ilyet? - kuncogott.

- Nem kell semmit!

Újra megcsókoltam a nyakát, rajta meg végigfutott a libabőr.

Elindultunk, de azt nem tudom hova.

- Hova megyünk? - kérdeztem csukott szemekkel, az arcomat a hajába rejtettem.

- Majd meglátod! - kuncogott.

Felnevettem.

Amikor megálltunk én körülnéztem. Fürdőszoba.

- Minek jöttünk ide? - kérdeztem, és elengedtem.

Felnevetett. Gyönyörű volt így. Bár, nem mintha máskor nem lett volna az.

Szembefordult velem.

Lehúzta a pulcsim cipzárját.

- Most azonnal megfürdesz, mielőtt megfázol nekem! - mondta, és leszedte rólam a pulcsim, ami csurom víz volt.

- Lucy, Justin! - hallottuk a kiabálást.

Luce kiment, és körülnézett.

Odamentem az ajtóhoz, és hallgatóztam.

- Elmegyünk moziba mindannyian, találtunk egy jó filmet. Addig megtennétek, hogy itthon maradtok? Jaxont és Jazmynt átvisszük a szomszédhoz. - Ez azt hiszem anyám volt.

- Persze, Pattie. - mondta Luce. - Vigyázok Justinra!

- Még hogy rám vigyázni kell! - morogtam morcosan, és arrébb mentem az ajtótól.

- Sziasztok! - hallottam még Luce-t.

Aztán bejött.

- Rám nem kell vigyázni! - mondtam morcosan, és leültem a kád szélére.

Felnevetett, és idejött hozzám.

- Mit szeretnél csinálni, üres a ház! - suttogta fülembe.

Összeszorítottam a fogaimat.

- Nem hiszem hogy jó ötlet lenne te részedről... - morogtam, de már nem azért mert haragudtam rá, hanem mert az a szexis mosoly ott játszott ajkain, és erőlködnöm kellett, hogy visszafogjam magam. Furcsa, nehezebb volt, mint bármikor máskor. De talán csak beképzeltem...

- Na és miért nem? - kérdezte incselkedve, közben elhúzódott, és odament az ajtóhoz. Bezárta. - Nem fognak zavarni! - nézett hátra rám avval a csábító mosolyával.

Felkeltem a kádról. Próbáltam visszamenni, de ehelyett csak előre indultam meg.

- Ne csináld ezt! - kértem.

- Na és miért ne? - kuncogta, és átkarolta a nyakam.

- Nem tudnék vigyázni rád... - mondtam, majd kínomban összeszorítottam a fogaimat.

- Rám nem kell vigyázni! - kuncogott, és elengedett. Próbálta levenni rólam a pólómat.

- Ez nem jó ötlet! - néztem rá elgyötört szemeimmel, és nem engedtem neki, hogy megszabadítson a pólómtól. - Nem szeretném megbánni ezt az egészet...

Elmosolyodott.

- Miért akarod most? - kérdeztem.

- Mert szeretnélek kiengesztelni... Annyira hülye voltam!

- Amiatt nem kéne... Csak akkor, ha tényleg... - Ujját a számra rakta.

- Sss! - suttogta. - Nem csak azért...

- De... - kezdtem bele, de most ajkaival fojtotta belém a szót. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy meglepődtem.

Hiába, ha ezt teszi velem, nem megy a józan gondolkodás.

- Ne csináld! - mondtam, mikor ajkaink egy picit elváltak.

- Te talán nem szeretnéd? - nézett rám.

Összeszorítottam az ajkaimat.

Hátráltam egy kicsit.

- Nem. - hazudtam.

Felkuncogott.

- Talán te ezt mondod, de... - mondta, és tekintete lesiklott az arcomról.

Újra felnevetett, és felnézett már zavaromtól vörös arcomba.

- Ne hazudj, észreveszem. - mondta, és közelebb jött.

- De... Most nem a legjobb időzítés... - mondtam, és közben hátráltam. Végül megtorpantam, mert a kád már mögöttem volt.

- Na és miért nem?

- Mert... mert... - agyamban kutattam valami kifogás után. - Mert... tudod... én nem... - habogtam össze-vissza.

- Naaa... - nézett rám nagy szemekkel, de közben mosolygott. Mintha azt hitte volna, hogy úgy is ő nyer... Rendben, hidd csak tovább. - Siessünk a döntéssel, mert nem szeretném ha megfáznál!

Átölelte a derekamat, és megcsókolt. Nem akartam, és nem is tudtam ellenkezni. Sőt, azt akartam, hogy csinálja tovább.

- Jézusom. - nyögtem fel, és visszahúztam az arcát az enyémhez.

Elmosolyodott, és elhúzódott tőlem.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte.

- Nem kéne...

- Na és miért nem? - vágott a szavamba.

- Mióta vagy te ilyen? - kuncogtam fel.

- Mióta rájöttem, hogy mennyire nem bírok már rád várni! - mosolyodott el féloldalasan.

Felnevettem.

- Ezzel nem vagy egyedül, de... Nem szeretném, ha baj lenne...

- Mit értesz baj alatt? - döntötte oldalra a fejét, és kérdő szemekkel nézett rám.

- Hát... az általános bajt. - nyögtem ki, és teljesen vörös lettem.

- Oh... - mondta fél perc múlva. - Értem. De most... nincs nálad, ugye? Ezért nem szeretnéd, igaz? - kérdezte kissé zavarodottan.

- Hááát, nem épp erről van szó... - mondtam.

- Akkor?

- Nem tudom. - húztam a számat.

- Tudod mit, csak próbáljuk meg, jó? - kérdezte. - Mert ahogy ebből kivettem, ez azt jelenti, hogy van nálad.

Felkuncogott.

Jesszusom... Hogy tudom magam ennyire leégetni?

- Ami azt illeti... - sóhajtottam, majd elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, majd átmentem a szobámba. - Hülye, hülye, hülye! - ostoroztam magam halkan. - Hogy lehetsz ennyire idióta?

Kutatni kezdtem az éjjeliszekrényem fiókjában, majd amint megtaláltam amit kerestem, visszamentem.

Leraktam a mosdókagyló szélére, majd magamhoz húztam Lucy-t.

Felnevetett.

- Ha evvel kezdem, talán nagyobbb sikerrel járok?

- Nem tudom, talán! - kuncogtam, és lehajoltam hozzá.

Ajkait az enyémre nyomta, és megcsókolt.

- Ahh, ellenállhatatlan vagy! - toltam a kád felé.

Felsóhajtott, és megfordított minket.

Leültetett a kád szélére, és elölről az ölebe ült.

Átöleltem a derekát, és közelebb húztam magamhoz.

- Menjünk máshova! - suttogtam egy csók után.

Felkuncogott, majd elkezdte ajkaimat csókolgatni.

- Menjünk! - suttogta, és átölelte a derekamat a lábaival.

Felnyögtem, és elengedtem. Mindkét kezemre szükség volt, hogy fel tudjam lökni magam. Megfogtam a mosdókagylón lévő kis zacskót, majd a zsebembe csúsztattam.

Odatántorogtam az ajtóhoz, és odanyomtam, hogy legalább kis örömöm legyen az ajtónyitásban.

Lejjebb csúszott, mire én elégedetten felsóhajtottam.

Nyakamat kezdte csókolgatni, én meg kinyitottam az ajtót, és kitántorogtam vele.

A szobám felé indultam.

- Ne... - mondta. - Akkor inkább vissza a fürdőszobába. Csurom víz vagy, biztos rájönnének, ha az ágy is csupa víz lenne! - kuncogott, és lágyan beleharapott a nyakamba.

Felnyögtem.

- Na ne...

- Menjünk vissza! - húzta vissza magát ajkaimhoz, és hevesen megcsókolt.

A másik fürdőszobába tartottam az emeleten.

- Hova megyünk? - kuncogott, és elkezdte az ajkamat harapdálni.

- Mindjárt meglátod. - mondta vigyorogva, amint átsuhant a fejemben a fantáziakép.

Belöktem az ajtót, és bevittem Luce-t. Miután beértünk, berúgtam az ajtót, majd odavittem a jakuzzi széléhez, és ráültettem.

- Hmmm... - elmosolyodott, és ajkait az enyéimre nyomta.

Csillapíthatatlan vággyal csókoltam vissza, miközben elkezdtem keresni a csapot.

Megengedtem a meleg vizet, és felkaptam Lucy-t.

Leraktam a földre, és leszedtem róla a pólóját, és ő is gyorsan megszabadított az enyémtől.

Kigomboltam a nadrágját, és elkezdtem a nyakát csókolgatni.

Lehúztam róla a nadrágot, majd kicsit elhúzódtam, és kihalásztam a zsebemből a zacskót, és leraktam a csap mellé.

Kicsatolta az övemet, miközben rám mosolygott avval a csábító mosolyával.

Levettem a nadrágom, majd visszaültettem a jakuzzi szélére, és elzártam a vizet.