19. rész: Drew

2010. szept. 10. 20:41 - írta AnonimGirll

- Erin csinált sütit! - mondta Jeremy.

Jus a nyakamhoz rejtette az arcát.

- Evvel most nem tudsz megvesztegetni! - nézett fel Justin.

- Oké. - rántott vállat Jeremy. - Siessetek, mielőtt megesszük az összeset!

- Oké. - mondta Jus.

Jeremy kiment, ő meg gyorsan a másik oldalamra jött, ajkait az enyéimre szorította.

Puha ajkai próbáltak rábírni, hogy visszacsókoljak.

Egyik kezével áthúzta a bal lábamat a csípőjén.

Annyira jól csókolt, hogy nem tudtam mást tenni... Visszacsókoltam.

Elmosolyodott, de tovább folytatta, nem állt meg, és én ennek örültem. Bár egyáltalán nem akartam örülni ezért... Most szerettem volna megtanítani rá, hogy nem kaphat meg mindent, amit épp akar. Hát ez nem sikerült, és nagyon úgy tűnik, hogy mindent megkap amit akar.

Kezét felcsúsztatta fenekemig.

Elmosolyodtam.

Kezét tovább csúsztatta felfelé, ujjai bejutottak a pólóm alá, és a derekamat kezdte simogatni.

Az ajtó nyitódott, de Jusnak esze ágában sem volt abbahagyni a csókot.

- Khm... - mondta valaki, és hármat kopogott az ajtón.

Jus kicsit elhúzódott tőlem.

- Két perc! - mondta Justin.

- Most! - mondta Jeremy.

- Francba... - morogta Jus halkan, én meg elhúztam a lábam. Elhúzta a kezét is felült. - Megyünk! - mondta apjának, aki az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy menjünk már.

Megfogta a kezem, én meg gyorsan felálltam, és elindultunk lefelé. Jeremy a hátunk mögött jött, így Justinhoz még hozzászólni se tudtam.

Mikor leértünk egy szép kép fogadott. Az asztal körül ült a két család - az enyém és az övé. Kicsit meghatódtam. Leültem Chels mellé, mellém pedig Jus ült.

Az asztal alatt megfogta a kezem.

Elmosolyodtam, és ráharaptam az ajkamra.

- Jó étvágyat! - mosolygott Erin, majd enni kezdtünk.

Nagyon finom volt a sült csirke, és ezt nem csak azért mondom, mert a kedvencem volt, és Jus közben néha végigsimított a combomon... Na jó, ez is közrejátszott benne.

- Kislány, ideje aludni! - vette ki Jazzy-t Erin a székéből.

- Én nem akarok aludni! - mondta Jazzy. - Lucy-val akarok játszani!

Erin felnevetett.

- De muszáj!

- Akkor Lucy-val akarok aludni! - mondta, és rám nézett.

Felkuncogtam.

- Felőlem, semmi akadálya! - mondtam, mikor találkozott a tekintetünk - az enyém és Eriné.

- Aludhatnánk az én szobámban! - vetette fel Jus.

- Rendben. - mosolyodtam el. - Persze csak akkor, ha te is megengeded! - tettem hozzá gyorsan, és Erinre pillantottam.

- Rendben. - nevetett fel halkan.

- Akkor menjünk! - mondta Jus, és megfogta a kezem.

Odahúzott Erinhez, és már vette volna el Jazzy-t.

- Nem! Lucy. - nyújtózkodott felém.

Felnevettünk, de azért elvettem Jazmynt. Átölelt, és az arcát a mellkasomba rejtette.

Felnevettem, és megsimogattam a fejét.

Elindultam vele fel az emeletre.

Jus szorosan a nyomomban volt, és a pillantását magamon éreztem. Vagyis inkább valahol... Gondolom nem kell részleteznem...

Bementünk a szobájába, és leraktam Jazzy-t az ágyra.

- Aludj te is velem! - nézett rám bociszemekkel.

- Oké. - nevettem. Ilyen szemeknek úgysem tudnék ellenállni. De van még egy szempár aminek aztán végképp nem... És hamarosan találkozott a tekintetem azokkal a szemekkel.

- Gyere! - húzott az ágyra a gyönyörű szempár tulajdonosa.

Felkuncogtam, de felmásztam az ágyra. Én mentem az ágy baloldalára, Jus a másikra, a kis Jazmyn pedig közénk.

Az ágyon könyököltem, és a kislányt figyeltem, ahogyan elhelyezkedett.

- Aludj jól, Jazzy! - mosolyogtam rá, és megsimogattam az arcát.

- Kérek puszit! - nyújtózkodott felém.

Felnevettem, és lehajoltam hozzá. Egy puszit nyomtam az arcára.

- Most már aludj! - suttogtam a fülébe, mielőtt elhúzódtam volna. - Kérj egy puszit Justintól! Meg nekem is kérj!

Elhúzódtam, és Jus húgát figyeltem.

- Justin! Kérek tőled is egy puszit! - mondta édesen, mire Justin felnevetett.

Lehajolt, és egy puszit nyomott a húga arcára.

- Most egyet Lucy-nak is! - mondta még édesebben Jazzy, és izgatott szemekkel figyelte, hogy mit hogy csinálunk.

Jus hangosan felnevetett.

- Ó, szóval ezért sugdolóztatok! - mondta, és felnézett rám.

Elnevettem magam, és lesütöttem a szemem. Azokat a szemeket nem lehet elviselni... Annyira gyönyörűek.

- Természetesen ő is kap... - mondta, mikor felmerészeltem nézni a szemeibe. - Amint magától kér, és nem rajtad keresztül!

Elmosolyodtam.

- Kérhetnék egy puszit? - kérdeztem halkan, bevetve legszebb, legszégyenlősebb mosolyom.

Elmosolyodott, de láttam, ahogyan végigfut rajta a hideg.

- Hogy is mondhatnék erre nemet? - kérdezte, és áthajolt a kislány felett.

- Egyszerűen... Gyorsan... - suttogtam ajkaiba, már csukott szemekkel. - De tudom, hogy nem tennéd!

Egy hosszú puszit kaptam a számra, de legalább annyira jó érzés volt, mint egy csók. Ezt bizonyítja az is, hogy teljesen libabőrös lettem, ahogyan ajkaink összeértek, és közben elöntött az a fura melegség.

Aztán Jus elhajolt, Jazzy pedig felkuncogott, gondolom látta az egész jelenetet.

Elmosolyodtam, és lejjebb csúsztam, és betakartam a lábamat. Egészen a csípőmig húztam a takarót, Jazzy-n több takaró volt, de nem zavart...

Lehunytam a szemem, majd bebújtam Jazzy mellé, és hallgattam, Jus hangját, ahogyan egy altató dalt dúdolt.

Elálmosított ez a szép dal, elnehezedtem, egyszerre a szemhéjam is ólomsúlyúnak tűnt.

Hamarosan egy színes térben voltam. De nem volt senki más, majd megjelent Hayley, Amy, Cheery, Debo, Lizah, Naomy és Vicky azaz Shawty.

Annyira rég láttam őket, a suli óta biztosan nem.

Jó volt velük lenni, egy csomót hülyéskedtünk, mint szoktunk. De ekkor megszakadt a kép, és hallani kezdtem a hangokat.

- Lucy! - suttogta a fülembe egy hang.

Lassan felnéztem, és álmosan pislogtam.

- Jó reggelt, álomszuszék! - kuncogott szerelmem.

- Mi van? - kérdeztem, és felásítottál.

- Elaludtál! - vigyorgott rám.

- Na ne! - nyögtem fel.

- Szerintem cuki voltál! - kuncogott.

- Ne cukizz le! - mondtam, és morcosan néztem rá.

Lejjebb hajolt hozzám.

- Cuki vagy! - mondta vigyorogva.

- Ezért kapsz még! - mondtam morcosan, és felültem.

- Na és mit? - kérdezte incselkedve. - Talán elköltözöl egy másik államba? Vagy másik kontinensre? Mindegy, úgyis megtalálnálak!

- Neem. - kuncogtam. - Drew... Szereted ezt a neved? - kérdeztem nagy szemekkel.

- Ööö... Nem. - mondta, és most ő nézett rám olyan morcosan, ahogyan én nézhettem rá az előbb.

- Drew... - kuncogtam.

Összeszűkítette a szemeit.

- Annyira gonosz vagy! - mondta.

Felnevettem.

- Büntess meg, ha annyira gonosz vagyok! - hajoltam közelebb hozzá incselkedve.

- Nyugi, meglesz! - Egy nagy vigyor terült szét az arcán.

Lehajolt, és elkezdett csikizni.

- Ne! - nevettem. Próbáltam elszabadulni, de ő kegyetlenül csikizett tovább. - Drew, ne!

- Justin, és nem Drew! - mondta kuncogva, és ráült a csípőmre, lefogta az egyik kezével a kezeimet, a másikkal csikizett.

Ficánkoltam, már fájt a hasam és az oldalam a nevetéstől, de nem hagyta abba. Már rendesen levegőt sem kaptam. Bár szerencsémre sikerült néha levegőhöz jutnom.

- Oké, oké, Justin! - nyögtem ki, de a nevetést nem tudtam abbahagyni.

Beszélni is alig tudtam.

- Ennyi nekem nem elég! - nevetett.

- Mit... tegyek? - kérdeztem, miközben próbáltam kiszabadítani a kezeimet, de annyira erősen tartott, hogy nem ment. - Kérlek!

- Nem is tudom... - kuncogott, és abbahagyta a csikizésemet, de a kezeimet a fejem fölé húzta. - Hmmm... - gondolkozott, közben feltűrte a pólómat, és köröket rajzolt a hasamra... És mivel csikis voltam elkezdtem nevetni és ficánkolni.

- Neee... - kértem.

- Na és miért ne? - folytatta kuncogva.

- Mert... - ficánkoltam tovább. - Nee... Ne tedd ezt velem!

- Deee... - kuncogott.

- Szeretsz te egyáltalán? - kérdeztem, és próbáltam átfordulni, de nem sikerült, mert rajtam ült. Ficánkoltam össze-vissza, de nem ment.

Lehajolt a fülemhez.

- Persze. Imádlak! - mormolta, és megpuszilta a fülemet.

Végigfutott rajtam a libabőr.

- Tetszik, mi? - mormolta, és elmosolyodott. Egyik kezével megcirógatta az arcomat, majd lecsúsztatta kezét az oldalamon.

Most kirázott a hideg.

- Hmmm, ez mit jelent? - suttogta, és felcsúsztatta vissza a kezeit.

- Leszállnál rólam? - kérdeztem.

- Ööö... Nem. - kuncogott.

- Drew, szállj le rólam! - kuncogtam.

- Nem Drew, hanem Justin! Azt akarod, hogy megint megcsikizzelek? - kérdezte.

- Ne, csak azt ne! - vágtam rá egyből.

- Akkor hogy büntesselek meg, cica? - kérdezte kuncogva.

Felnevettem.

- Nem tudom.

- Nekem van pár ötletem... - suttogta, és elhúzódott egy picit.

Az a mosoly...

- Ne mosolyogj így! Tudom, hogy rosszra gondolsz! - mondtam.

Felkuncogott, és megrántotta a vállát.

- Lehet.

- Azaz biztos? - kérdeztem.

Csak egy sugárzó mosolyt villantott rám.

Megcsörrent a telefonja. Gyorsan előhalászta a zsebéből, és felvette.

- Ööö, rendben... Persze. - Még beszélgettek egy ideig.

- Mi az? - kérdeztem, miután letette.

- Hát arról lenne szó...