18. rész: Fent

2010. szept. 5. 10:11 - írta AnonimGirll

Hamarosan meg is érkezett az akire gondoltam, a bátyám meg mögötte.

Lehuppant mellém, és átkarolt.

- Mi az? - kérdezte. - Valami baj van?

Nem voltam annyira biztos a kérdésem válaszában, hogy azt mondjam: Nem, nincs semmi baj... Nem, nem lehettem ennyire biztos benne...

- Nem... Semmi, csak... Beszélhetnénk? - kérdeztem, és óvatosan felsandítottam rá.

- Ööö... - A tarkóját vakarta, és elnézett valahová. - Persze... - A végénél kicsit feljebb csúszott a hangja.

Felálltunk, én a nappali sarkába mentem, ahol már nem hallhattak.

Én a sarokba mentem, és hátradőltem. Jus velem szembe a falnak támaszkodott.

- Mondjad... - próbálta ezt nyugodtan mondani, de kihallottam belőle, hogy eléggé feszült.

- Hát szóval... - A tenyerembe vájtam a körmeimet, és csak néztem a földet. Nagyot nyeltem. - Szereted még Caitlint?

Nem mertem felnézni a szemeibe.

Jus hirtelen hangosan kifújta a levegőt.

Felnéztem rá. Megkönnyebbült, látszott rajta.

- Szóval? - kérdeztem.

A szemembe nézett, és rám mosolygott.

- Nem. - Megrázta a fejét. - Én téged szeretlek! De hogy lehetsz ilyen buta? - kérdezte. - Senkit nem szeretek rajtad kívül!

Közelebb húzott magához, és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és egy kicsit ágaskodtam is, hogy szemmagasságban legyünk.

Átölelte a derekamat.

Lassan elhúzódtam, hogy ne bántsam meg.

- Mi az? - kérdezte.

- A szüleid néznek! - pillantottam át a válla fölött, és még láttam, ahogy elrántják a tekintetüket.

- Akkor talán menjünk fel! - vetette fel az ötletet, egy rosszfiús mosoly előtt.

- Nekem oké. - kuncogtam, majd elengedtem.

Gyorsan kihúzott a nappaliból az előszobába, majd fel a lépcsőn.

Kinyitottam az ajtaját, miközben ő átölelte a derekamat.

Betántorogtam, próbáltam nem elesni, hátrálás közben.

Kibújtam Jus kezei közül, és megfordítottam. Leültettem az ágy szélére.

- Mit szeretnél? - kuncogott.

- Hmmm, nem is tudom. - mosolyogtam, és az ölébe bújtam.

A nyakához bújtam.

Felkuncogott.

- Anyu be fog jönni, ugye tudod? - kérdezte, és a hátamat kezdte simogatni.

- Igen, valahogy gondoltam rá! - kuncogtam, és elkezdtem a nyakát csókolgatni.

A halk sóhajokból nem arra következtettem, mintha érdekelné a dolog, hogy anyukája bejöhet.

- Talán abba kéne hagyni! - mormoltam a nyakába, de azért folytattam. Vártam, hogy mondjon valamit.

- Valószínűleg.

- Tudtam. - kuncogtam, majd felhúztam magam. Megcsókoltam, mire ő lelkesen válaszolt, majd hátradőlt.

Elmosolyodtam, de visszacsókoltam, és próbáltam ezt úgy tenni, ahogyan az előbb ő.

Megfordított.

Elnevette magát, majd mellém feküdt.

- Mi az? - nevettem.

- Mindegy. - nevetett.

Felsóhajtottam, és odabújtam mellé.

Átölelt.

- Szeretlek! - temettem az arcomat az ingébe.

- Hmmm? - kérdezte.

- Szeretlek! - fordítottam el a fejemet, hogy értse is mit mondok.

- Ja... - nevetett fel. - Én is!

Ökölbe szorítottam az egyik kezemet, és éreztem, milyen hideg.

Majdnem elnevettem magam.

- Hideg a kezem? - kérdeztem, és a tenyeremet a nyakára nyomtam.

Felszisszent, majd elhúzta az egyik kezével a kezemet.

- Nagyon. - mondta, mikor a kezem elkerült a nyakától.

Felnevettem.

- Felmelegítsem? - mosolygott.

- Ühüm. - mondtam, majd az arcomat az ingébe fúrtam.

Összefonta ujjainkat.

- Jobb? - kérdezte.

- Hajszálnyival. - kuncogtam.

Felnevetett.

Felnéztem rá.

Arcához húzta a kezem, majd megpuszilta a kezem.

- Jobb? - nevetett.

- Még mindig nem az igazi. - vigyorogtam.

Mosolyogva ajkába harapott.

- Na gyere ide! - húzott magára.

Felnevettem.

- Ne bánts! - kuncogtam.

- Most én már tudok mit tenni! - kuncogott. - Neked jéghideg a kezed!

Átöleltem a nyakát, de direkt hozzáérintettem ujjaimat a nyakához.

- Te ezt direkt csinálod! - kuncogott.

- Ühüm. - nevettem.

- Rossz vagy! - vigyorgott, majd megfordított. - Nagyon.

Lehajolt, és hozzáérintette ajkait az enyéimhez. De gyorsan felemelte a fejét.

- Mit kell mondani? - vigyorgott.

- Légyszi? - kérdeztem bociszemekkel.

- A-a. - kuncogott.

- Szeretlek? - néztem még nagyobb szemekkel.

- Ööö... Majdnem. - kuncogott.

- Imádlak! - néztem már akkora szemekkel amilyen nagyokkal csak tudtam.

- Köszi, de... Nem. - húzta az agyam.

- Gonosz vagy! - vágtam durcás képet, és az oldalamra fordultam, így Jus is velem esett.

Hátat fordítottam neki.

- Naaa! - ölelt át. - Megkapod a csókodat, csak ne csináld ezt!

- De, ezt csinálom. Gonosz vagy! - haraptam az ajkamba bánatos képpel.

- Naaa... Légy szíves!

- A légy nem szíves. - böktem ki, de majdnem elnevettem magam. De most nem hagytam magamnak.

- Hanem? - kuncogott.

- Potrohos. - mondtam, és elnevettem magam. Tudtam, hogy ez volt a célja. Gyorsan visszaformáltam az arcomat. - Akkor is haragszok rád!

- Egyébként a helyes szó ez volt: Légy szíves! - suttogta fülembe.

- Légyszi. - mondtam. - Nem légy szíves!

- De, a helyes szó légy szíves! - kuncogott.

- Hát legyél! - mondtam morcosan, majd arrébb húzódtam.

- Nagyon gonosz vagy, ugye tudod? - kérdezte ő is durcásan.

- Tudom. - mondtam, és összegömbölyödtem. - De te is!

- Én aztán nem! - makacskodott.

- De. - húzódtam el tőle teljesen.

- Bocsi. - ölelt át, és bociszemekkel nézett fel rám.

- Nem gond. - adtam meg magam.

- Kaphatok egy csókot?

- Nem! - mondtam.

- Miért? - kérdezte szívszaggató arcot vágva.

- Mert te nem adtál. - mondtam. - És így én sem adok.

- És mikor kaphatok? - kérdezte.

Megrántottam a vállam.

- Majd még eldöntöm. - kuncogtam.

- Gonosz! - mondta durcás képet vágva.

- Csak puszit kapsz!

Adtam egy puszit az arcára.

- Ez nem eléég! - nyafogott, és erősen húzott magához.

Felkuncogtam, amikor az arcát a nyakamba fúrta.

- Majd kapsz, édes! - kuncogtam.

- De én most akarok! - mondta, és erősebben húzott magához.

- Most nem kapsz. - kuncogtam.

- Miéééért? - kérdezte.

Valaki benyitott.

- Srácok, gyertek le! - hallottam Jeremy hangját.

- Oh, Jeremy! - emeltem fel a fejem. - Leszeded rólam Just?

Felnevetett, és idejött.

Justin erősen húzott magához, és a világért sem engedett volna el.

Jeremy próbálta leszedni rólam a fiát, de az tartott engem.

- Neee! - nyafogott.

Felnevettem.

- Hagyjad! Mindjárt megyünk! - mondtam.