Könnyek

2010. júl. 16. 15:14 - írta AnonimGirll

Meg is hoztam a kövi részt! Remélem elég izgi lett! xD

 

- Csipkerózsika, jó reggelt! - suttogta fülembe egy hang.

Átöleltem az illetőt, és szorosan magamhoz húztam.

Az felnevetett, és viszonozta ölelésem. Felnéztem. Nem erre számítottam... Justin feküdt ott. Én másra vártam, nem is értem miért.

Hozzábújtam, arcomat pólójába rejtettem.

- Na mi az? - kérdezte meglepődötten.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! - ismételgettem, és erősen szorítottam magamhoz.

- Rendben, nyugalom! - simogatta a hajamat.

Felnéztem rá, és óvatosan megcsókoltam. Fel sem ért azzal a másik csókkal ami álmomban volt.

Elengedtem, és felálltam.

- Elmegyek sétálni! - mondtam.

- De hát sötét van! - mondta.

- Nem érdekel! - mondtam, és előkerestem egy pulcsit. Felvettem egyet, és már mentem is ki.

Kiszaladtam az utcára, majd mentem le a partra.

Sötét volt, de világítottak a lámpák. A parton nem lehetett semmit látni.

Valakinek nekimentem.

- Oh... Annyira sajnálom! - mondtam.

- Semmi gond! - mondta egy lány.

- Egyébként szia!

- Szia! - mondta mosolyogva. - Angelina Wirg vagyok!

- Leila Jones! - mutatkoztam be mosolyogva.

- Látsz valamit? - kérdezte.

- Semmit! Gondolom te se látsz sokkal többet! - mondtam nevetve.

Felnevetett.

- Hát igen. - mondta. - Sétálunk? Én úgyis azért jöttem.

- Persze. Sétáljunk! - egyeztem bele.

Elindultunk végig a parton.

- Egyébként mennyi lehet az idő? - törtem meg a csendet.

- Olyan tizenegy óra körül jár. - mondta mosolyogva.

- Húú, akkor én sokat aludtam! - mondtam nevetve.

Kb két óra múlva visszavetődtem a szobánkba. Vak sötét uralkodott a szobában, és sokszor meg is buktam.

- Justin? - kérdeztem halkan visszafojtott lélegzettel.

Egy pisszenés se. Senki nem lélegzett.

Hátulról valaki befogta a számat. Majdnem felsikoltottam, de így nem ment.

- Sss! Csak én vagyok az, Justin! - suttogta fülembe.

- Ne ijesztgess! - mondtam, mikor tenyere lecsúszott számról.

- Nem volt szándékomban, de legalább visszakaptad az előzőért! - mondta kuncogva.

- Hmmm, mi van rajtad? - kérdeztem, mikor megéreztem, hogy nincs rajta felső.

- Nem túl sok! - suttogta fülembe kuncogva.

- Jó éjszakát! - mondtam, és elindultam az ágy felé. Csak ledőltem, és máris a mélybe rántott valami.

 

Reggel nem akartam felkelni.

- Jó reggelt, kisasszony! - mondta Jus.

- Hagyj már aludni! - mondtam, és a fejemre húztam a párnát.

Visszaaludtam.

 

- Drágám, kelj fel! - Pattie.

- Légy szíves hagyj aludni! - mondtam.

Békén hagytak.

 

Délután keltem fel.

Ezért csak felkeltem, és bámultam kifelé. Sehol senki. Gondolom Jus elment valahova. Pl. szörfözni. Most jó hullámok voltak.

Hirtelen azt éreztem, hogy mindjárt összeesek. Oké, jó lesz szaladni!

Szaladtam a fürdőszobába. Letérdeltem a vécé fölé. Azonnal kijött minden belőlem, ami bennem volt. Szörnyen éreztem magam.

A fülem sípolt, csorgott rólam a víz, melegem volt.

- Leila! - hallottam Jus hangját.

- Ne gyere be! - mondtam. Újra a vécé fölé hajoltam. Ja, mégsem jött ki akkor minden. Most jött ki a maradék.

A sav marta a torkomat.

- Úristen! Jól vagy? - kérdezte, és megállt az ajtóban.

- Persze, de légy szíves hagyj magamra! - mondtam, és odamásztam a legközelebbi falhoz.

Nekitámasztottam a hátamat a csempének.

Jus kiment, és becsukta az ajtót.

Jobban lettem egy hajszálnyival, így megpróbáltam felállni. Ez sikerült, de annyira szédültem, hogy visszaestem.

Marha jó!

Egy perc múlva újra megpróbáltam. A mosdókagylóba kapaszkodtam, így álltam fel. Megnéztem magam a tükörben.

Szuper!

Fehér voltam, sötét karikák voltak szemem alatt.

Eldöntöttem, hogy megmosom a fogam.

Megmostam, utána letusoltam.

Elindultam ki Jushoz, de egy utolsó pillantást vetettem az arcomra a tükörben. Jobban néztem ki az tény.

Kimentem, és leültem a kanapéra.

- Jól vagy? - szaladt hozzám Jus, és átölelt.

- Persze, csak... - suttogtam. - Elég furán érzem magam. Meg mostanában minden olyan fura. Egy csomót alszok, sokat eszek, most meg ez...

- Khm... - mondta Jus. Ránéztem. - Valamit nem mondtam el...

- Mit? - kérdeztem.

Arca vörös lett.

- Amikor először... amikor először lefeküdtünk... szóval... - habogott össze-vissza rákvörös fejjel. - Nem akartam elmondani, hisz nem volt semmi baj... Nos hát... Kiszakadt. - bökte ki.

Szám tátva maradt, így mikor észrevettem, gyorsan becsuktam.

- Mi... Miért... Miért nem mondtad el? - dadogtam döbbenten.

Lesütötte a szemét.

- Szóval azt akarod mondani, hogy TERHES vagyok? - majdnem üvöltöttem.

Justin nyelt.

- Aha. - mondta halkan.

- Hát ez nem lehet igaz! - pattantam fel.

Megfogta a kezem. Elrántottam a kezem.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Mi a baj?! - kérdeztem. - Az, hogy most valószínűleg terhes vagyok! És nem is emiatt akadtam ki annyira! Hanem attól, hogy nem mondtad el!

Pár perc csend.

- Mit csinálunk? - kérdezte.

- Semmit! - mondtam.

- De muszáj lesz elvetetni, hogy ha tényleg terhes vagy! - mondta, és felnézett a szemembe.

Nagyon dühös lettem.

- Arról szó sincs! - mondtam vörös fejjel. Nagyon ideges lettem.

- De, Leila...! - mondta.

- Én nem fogom elvetetni! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. - Bennem van, én döntök róla! Nem érdekel mi lesz, én akkor is megtartom!

Elfordultam, és elkezdtem öltözködni.

- És ha nem tetszik... - fordultam hozzá. - Hát hagyj el! Nem érdekel!

Könnyekben törtem ki, ahogyan ezt kimondtam.

Tovább öltözködtem. Mikor végeztem, akkor sem fordultam meg.

Jus hátulról átölelt, és kisimította vizes tincseimet arcomból.

- Soha nem hagylak el! - mondta, és fejét vállamra hajtotta.

Szorosan lehunytam a szemem, majd megcsíptem magam. Fájt. Miért nem álmodok?

Zokogni kezdtem.

Jus maga felé fordított, és erősen átölelt.

- Ne engedj el soha! - kértem.