29. rész: "Jó éjszakát!"

2010. okt. 2. 14:46 - írta AnonimGirll

Hamarosan megérkeztünk Jus házához, ő pedig a zsebében kotorászott.

Végül előhúzta a kulcsot. A zár halkan kattant, mi pedig csendesen mentünk be.

Halkan baktattunk fel az emeletre, már amennyire ment dülöngélés közben. Muszáj volt megkapaszkodnunk a lépcsőkorlátban.

Aztán végül beértünk a szobájába.

Odatántorogtunk az ágyhoz, aztán nekem a térdeim összerogytak, és ledőltem az ágyra.

Jus felnevetett, és leült mellém.

Felhúzott az ölébe, majd feljebb mászott velem a karjaiban. A falnak dőlt, és az ölében tartott.

Elnevettem magam.

- Sss! - kuncogott. - Anyuék alszanak!

- Igaz. - kuncogtam, és megfordultam az ölében.

Megfogtam a kezét, és a falhoz szorítottam.

- Maradj csöndben! - villantottam rá egy kacér mosolyt.

Elvigyorodott, és kihívóan nézett rám.

Egy percig tétováztam, mire neki egy hatalmas vigyor terült el az arcát.

- Na? - emelgette a szemöldökét.

Halkan felkuncogtam, és odabújtam hozzá, miközben a kezét feljebb toltam.

A füléhez hajoltam.

- Biztos csöndben tudsz majd maradni? - mormoltam fülébe, és próbaképp hozzásimultam.

Halkan nyögött fel, miközben elkezdett fészkelődni.

- Ah, túl hangos vagy! - mondtam halkan, megbánást színlelve. - És ez még csak a bemelegítés. - mosolyodtam el kacéran.

Kimásztam az öléből, ő meg félszegen pillantott végig rajtam.

Elindultam az ajtóhoz, de ott megálltam.

- Gondolom akár előtted is vetkőzhetek. - mosolyogtam, mire ő nyelt egyet.

- Aha. - válaszolt halkan.

- Én is így gondoltam. - mondtam, majd megfordultam, és tettem pár lépést hátrafelé.

A szoba közepén levetkőztem, természetesen az a fehérnemű volt rajtam, amit ma vettem. Fekete és csipkés. Kicsit elpirultam, amint végigpillantottam magamon.

Megfordultam, és nem vettem tudomást Justin szemeiről, amik elég feltűnően mértek végig.

A ruháimat az ágy mellé vittem, majd bebújtam a takaró alá.

Jus halkan felnevetett, és ő is bebújt mellém a takaró alá.

Törökülésben ültünk egymás előtt a takaró alatt, és mosolyogva figyeltük egymást.

A kezemmel végigsimítottam a karomon, és ajkamba haraptam. Az ujjaim hidegek voltak, és egy ötlet villant be.

- Justin... - kezdtem behízelgő hangon, és közelebb másztam hozzá, amitől teljesen zavarba jött.

- Iiigen? - kérdezte halkan, és elnézett oldalra.

Az ölébe ültem, majd az ujjaimmal megsimogattam a nyakát.

- Áhh... - kapta el a kezemet. - Már megint ilyen hidegek az ujjaid? - kérdezte, és a csípőmnél fogva közelebb húzott magához.

A szívverése egyre hangosabb volt.

Elmosolyodtam, és lehajoltam. A fejemet a mellkasára fektettem, és hallgattam gyorsuló szívverését.

Kezemet óvatosan csípőjére csúsztattam, majd becsúsztattam a pólója alá.

Éreztem, ahogyan megremeg, de nem szólt, csak hagyta, hogy csináljam azt, amit akarok.

Hűvös ujjaim lassan simították végig forró bőrét.

A szíve hevesebben vert, és ujjával feltolta az állam. Lassan megcsókolt, majd eldöntött az ágyon.

De nem akart többet. Csak lassan elhúzódott, és a szemembe nézett. Barna csillogó szemeit a takaró alatt, a sötétben is láttam.

Forró lehelete arcomnak ütközött.

Lassan elhúzódott, majd kimászott a takaró alól.

- Elfáradtam. - suttogtam, és kidugtam a takaró alól a fejemet.

Justin mögöttem vetkőzött, én pedig kíváncsian hátrafordultam.

Végigmértem tetőtől talpig. Gyönyörű volt, ahogyan az ezüstös holdfény megvilágította.

Gyorsan megfordultam, és lehunytam a szemeimet.

Gyorsan bebújt mellém, és hátulról átölelt.

Úgy éreztem, hogy majd' megfagyok, de belülről forróság öntött el. Pedig nem volt se hideg, se meleg.

Magához húzott, és a nyakamhoz rejtette az arcát.

Megfordultam, és átöleltem forró testét, amitől kirázott a hideg, de ő is megremegett.

Karjai szorosabban tartottak, arca most az enyém előtt volt, és a szeme az arcomat kémlelte.

- Gyönyörű vagy! - suttogta, és egy eltévedt tincsemet a fülem mögé söpörte.

Lesütöttem a szememet, és hagytam, hogy végigfusson rajtam a libabőr.

Lassan néztem fel szemeibe.

- Aludj jól! - suttogtam, és odahajoltam hozzá.

Lassan csókoltam meg, majd gyorsítottam. Először nem értette, de hamarosan kapcsolt, és ő is szenvedélyesebben csókolt.

A hátára fordult, és hevesebben csókolt. A szívem hevesen vert a mellkasomban, de Justiné is megkergült.

Ziháltuk a levegőt, de a világ minden kincséért se hagytuk volna abba. Túlságosan vágytunk már egymásra, és most talán itt lett volna a jó alkalom...

Megfordítottam magunkat, és magamra húztam.

Neki ez mind nem volt ellenére.

Lábaimat a derekára kulcsolta, aztán ujjai visszatértek a hajamba.

Beletúrtam a hajába, mire ő megszakította a csókunkat.

Zihált, szinte már kapkodta a levegőt.

Tekintetünk találkozott, ő pedig csábítóan elmosolyodott. Nem bírtam nem visszamosolyogni.

- Talán ennyi elég lesz mára... - zihálta.

Nagy szemekkel néztem rá.

- Tessék? - kérdeztem meglepődve.

- Vagy te inkább folytatnád?- jelent meg egy kacér mosoly az arcán.

- Én nem ezt mondtam. - sütöttem le a szemet, és éreztem hogy elvörösödök.

- De gondoltál rá! - kuncogott, és feltolta az államat.

Ajkamba haraptam, és felnéztem a szemébe.

Mosolyogva emelgette a szemöldökét.

Halkan felnevettem.

- Bolond vagy! - fészkelődtem, és elengedtem a lábaimmal a derekát.

Visszahúzta a lábaimat.

- Ki mondta, hogy elengedhetsz? Megengedtem? - kérdezte komolyan, én pedig felnevettem.

- Huh, talán jó lenne, ha nem aludnánk együtt! - kuncogtam.

- Miért? - húzott magához, és mindkét kezével az arcomat tartotta.

- Hát mert... - Újra éreztem, hogy minden vér az arcomba tolul, és kipirul a bőröm. Forró lehelete az arcomat simogatta. - Nem hiszem, hogy tudnék aludni. - néztem a szemébe, és mikor megláttam barna szemeit, azt hittem felgyulladok.

De visszafogtam magam, csak néztem rá, és vártam, hogy ellenkezzen.

- Ezzel csak egy baj van. - válaszolta, és elfojtott egy kis mosolyt. - Én nem tudok nélküled aludni. Muszáj, hogy tudjam, hogy itt vagy mellettem.

- Biztos sikerülne aludnod nélkülem is. Eddig is sikerült. - suttogtam szinte hangtalanul.

- Akkor még nem láttalak téged. - mondta, és közelebb húzta arcomat az övééhez. - Azóta egyetlen éjszakát sem töltöttem nélküled. És most már nem is tudom, hogyan fog sikerülni.

Csak néztem a szemeibe, de ő végül lehunyta őket, és elengedte az arcomat. Ezt megadásnak vettem.

- Szeretlek! - bújtam a nyakához.

- Én is. - suttogta mosolyogva. - Egyébként miért akartál te külön aludni?

Felkuncogtam.

- Nem vagyok rád jó hatással... Tudtam én! Nem szabadott volna találkoznunk...

- Hogy micsoda? - kérdezte rémülten.

- Sss! Anyukádék alszanak! - csitítottam.

- Hogy mondhatsz olyat, hogy nem szabadott volna találkoznunk? - kérdezte jóval csendesebben, de elég élesen.

Felnéztem rá.

- Hát, tudod... - kezdtem.

- Nem! - vágott határozottan a szavamba. - Ilyenről szó se essék! - fogta a két tenyere közé az arcomat.

- De Justin... - kezdtem sóhajtva.

- Luce. - nézett rám szigorúan, mire én elfelejtettem mit akartam mondani. Végül megtaláltam a hangom.

- Justin... - kezdtem rá gyorsan, és már hadartam volna, de ő ajkait az enyéimre szorította.

Először csak azért csókolt, hogy elhallgattasson, majd egyre követelőzőbb lett, és fölém kerekedett.

Tetszett, hogy újra kezdi, csak az időpont nem volt túl alkalmas, hisz' most szerettem volna megbeszélni vele egy fontos dolgot.

Visszacsókoltam, és a tarkójánál húztam közelebb magamhoz.

Elmosolyodott.

- Elfelejtetted már mit akartál mondani, vagy csináljam tovább? - mormolta ajkaimba.

Kezeit a combomra csúsztatta, és erősebben húzott magához.

Összeszorítottam a fogamat, és elfojtottam egy sóhajt.

- Hmmm... - mosolygott. - Jó éjszakát, cica! - suttogta fülembe, de nem engedett el.

Még egyszer megcsókolt, majd zihálva elhúzódott.

Lassan felnéztem, amint rájöttem hogy kéne megcsinálni ezt a bonyolult mozdulatot, majd elkezdtem normálisan lélegezni is.

Ő csukott szemmel mosolygott, és felsóhajtott.

- Aludj! - nézett fel rám fél szemével. - Már késő van.

Elengedtem őt, és az ágy legtávolabbi végébe húzódtam.

Hamarosan elnehezedtek a szemhéjaim, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

Ahw....

2010. szept. 30. 19:47 - írta AnonimGirll

Olyan jó számot találtam *-* Ezt muszáj volt megosztanom veletek :D

Nos, itt a link: http://www.youtube.com/watch?v=4bAHtED8GO4

Teljes verziót még nem találtam :S

De én már fél órája (több :D) nyomatom egyfolytában :D *-* :É

28. rész: Hazafelé...

2010. szept. 30. 19:29 - írta AnonimGirll

Már kezdtem fontolóra venni, hogy most féltékeny-e vagy csak... Nem, nem találtam más indokot erre.

- Ezt most miért mondtad? - könyököltem fel a pultra, és felé fordultam.

Felsóhajtott, és ő is felkönyökölt. Lehunyta a szemét, majd lassan nézett fel.

- Nehogy azt hidd, hogy valami bajom van veletek... Meg akarlak védeni...

- Mitől? - kérdeztem leplezhetetlen megdöbbenéssel és kíváncsisággal.

- Tudod, volt egy srác... - mondta halványan mosolyogva, de én a szavába vágtam.

- Áh, mindig így kezdődik. Mindig van egy srác. - fordítottam a szemem mosolyogva az ég felé.

- Igen. - nevetett halkan. - Szóval, volt egy srác. Amikor találkoztunk, eléggé megbámult, és számomra sem volt éppen közömbös. Két hét múlva összejöttünk. Nagyon megszerettük egymást, minden percemet neki szenteltem, ő volt az életem. Aztán el kellett mennie a világ másik felére. Másik középsuliba vették fel, és engem meg itt hagyott avval, hogy majd meglátogat... Azóta sem jött...

Csak hallgattunk. Amy hangja halk volt, kihallottam belőle a sebezhetőséget. Még a dübörgő zene sem nyomhatta volna el ezt a hangot, ezt a keserves suttogást, melyben minden szó mögött a szomorúság, kétségbeesés és fájdalom bujkált.

- Magamba zuhantam. - folytatta lehelethalkan, bár mégis hallottam. - Nem törődtem semmivel és senkivel. Hónapokig tartott amíg összeszedtem magam, és elkezdtem élni. Addig csak élőhalott voltam. Léteztem, de nem volt bennem egy szikrányi élet sem.

Megfogta a vállam.

- Nem akarom, hogy ez történjen veled is! - mondta remegő hanggal, mint aki mindjárt elsírja magát. Szeméből kicsordult egy könnycsepp, de hagyta végigszánkázni arcán.

- Amy. - suttogtam, és ajkamba haraptam, hogy ne sírjam el magam. A története megérintette a szívemet. Erős nyomást éreztem a mellkasomban és a torkomban is. - Sss! - öleltem magamhoz. - Ne sírj!

- Nem fogok sírni... - motyogta. - Még elkenném a sminkem! - nevetett, erre én is felnevettem.

Elengedtük egymást.

- Most már értened kell, hogy féltelek! Olyan vagy, mintha a testvérem lennél! Nem akarom, hogy te is így elveszítsd magad, miután elmegy. És hamarosan pedig ez lesz!

- De miért nem élvezhetném addig a helyzetet amíg itt van? - kérdeztem.

- Most inkább vele leszel a nap minden percében, és majd utána sírsz? Vagy inkább egyre kevesebb időt töltesz vele, és akkor nem lesz annyira fájdalmas... De ez csak az én véleményem. Szerintem adj neki egy kis levegőt, hadd legyen a barátaival is. A pasiknak nem jó, ha állandóan rajtuk lógunk! - vigyorgott.

- Van benne valami... - sóhajtottam elismerően.

- Na ugye...

- De meg kell értened, hogy most van csak itt... Egy hét, és utána ennyi... Elmegy, és kitudja mikor jön vissza.

- Épp ezért mondtam el ezt... - válaszolta. - Gondolkodj el ezen! - mondta, majd felvette a koktélját, és itt hagyott a gondolataimmal.

Az arcomat a tenyerembe rejtettem, és mélyen beszívtam a levegőt. Megérkezett a két koktél, én pedig felvettem, majd kedvetlenül elindultam vissza a fiúkhoz. A csajok ott csacsogtak köztük, a fiúk meg röhögtek és egymással beszéltek.

- Hmmm, szia! - mosolygott Jus, majd egyik kezével végigsimított a combomon.

- Szia! - mosolyodtam el, és odaadtam a koktélját.

Leültem mellé, és belekortyoltam a koktélba.

- Miről maradtam le? - nevettem.

- Semmiről! - válaszolta. - Minden megáll, ha elmész.

Lehajolt, és egy puszit nyomott a számra.

- Hmmm, köszi! - mosolyogtam csukott szemmel ajkaiba.

- Kérsz még egy ilyet? - kuncogott.

- Naná! - mosolyogtam.

Kaptam még egy ilyen puszit.

Elhúzódott, majd felnevetett.

Hátradőltem, és kuncogva kortyoltam bele a koktélomba.

Nevetve beszélgettünk mindenféle hülyeségről.

- Hé, Biebs! - szólt ide Jus egyik haverja, azt hiszem Ben a neve.

- Hmmm? - nézet oda Justin.

- Mi a helyzet a csajokkal? - kérdezte.

- Ööö, nem sok. - válaszolt.

Elmosolyodtam, és észrevétlenül a combjára csúsztattam a kezem.

Összerezzent, majd nagyot nyelt, és megrázta a fejét.

- Nem sok... - ismételte kissé megugrott hangon.

Ben felnevetett.

- Mi az? - kérdezte.

- Mi lenne? - kérdezte Jus, és megfogta a kezem. Lassan eltolta, és a combomra fektette a kezem.

Felnevettem, majd felálltam.

- Jössz táncolni? - vigyorogtam, és kinyújtottam a kezem.

Először rám, majd Benre pillantott.

- Ha te nem fogadod el, akkor én! - nevetett Ben.

Gonoszan elmosolyodtam.

- Ben, ugye? - fordultam felé.

- Aha. - mosolygott.

- Táncolunk? - kérdeztem.

Jus félrenyelt, és nagyban köhögött mögöttem. Felé fordultam, és lehajoltam hozzá. Óvatosan ütni kezdtem a hátát.

- Meg ne fulladj! - nevettem.

Mikor befejezte a köhögést, elhúzódtam.

- Megyünk? - mosolygott rám.

- Persze. - mondtam mosolyogva, és elindultunk táncolni.

Nagyon keveset értem hozzá, amennyit muszáj volt. Végül is csak kicsit féltékennyé akartam tenni, meg visszavágni, mert azt válaszolta, hogy "nem sok" a "mi a helyzet a csajokkal" kérdésre. Ugyanis én úgy tudom, hogy van barátnője...

Aztán én végül fáradtan dőltem a kanapéra, és lihegve hallgattam szívem őrületes dobogását. Sokat táncoltam, az tény.

- Elfáradtál? - harapott ajkába.

- Miért? - kérdeztem, miközben próbáltam rendesen lélegezni.

- Mert arra gondoltam, táncolhatnánk... - pirult el.

Jézusom, úgy viselkedik, mintha én lennék a suli legmenőbb csaja, ő meg a legszerencsétlenebb srác. Tökre olyan volt, mintha nem is ismernénk egymást...

- Ööö, persze. Táncolhatunk. - mondtam, és elmosolyodtam. - De nem harapom le a fejed, lehet kicsit bátrabban is kérdezni.

Elmosolyodott.

Felálltunk, és elindultunk táncolni.

Lassan és óvatosan ölelte át a derekamat. Én elmosolyodtam ezen. Most annyira félénk volt.

Átöleltem a nyakát, és hozzábújtam.

Picit erősebben fogott körül, én pedig nyakába bújtam, és beszívtam káprázatos illatát. A legjobb parfümmel sem versenyezhet.

A számok egymás után jöttek, mi meg csak lassan ringatóztunk a zenére.

Felnéztem rá.

- Ne legyél ennyire félénk, nagyon zavarba hozol evvel... - vörösödtem el, és zavaromban egyik kezemmel a hajamba túrtam.

- Oh, szóval zavarba tudlak hozni? - vigyorgott.

Gyengéden a mellkasára csaptam.

Felnevetett.

- Aaa, ez egy igen. - felelte elégedetten vigyorogva.

Féloldalasan elmosolyodtam.

- Huh, ez a mosoly nagyon szexi. - fojtott el egy vigyort.

Elengedtem, és megfordultam.

Elé álltam, és a karjait magam köré húztam.

Felkuncogott.

- Hmmm, jól kezdődik... - mondta vigyorogva.

Elmosolyodtam.

Kezeit a csípőmre csúsztatta, és elkezdtünk táncolni.

Nagyon élveztem a táncot, és ebben az is szerepet játszott, hogy Justin volt az, akivel táncoltam.

Aztán fáradtan mentünk a kanapéhoz, és leroskadtunk. Jus kipirult arccal zihált, és megfogta a kezem.

- Többször foglak felkérni táncolni. - kuncogott rekedten.

- Ahw... - suttogtam, és hagytam, hogy hangja a fülemben visszhangozzon.

- Mi az? - kuncogott.

- Áh, semmi. - mondtam, és felkeltem. - Elmegyek valamit inni a többiekhez. Jössz?

- Mindjárt, csak kifújom magam. - mondta, én pedig vállat rántottam, és elindultam a többiekhez a bárpulthoz.

Felültem egy székre és rendeltem egy koktélt.

- Megyünk majd táncolni a csajokkal? - fordult felém Naomi.

- Naná! - nevettem.

- Oké. - mosolygott, majd tovább folytatta beszélgetését az egyik sráccal.

Valaki hátulról átölelt, és egy puszit nyomott a nyakamra.

Felnevettem.

Jus a combomat kezdte simogatni, majd elkezdett lehúzni a bárszékről.

Nevetve kapaszkodtam a pultba.

- Hú, de kanosak vagyunk ma este! - nevettem, és visszahúztam magamat a bárpulthoz.

Felnevetett, és mellém ült.

Megkaptam a koktélomat, és azt kezdtem inni.

- Nem tehetek róla. - vigyorgott. - Te vagy mindennek az oka!

Felnevettem.

- Nem vagy normális! - nevettem, és a csajokhoz fordultam. - Akkor megyünk?

- Hova mentek? - húzott magához Justin, és sikeresen átvontatott az ölébe.

Felnevettem.

- Táncolni... a lányokkal. Csak, a lányokkal. - válaszoltam.

- Bevállalom, és csajnak vallom magam! - mondta hősiesen Justin, mire kitört belőlem a röhögés. - Csak mondd, hogy nehéz dolgom lesz! - nézett rám óriási bociszemekkel.

Nehéz volt ellenállni neki, a tekintetem a járt úton haladt lefelé ajkára.

- Igen, az lesz. - haraptam ajkamba, és rávettem magam, hogy szemébe nézzek.

- Köszi. - mosolyodott el.

- Azért nagyobb lelkesedést várok!

Magához szorított, és arcát a nyakamba rejtette.

- Köszönöm! - mondtam, majd egy puszit nyomott a nyakamra.

A libabőr végigfutott rajtam.

Aztán ajkát felvezette ajkaimhoz, és egy pillanatra megállt ott.

Mosolyogva húzódott el.

- Ööö, azt hiszem... én... nekem mennem... - nyeltem egyet, és próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot. - Nekem mennem kéne... - másztam ki vörösen az öléből, és odamentem a lányokhoz.

Amy vigyorogva húzott be a tömegbe, a többiek meg követtek minket.

Nagyon jól elvoltunk a csajokkal. Fél órán keresztül táncoltunk, majd annyira kifáradtunk, hogy zihálva dőltünk a kanapéra.

De a srácok pont előttünk értek oda, így mi szabályosan a karjaikba zuhantunk.

- Oh, de kemény vagy! - nyögtem fel, és kimásztam Jus karjaiból. Leültem mellé, de ő az ölébe húzott. - Jobb félni, mint megijedni. Nem te mondtad? - kérdeztem, és a fejem már lüktetett a hangos zenétől és az sem segített, hogy ez idő alatt több mint hat koktélt nyomtunk be.

- Nem érdekel! - csókolta meg a nyakamat, én pedig próbáltam az alkohol ellenére gondolkodni.

- Mennyit ittál? - kérdeztem a fejemet fogva.

- Nem sokat. - válaszolta.

- Azaz többet, mint mi. - mondtam, és felásítottam.

- Álmos vagy? - fordított meg ölében.

- Annyira nem. - mondtam, és akaratlanul végignéztem rajta. Állatian nézett ki, és én pedig borzasztóan kívántam. Egyébként meg a pia minden ép, értelmes gondolatot kimosott belőlem.

Magához húzott, én pedig fáradtan dőltem a vállára.

- Szerintem ideje lenne hazamenni. - jegyezte meg.

- Igazad van. - válaszoltam, és a nyakához bújtam.

- Álmos vagy. - állapította meg.

- Ühüm. - sóhajtottam.

Felkeltünk, majd elbúcsúztunk, és elindultunk a hűvös estében.

Megfogta a kezem, és én a vállára hajtottam a fejemet.

Csendben ballagtunk.

27. rész: "Nem muszáj..."

2010. szept. 26. 18:47 - írta AnonimGirll

*Lucy*

Már épp indulni készültünk.

Rajtam egy fehér csőnadrág volt, hozzá egy piros, pántos top. A szemem ki volt húzva, a szemhéjaim halványpirosak voltak. A lányok kifestették a körmeimet, természetesen pirosra. Egy fekete dzseki volt még rajtam. A hajamat behullámosítottuk.

Debo egy vörös csőfarmerben volt, és egy narancssárga pólóban. A pólón feliratok voltak, de nem mindegyiket lehetett kiolvasni. A szemhéja narancssárgás volt, és gyönyörű nagy szempillái. Nem is kellett kiemelnie, mindig ilyen nagyok a pillái, ezért irigylem is. Egyenesre volt vasalva a haja, nagyon jól állt neki.

Naomi hosszú, egyenes szőke haját felcsatolta egy nagy csattal. Fekete farmer, kék póló volt rajta, és egyébként is szép, nagy szemeit kihúzta. Felvette a fehér pulcsiját, és az ajtónak támaszkodott, amíg mi még beszélgettünk.

Cherie haja egyenes volt, mint mindig, és a majdnem az egész arca csillámporos. Amy addig ügyeskedett, amíg a felét rászórta Cheery-re. Mi persze szakadtunk a röhögéstől, de megállapítottuk, hogy jól áll Cherrnek a csillámpor. Egy fehér rövidnadrág volt rajta, így kivillantotta szép lábait. Egy pántos fekete pólót viselt, amin fehér és rózsaszín feliratok voltak. Egy fehér dzsekit vett fel.

- Oh, azért majd ide jöjjünk vissza! - nevetett Beth.

- Miért? - kérdezte Cheery a topját igazgatva.

- Még valaki elrabol és megerőszakol. - nevetett Amy.

Felnevettem.

- Nyugi, csak vicceltem! - jegyezte meg Amy, hogy megnyugtassa Cherrt.

Beth kivasalta a haját, és füstös sminket csinált magának. Fehér rövid pólót vett fel, a hasa épp kilátszott. Hozzá egy hosszú csőfarmert. Egyszerű volt, de jól nézett ki.

- Téged is elvisznek. - nevetett Cheery.

- Miért? - nevetett.

- Nézz végig magadon!

Amy hozzám öltözött. Rajta piros nadrág és fehér póló. Neki fekete körmök, és napszemüveg. Neki is halványpirosak a szemhéjai. A haja kócosra szárítva.

- Annyira kemény vagy! - nevettem fel, amikor felvette hozzá a fekete dzsekijét.

Kinyújtotta rám a nyelvét, de végül együtt röhögtünk.

Hayley zöld pólót és sötét csőfarmert húzott. A szemhéjai feketék, és a szempilláit is kifestette. A haja neki is hullámos volt, mint nekem.

- Csak én vagyok rövid gatyában? - nevetett Cherr.

- Nem, én is! - válaszolt vigyorogva Vicky.

Vicky-nek is be volt szárítva a haja, kicsit kócosabb hatást keltve, de csak enyhén. Amy hajának a közelébe sem ért, ami nem épp rossz. xD Egy farmer rövidnadrágban volt, és egy citromsárga pólóban. A szemhéjai is halványsárgák voltak.

Az összes ruhát ma vettük.

- Menjünk! - karolt belém Amy.

Kivonszoltak, én pedig próbáltam visszamenni. Most hirtelen elkezdtem félni. Nem tudom mitől, de az tuti biztos, hogy féltem.

A gyomrom összeszűkült.

- Csak lámpalázas vagy! - nevetett Cherr, és húzott tovább.

Az utcán könnyebb dolguk volt, mert ott már mentem rendesen. Kinek van kedve leégetni magát egész Stratford előtt?

- Szóval hogyan is lesz? - kérdezte Beth Nao-t.

- Szóval, először találkozunk a klub előtt. Utána elmegyünk valahova, majd miután lement a nap, visszamegyünk a klubba.

- Oké.

Kikerestem a fülesemet a táskámból, majd áthúztam a pólóm alatt.

- Ne öltözködj! - nevetett Amy.

Nyelvet nyújtottam rá, majd bedugta, a fülembe. Elkezdtem hallgatni a számokat.

- Mit hallgatsz? - szedte ki a fülemből a fülhallgatót Amy.

- Ushert. - dugtam vissza a fülembe.

- Pontosabban?

Elkezdtem együtt énekelni a zenével a refrént.

- Yeah baby tonight, The DJ got us falling in love again... - énekeltem halkan, hogy csak ők hallják.

Csendben figyeltek még utána is.

- Ohh... - szóalt meg végül Beth. - Luce, ez szuper volt!

Elpirultam.

- Nem igaz. - mondtam, és elkezdtem a zenére koncentrálni.

- Dehogynem! - mondta Amy.

- Mindjárt ott vagyunk! - mondta Nao. - Ott vannak! - mutatott elénk. Ott volt velünk szemben a klub, mert az út itt már elkanyarodott.

Megpillantottam Just, és azt hittem a földről kell felkaparni az államat. Állati szexi volt a fehér csőnadrágjában és a többi cuccában.

- Nézzétek már! - röhögött Naomi. - Mindjárt összeesik!

- Bátorság! - mosolygott rám Debo.

- Öhh, oké. - rebegtem remegő hanggal. A gyomromban hevesen csapkodtak a pillangók, miközben egyre kevesebb volt köztünk a távolság.

Nem tudtam levenni a szemem róla.

És végül ő is idenézett, és csodálkozva, meglepetten nézett engem, majd ugyanúgy végigmért ahogyan én nemrég.

A lányok felnevettek, és Amy megbökte az oldalamat.

- Köszönj oda neki! - utasított.

Ajkamba haraptam, de végül rávettem magam, hogy használjam a nemrég elvesztett hangomat.

- Sziasztok! - szóltam oda, és a srácok visszaintettek. Többen voltak, mint mi, de mindannyian kinéztek maguknak egy lányt. Volt egy-egy srác aki engem méregetett Juson kívül, és ez kicsit zavart.

- Szia! - mosolygott rám Justin, amikor odaértünk hozzájuk. - Ööö, vagyis sziasztok!

Mindenki felnevetett, még én is halkan kuncogtam. Ő csak mosolyogva nézett a szemembe.

- Hiányoztál! - formáltam ajkaimmal.

- Te is nekem! - mondta, de nem értünk egymáshoz.

- Paparazzik, mi? - jöttem rá, és körülnéztem.

- Azért ne ennyire feltűnően! - nevetett. - De igen, itt vannak valahol...

Újra a szemembe nézett, tekintete lágyan az enyémbe fúródott, és rajtam elhatalmasodott a vágy, hogy megérintsem.

Egyik kezemmel megfogtam a karját, és rámosolyogtam. Tudtam, nem lehetünk így többek, csak barátok. Legalábbis addig, amíg biztos, hogy figyelnek.

- Csajok, ők itt a haverjaim! - nézett a többiekre.

Tőlünk kaptak egy hellót, ők pedig visszaköszöntek, bár az egyik még mindig engem nézett.

- Menjünk, kapjunk be valamit, mert éhen halok! - nevetett Amy.

Felnevettünk.

- Menjünk, én is éhes vagyok! - mondtam, és hagytam, hogy a többiek elől maradjanak, és mi hátul maradtunk Jussal.

- Annyira rossz így... Alig nézhetek rád! - nevetett halkan. Gondolom azért, hogy elől ne nagyon hallják, de szerencsénkre, előttünk csak a csajok voltak.

Elmosolyodtam.

- Állatian nézel ki! - pillantottam végig rajta.

- Köszi. - vakarta meg elpirulva a tarkóját. - Te is gyönyörű vagy!

- Öhh... - motyogtam elvörösödve, és a földet néztem, majd amint tudtam, hogy már biztosan visszanyertem a rendes színemet, felnéztem rá.

- Köszi. - mondtam végül.

- Szívesen. - megrándult a szája egy elfojtott mosolytól.

Elnevettem magam.

- Ne csinálj úgy, mintha nem akarnál kiröhögni! - emeltem fel a mutatóujjam.

Felnevetett, és elkapta a mutatóujjamat.

Felnevettem, és elhúztam a kezem.

- Justin... Tudod... Csak barátok vagyunk... - elmosolyodtam. Fura volt ezt így kimondani. - Meg egyébként is, itt mindennek füle van! Vagyis mindenkinek! - koppintottam a hallgatózó Amy fülére.

Felnevettünk, Amy pedig a fülét simogatta.

- Ez nem volt szép! - mondta.

- De hallgatóztál! - mondtam.

- Nem is. - mondta, de elvigyorodott. - Jól van na...

- Menj előre, és szórakoztasd a srácokat! - nyújtottam rá nyelvet. - Meg vidd magaddal Cheery-t is!

- Azt akarod mondani, hogy... nem mondom ki! - harapott ajkába.

- Mit? - incselkedtem.

- Tudod, hogy nem beszélhetek csúnyán! - nyújtott rám nyelvet.

- Levágjam? - kérdeztem vigyorogva.

- Nem kell... Csak egy van! - nyújtotta ki újra a nyelvét, majd gyorsan be is húzta.

Előre fordult, és mentünk tovább, szóval azt csináltuk amit eddig.

Néha egymásra néztünk Justinnal, de aztán én el is néztem, hogy ne legyen feltűnő, hogy egymás szemét bámuljuk.

Végül találtunk egy McDonald's-ot, de csak elvitelre kértük a kajánkat.

Én csak sült krumplit kértem narancslével.

Elmentünk a közeli parkba, és ott lefoglaltunk egy padot.

Mindenki ült ahogy tudott, de volt, akinek állnia kellett. Asrácok közül páran leültek a fűbe, és ott kajáltak. Mi, csajok a padon, és még pár srác.

Amy miután megkajált, megengedte, hogy a helyére üljek, ő pedig leült a fűbe.

Kicsivel lett csak több helyünk...

- Kérheteeek? - kérdezte Hay, és felém nyújtózkodott.

- Krumplit? - néztem rá úgy, mintha nem lennék biztos abban, hogy nekem szólt.

- Ühüm. - nézett rám angyali szemekkel.

- Ööö, persze. - nyújtottam oda neki, ő pedig kivett kettőt.

Visszadőlt, és az egyiket odaadta Jusnak, a másikat meg ő ette meg.

Felnevettem.

- Te is kérhettél volna! - hajoltam előre, hogy lássam az arcát.

- Az túl könnyű lett volna! - nevetett. - De ha gondolod még visszaadhatom... Még nem nyeltem le. - vigyorgott.

- Fúj! - nevettem. - Nem kell, köszi!

Elnevette magát.

- Én pedig szívesen odaadtam volna! - nevetett.

Mosolyogva hátradőltem.

- Hülye! - kuncogtam magamban.

Végül lassan megettem a sült krumplimat, már csak kettő volt. Gondoltam legyűröm, legyen, csak nem hányom el magam...

De Jus hirtelen megjelent előttem.

- Mi az? - néztem fel rá.

- Kéred még azt? - kérdezte, és nem tudta levenni a szemét arról a két darab sült krumpliról.

Felnevettem.

- Rendeltél volna többet! - adtam oda neki. - Hogy lehetsz ennyire éhes?

- Köszi! - mosolygott, majd fontolóra vette a kérdésem. - Nem tudom, de lehet még ez a két krumpli sem fog megakadályozni abban, hogy felfaljalak!

Csak néztem rá, hogy tessék? Ő meg vigyorogva visszaült a pad másik végére.

Aztán nevetve megráztam a fejem. Talán csak félrehallottam...

- Mit is mondtál? - néztem át a fejek fölött, mire azok ösztönösen lejjebb húzódtam, így már rendesen láttam Just.

- Ha idejössz, megsúgom! - vigyorgott.

- Hááát... Oké. - mondtam, majd felkeltem. Odamentem mellé.

Felállt, és a fülemhez hajolt.

- Azt mondtam, hogy nem tudom, hogy képes leszek-e megállni, hogy felfaljalak. - suttogta halkan. - Alig várom már, hogy kettesben legyünk, alig bírom ki, hogy ne érjek hozzád. - suttogta, és levegővétele gyorsabb lett.

Nem próbáltam meg megállítani, én is annyira szerettem volna már, hogy érezhetem, ahogyan hozzámér. Már nekem is uralkodnom kellett magamon.

Halványan elmosolyodtam, és elhúzódtam. Folyamatosan egymás szemébe néztünk, amíg én le nem ültem, és figyelemelterelésképp nekiálltam Beth-el beszélgetni.

Már olyan rég szólítottam Lizah-nak. Gondolom azért, mert a Lizah és a Lizzy túl kislányos, és ő már egyáltalán nem az. Hamarosan tizenhét lesz.

Közben a körmömet nézegettem, és próbáltam megállni, hogy ne kaparjam le róla a lakkot. Egyébként nem szoktam, csak ha ideges vagyok. Vagy izgatott.

Hamarosan mindenki végzett, és mehettünk sétálni.

A városban császkáltunk, miközben a fiúk hülyéskedtek.

Mosolyogva figyeltem őket, de a tekintetem mindig találkozott a barna szempárral, és egyre nehezebb volt távol lenni tőle.

Mindig egy kicsit közelebb mentem hozzá, már végül egymás mellett mentünk.

Óvatosan megérintette a kezemet, de én nem néztem fel rá, csak elmosolyodtam.

Aztán ujjai lassan elindultak tenyeremen, majd lassan elérték csuklómat. Aztán újra le a tenyeremre.

Kezdett egyre sötétebb lenni. A nap már utolsó vörösessárga fényét vetette ránk, majd eltűnt. Innen már gyorsan lett este, és mi elindultunk vissza a klubhoz.

- Én elfáradtam. - rogytam le a kanapéra.

Amy felnevetett, és lehuppant mellém. Mellettem volt még egy üres hely, a jobb oldalamon, de azt megakartam tartani Jusnak.

Cherie ült volna a másik oldalamra, de én kitettem a kezem.

- Légyszi! - néztem rá esdeklő pillantással.

- Oké. - nevetett, majd Amy mellé ült.

Elhúztam a kezem, mellém pedig leült Jus.

- Túl nagy a közönség! - suttogta fülembe.

- Sajnos. - suttogtam vissza, majd bal kezemmel óvatosan megérintettem a nyakát.

Megremegett.

Kezemet óvatosan feljebb csúsztattam, és arcát kezdtem simogatni.

Lassan elhúzódott, majd homlokát az enyémnek támasztotta. Csak néztünk egymás szemébe.

- Ööö, megyünk, és kérünk valamit! - jegyezte meg Amy, és mindenkit elrángatott.

- Végre! - suttogta, majd ajkait az enyéimre nyomta. De gyorsan elhúzódott.

- Mi az? - kérdeztem.

Elmosolyodott.

- Jobb félni, mint megijedni! - mosolygott, majd el is húzódott.

Felsóhajtottam, majd felálltam a kanapéról.

- Kérsz valamit? - kérdeztem mosolyogva.

- Ööö... - próbált észrevétlenül végigmérni, de ez nem ment neki.

- Nos? - mosolyogtam, és közelebb léptem hozzá.

- Csak téged! - mosolygott rosszfiúsan, és előrébb csúszott.

Felkuncogtam.

Lehajoltam a füléhez.

- Légy jó fiú! - suttogtam fülébe, majd éreztem, ahogyan ujjai megtalálják a combomat.

- Majd próbálkozok. - válaszolt, én pedig elhúzódtam.

- Majd hozok neked valamit! - kacsintottam rá, majd odamentem a többiekhez, és rendeltem két koktélt.

- Huh, de ezt azért majd ne akkor amikor mi is ott leszünk! - kuncogott Amy.

- Mit? - kérdeztem.

- Ezt. Amit állandóan csináltok... Nem muszáj, hogy ő legyen az életed közepe.

- Oké.

26. rész: Telefonszám

2010. szept. 25. 15:14 - írta AnonimGirll

*Lucy*

Már túlestünk az örömsikolyokon, és az ujjongáson, hogy újra látjuk egymást. De még csak Cheery, Debby és Vicky volt ott.

Még mindig nagyban ölelgettük egymást, amikor bejött Vicky anyukája, és megkínált minket sütivel.

- Anne! - mosolyogtam Vicky anyukájára.

- Oh, Luce, tudtam én hogy te vagy! - nevetett fel. - A lányok egyébként nem szoktak ilyen hangosan sikoltozni!

Felnevettem.

- Kérsz sütit? - mosolygott.

A tányérra néztem.

- Igen, köszönöm! - mondtam mosolyogva, majd elvettem egy sütit.

- Szórakozzatok jól lányok! - mosolygott, majd magunkra hagyott.

- Menjünk fel! - húzott Shawty az emelet felé.

Felnevettem, majd magam után húztam Debo-t és Cherr-t.

Leültünk Vicky ágyára, és elkezdtünk beszélgetni mindenről. Például, hogy milyen volt a nyarunk, stb. A Justinos részt kihagytam, azt gondoltam majd csak a végén mondom, ha mindannyian itt lesznek.

Hamarosan betódultak mindannyian.

Nem változtak sokat, ugyanazok voltak.

Izgatott mosollyal az arcukon toppantak be, majd amint megláttak, elkezdtek sikítozni.

Odamentem hozzájuk, és együtt kezdtünk ugrálni. Ott ölelgettük egymást, majd Lizzy megszólalt.

- Olyan rég láttalak, Luce! - mondta, majd elengedtük egymást.

- De meg nőttél! - vigyorgott Nao.

Beleboxoltam a karjába.

- Mást eddig nem zavart. - vigyorodtam el.

- Na és kit? - kérdezte kihívóan.

Imádtunk így hülyéskedni.

- A pasimat. - nyújtottam rá nyelvet.

- Mi az, újra összejöttél Sammel? - kérdezte.

- Dehogy. - nevettem. - Új pasim van... Nem hiszem, hogy ismeritek személyesen...

- Na és ki az? - kérdezte Debby.

- Hmmm, nem is tudom, hogy elmondhatom-e nektek... - válaszoltam vigyorogva. - Ha megígéritek, hogy SENKINEK nem mondjátok el!

- Megígérjük! - vágta rá Cheery.

- Hááát... Összejöttem Justin Bieberrel...

Mindannyian nagy szemekkel néztek rám, majd elkezdtek sikítozni. Sokkal hangosabban voltak mint valaha.

Mosolyogva fogtam be a fülem, és vártam, hogy befejezzék.

Végül abbahagyták.

- Ez komoly? - kérdezte Beth azaz Lizah.

- Iiigen. - mondtam ajkamba harapva.

Pár perc múlva elindultunk vásárolni. Gyorsan telt az idő, ahogyan egyre több szatyorral jártuk a boltokat.

*Justin*

A sok hülyéskedéssel elrepült az idő, nekem meg haza kellett mennem készülődni.

- Akkor csá, majd találkozunk! - pacsiztunk le, majd én leléptem.

Hazamentem, és beköszöntem anyuéknak.

- Sziasztok! Megjöttem! Megyek készülődni! - És evvel felszaladtam az emeletre, egyenesen be a fürdőszobába.

Levetkőztem, majd beálltam a tusrózsa alá, és megengedtem a meleg vizet.

*Lucy*

- Mehetek fürödni? - tartottam a cuccaimmal Vicky fürdője felé.

- Ühüm. - sóhajtott, majd ledobta a cuccait az ágya mellé.

- Ne mondd, hogy kifáradtál! - nevettem fel. - Ma este bulizni megyünk!

- Mi? - nevetett fel.

- Mondtam. - forgattam a szemeimet, és bevonultam fürödni.

A hajamat most nem mostam meg, csak vizes lett. Tegnap mostam hajat... Majd kimásztam, és megtörölköztem. Felkaptam magamra a ruhákat, és beálltam a tükör elé. Egész jó volt...

Félig megszárítottam a hajam, majd kimerészkedtem.

- Forogj! - utasított Debo.

Kuncogva forogtam.

- Wow, tök jó! - vigyorgott Cheery.

- Tényleg? - kérdeztem, és kicsit elpirultam. - Szerintetek neki is tetszeni fog?

- Tuti! - helyeselt Nao.

- Köszi. - lettem vörösebb egy árnyalattal.

- Akkor megyek fürödni! - rohant Beth a cuccaival a kezében a fürdő felé.

Felnevettünk.

- Nem is engedhetem, hogy más előttem jöjjön! - vigyorgott. - Én vagyok a rangidős!

*Justin*

- Ez nem jó! - dobtam a kék kockás inget az ágyamra.

Újra kutatni kezdtem a szekrényemben. Félmeztelenül álltam a szekrény előtt, egy fehér csőnadrág volt rajtam eddig. Most kerestem egy viselhető pólót.

- Megvan! - ujjongtam, és kivettem a szürke pólót. Rávettem az előre kikészített fehér pulcsimat.

A hajam még mindig vizesen meredezett össze-vissza.

Visszamentem a fürdőszobába, és megszárítottam a hajamat. A tusfürdőm illata árasztotta el az egész fürdőszobát.

Megszárítottam a hajamat, és fogat is mostam.

Utána levetettem magam az ágyamra, és előkaptam a telefonomat. Rájöttem, hogy nincs is meg Lucy száma. Kikerestem a névjegyzékből Naomit, és felhívtam.

- Igen? - kérdezett bele.

- Helló. - válaszoltam.

- Szia! - vigyorgott. - Nem is mondtad, hogy Lucy-val jársz!

- Még nagyon új... - mosolyodtam el. - Ööö, pont ezért hívlak... Nincs meg a száma. Meg tudnád adni?

- Jó pasi vagy te! - röhögött. - Nincs meg a csajod száma!

- Jól van na... - nevettem. - Nem bírtam elkérni...

- Oké. - mondta, és szinte láttam ahogyan megforgatja a szemét. Lediktálta nekem a számot, majd letettük.

Egy ideig azon tűnődtem, hogy hogyan írjam be... Végül maradtam a Luce-nál.

Felhívtam.

- Igen? - szólt bele halkan, vigyorogva.

- Hölgyem, mondja meg a pontos tartózkodási helyét! Nem adta meg nekem a telefonszámát! - mondtam komolyan.

- Miért is kéne megadnom a tartózkodási helyem? - kacérkodott.

Elmosolyodtam.

- Hogy meg tudjam büntetni...

- Oh, hát mi másért? - kuncogott.

A háttérből hallottam a nevetéseket.

- Ki vagyok hangosítva, ugye? - kérdeztem vörös fejjel.

- Ühüm. - nevetett.

- Benned sem lehet megbízni! - nevettem.

- Naná, hogy nem! - kuncogott. - Na csajok, nem csinálom ezt vele! - nevetett.

- Most már nem vagyok kihangosítva?

- Nem... Nem vagy! - mosolygott.

- Mikor megyünk már? - nyögtem fel. - Annyira szeretnélek már látni!

- Nem tudom... - sóhajtott. - Tényleg, mikor kezdődik?

- Hétkor...

- Oh, akkor már csak egy óra.

- Tényleg?

- Igen. - nevetett.

- Nekem az is sok! - fordultam a hasamra.

- Kibírod! - vigyorgott.

- Neeem. - nyavalyogtam.

- Nyugi, meglepetést is kapsz... - mondta vigyorogva.

Lehunytam a szemem.

- Huh, de csöndes vagy. - nevetett. - Talán nem valami rosszaságra gondolsz?

Felnevettem, és a takarómat bámultam.

- Neeem. - nevettem.

- Elkéstél a válasszal! - nevetett fel.

- Szóval lebuktam, mi? - vigyorogtam.

- Ahaa. - nevetett, és kicsit elnyújtotta.

- Akkor le sem tagadhatom? - vigyorogtam tovább.

- A-a.

- Francba! - kuncogtam.

- Na és kíváncsi vagy, mi az? - váltott vissza az eredeti témához.

- Aha. - vágtam rá.

- Pont ezért nem mondom el! - nevetett fel.

- Ahh, annyira gonosz vagy néha! - mondtam morcosan.

Felnevetett.

- Majd kiengesztellek! - suttogta.

- Ööö... - válaszoltam kissé zavartan.

Felnevetett.

- Szia, majd ott találkozunk! - mondta.

- Oké, de tudjátok hova kell menni? - kérdeztem.

- Nao tudja! - mosolygott. - Szeretlek!

- Én is! Szia!

- Szia!

Letettük, én pedig vigyorogva fordultam a hátamra.

Csajok ^^

2010. szept. 24. 22:37 - írta AnonimGirll

Leírás, újra :D De most Lucy barátnőiről...

 

Hayley Wyatt

16 éves, Lucy legjobb barátnőihez tartozik. Mellesleg a lány Luce unokatestvére. Apja, William Wyatt Lucy anyukájának az öccse. A haja sötétebb, és kicsivel hosszabb, mint Lucy-é, és zöldes szemei vannak. Szép arca van, ő mindig a kiskedvenc, mindig mindenhol. Lucy imádja, sokat beszélgetnek, és találkozni is szoktak. Imád vadulni, vele lehet a legjobban elhülyéskedni. Jól táncol, kb. másfél éve. Zongorázik, mint Luce, és gitározik is. Nincs barátja. Beceneve: Hay.

 

Cherie Tyrell

15 éves, pár hónappal fiatalabb Luce-nál. A haja egészen sötét, majdnem fekete. A válla fölé ér, elől hosszabb. A szemei barnák. Gyönyörű lány, sokan irigykednek rá, hogy milyen szép arca, szemei és alakja van. Nem csoda, hisz' a szülei hat éves kora óta úszni járatják. Sok versenyt nyert már meg... Lucy-val már általános iskola óta elválaszthatatlanok. Kicsit visszafogottabb lány, de ha akar, tud laza is lenni. Ő is szingli. Beceneve: Cheery, Cherr.

 

Deborah Kristyn

15 éves, egy napon születtek Lucy-val. Az anyukájuk egy kórházban voltak, és ők is jó barátnők voltak, azért ők is azok lettek. Sötétebb vörös haja van, zöld szemekkel. Imád táncolni és énekelni. Hayley-hez hasonlóan ő is imád bulizni. Van barátja, Aaron, a suli legkedvesebb sráca. Beceneve: Debo, Debby.

 

Elizabeth Syls

16 éves, szeptemberben lesz 17. Ő a legidősebb közülük. Barna, félhosszú haja van, és barna szemei. Sokat táncol és rajzol. Öt évesen ismerkedtek meg, mert egy oviba jártak. Abban különböztek a többi kislánytól, hogy ők nem játszottak a Barbie-babákkal, hanem lefejezték őket. xD Sokszor összevesztek már, de végül mindig kibékültek. Két éve van együtt a barátjával, Nathannel. Beceneve: Lizzy, Beth, Lizah

 

Naomi Respect

16 éves, egy-két héttel fiatalabb Lizah-nál. Hosszú szőke haja van, benne van pár barna csík. Kék szeme van, és szép arca. Nem olyan tipikus szőke, mint amilyennek az emberek gondolnák amint elsőre meglátják. Tipikus nagyvárosi csaj, imád vásárolni és pizzázni a közeli kávézóban. Állandóan pörög, sosem hagy egy perc nyugtot sem a társaságának. Nincs barátja, és nem is nagyon tervezi jelenlegi állapotát megváltoztatni. Beceneve: Naomy, Nao.

 

Victoria Laurence

Váll alá érő szőke haja van és barna szemei. Ő se az az igazi szőke. Imád hülyéskedni és énekelni. Szeret a barátnőivel lógni, és könnyen elcsábítja a legridegebb srácot is. Tele van energiával, és állandóan sugárzik belőle a boldogság. Mindenkit jobb kedvre derít. Mindent megtesz, hogy mindenki jól érezze magát a közelében. Nincs barátja. Beceneve: Vicky, Shawty.

25. rész: "...túlléptünk egy határt..."

2010. szept. 24. 20:53 - írta AnonimGirll

Ezt a rész 4 nap alatt írtam, szóval tessék neki örülni! xD Jó olvasást ^^

 

- Mindig annyira elfoglalt vagy! - válaszolta.

- Pont most intéztem el, hogy ne rögtön kelljen találkoznom a lányokkal. Van fél órám, de úgy látszik ezt a fél órát nem fogom rád pazarolni! - mondtam, és elvettem a telefonomat.

Odamentem a kanapéhoz, és visszahívtam Vicky-t.

- Bocsi, csak az előbb a haverom kinyomta a telómat, mert féltékenységi rohama van, ami azért jó, mert az egész napomat, sőt az egész hetemet vele töltöm... - magyaráztam, közben flegmán Jus felé pillantottam. Most egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen rosszul érzi magát.

Nem tudja megérteni, hogy fontosak számomra a barátaim? Vagy azt hitte, hogy ő most megérkezik, és mindent elsöpör? Mert ez nem így történt. Muszáj foglalkoznom a többi barátommal is.

*Justin*

Kicsit rosszul esett, hogy ennyire nem törődik velem. És az is eléggé rosszul esett, hogy megemlítette, hogy nekem "féltékenységi rohamom" van... Na és persze úgy, hogy az egyik haverjának. Annyit azért megérdemlek, hogy mondja, hogy pl. a barátja vagyok... Nem is kértem, hogy említse meg a nevem, de ez azért fájt.

Próbáltam titkolni mennyire nem esik jól ez az egész amit most művel. Az arcomat a párnába rejtettem. Bőgni volt kedvem, és már éreztem a torkomban azt a szorító érzést. Levegőt venni is nehéz volt, és hamarosan éreztem, ahogyan egy forró, nedves dolog gördül le az arcomon.

A forró könnycsepp lassan gördült le az arcomon, és a párnára esett. A szemeimet elhomályosították a könnyek, elkezdtem pislogni, és a könnyeim egymás után potyogtak a párnámra, sötét foltokat hagyva a párnahuzaton.

Szaggatottan vettem egy nagy levegőt, és próbáltam visszafojtani a többi könnyemet. Egy fiú nem sír. Az a lányokra marad. Ezt nekem nem szabad. Felsóhajtottam, és az arcomat a párnába fúrtam. De azok a hülye könnyek csak azért is jöttek egymás után.

Miért teszi ezt? Nincs féltékenységi rohamom, csak szeretem. Ennyire nehéz megérteni? Azt hiszi, hogy olyan jól elvagyok amikor nincs a közelemben? Mert akkor valójában szörnyen vagyok... Csak nem mutatom ki.

Utálok sírni, de most kifejezetten tetszett... A könnyeimmel együtt kijött az összes elfojtott bánatom. De a könnyeim tovább folytak, ezt pedig az váltotta ki, hogy Luce egy pillantást sem vetett felém, és én több, mint tíz percen keresztül sírtam.

Hülyeség ez a sírás... Miért kell bőgni? Feleslegesen távozik belőlem a víz. Most leginkább álomba szerettem volna sírni magam, de ez nem épp könnyű, ha vissza kell fojtanom, és egy cseppet sem vagyok álmos.

Ott marcangoltam magam az ágyon fekve, a plafont bámulva, de be kell valljam nem láttam semmit. Csak a homályt láttam magam előtt a könnyeim miatt. Próbáltam már végre abbahagyni a sírást, és megszólalni... De ő megelőzött...

- Justin. - suttogta. - Alszol? - kérdezte még mindig halkan.

- Nem. - szólaltam meg ugyanolyan halkan, remegő hanggal.

- Sírsz? - kérdezte még halkabban.

- Igen. - suttogtam, és nagyot nyeltem.

Az ajkamba haraptam, és pislogtam egyet. Két könnycsepp útnak indult az arcomon, lefelé a párnámra.

- Sajnálom. - suttogta, még mindig a kanapéról.

- Én is. - suttogtam, de a hangom elcsuklott, és további könnyek csordultak ki a szememből.

- Nem akartam...

- Én sem...

Hallottam ahogyan elkezd ide botladozni, én pedig felé emeltem a tekintetem. Újra elhomályosult a látásom, de pislogtam, és így már láttam az arcát.

Felült az ágyra mellém, én pedig keserves tekintettel kémleltem az arcát.

- Ne nézz így! - gördültek le a könnyei. - Én nem akartam... - Elcsuklott a hangja. Csak figyeltem őt, nem tudtam megmozdulni, átölelni és megvigasztalni. Nem engedelmeskedtek a végtagjaim. - Bocsáss meg!

Az ajkaim megremegtek, és lehunytam a szemem.

- Nem akartam sírni. - suttogtam. Elmosolyodtam. - Ez olyan hülyeség...

Felnéztem rá.

Megrázta a fejét, és a szeméből kipotyogtak a könnyei.

- Néha ez is kell!

- De én nem akarok... Nagyon szar érzés. - mondtam, de még mindig nem tudtam mozdulni.

- Néha pont jó. - mosolyodott el, de ez a mosoly gyorsan lehervadt. - Én kifejezetten szeretem.

- Imádod magad kínozni? - kérdeztem, és el is mosolyogtam magam. Tiszta meglepetés ez a lány!

Bólogatott, és megfogta a kezem.

- Sajnálom amit mondtam... Ja és inkább magamat kínzom, mint téged!

Lefeküdt mellém, én pedig átöleltem, és magamhoz húztam.

- Utállak sírni látni! - suttogtam.

- Én viszont imádok bőgni! - mosolyodott el újra, de ez a mosoly még keserűbb volt.

- Akkor nem leszünk jóban! - figyelmeztettem. - Tessék nevetni!

Felnevetett. De ez a nevetés még mindig nem volt az igazi.

- Igazán nevetni! - néztem a szemébe.

- Nem megy... Még most nem. - suttogta, és egy újabb könnycsepp szánkázott végig az arcán.

- Hihetetlen vagy!

- Köszönöm. - nevetett fel. Na végre, egyre jobb...

- Oké, akkor most egy IGAZI nevetést kérek! - mosolyodtam el lágyan, és megfogtam a kezét.

- Kérlek... - suttogta, és megszorította a kezem. - Most ne...

- Rendben. - sóhajtottam, és lehunytam a szemem.

Fejét a mellkasomra fektette, és egyenletesen szuszogott. Hirtelen megremegett, erre felnéztem.

- Justin... - suttogta halkan, és könnyei újra folyni kezdtek. - Annyira hülye voltam! - nézett a szemembe. - Sajnálom!

- Már megbocsátottam! - mondtam halkan, és egyik kezemmel megcirógattam könnyeitől nedves arcát. - És ne sírj!

- Oké. - sóhajtott fel halkan, majd az arcom a pólómba rejtette.

Azt hiszem itt túlléptünk egy határt... Most már teljesen hozzá tartozom, úgy, ahogyan ő hozzám. Eddig nem épp az érzelmek kerültek előtérbe, de azt hiszem, most ez egy kicsit megváltozott.

Most már nem csak a testi kapcsolat számít. Eddig se csak az számított, de most sokkal nagyobb figyelem fordult az érzelmeinkre.

Figyelni fogok rá, hogy mindig boldog legyen, és sose lássam sírni, mert ezt utálom. Utálom sírni látni, és tudom hogy tehetnék ellene valamit, de nem megy.

A nap besütött az ablakon, narancssárga fényt vetve a padlóra. Azt bámultam.

Felsóhajtott.

- Indulnom kéne... - jegyezte meg.

- Hát oké. - sóhajtottam. Tudtam, hogy mennie kell, nem akartam visszatartani, bár azt tettem volna, amíg ki nem harcolom a kárpótlást ezért. Hiszen most rádöbbentem, hogy ő mindig próbált mindent megtenni, hogy én ne nyavalyogjak neki állandóan. - Érezzétek jól magatokat!

Elmosolyodott, és felült.

- Szeretlek! - mondta a szemembe nézve. Teljesen elvarázsolt.

- Imádlak! - mosolyogtam rá.

Lehajolt hozzám, és lassan megcsókolt.

- Szeretlek! - suttogtam a csók után, de már húzódott is el. Feltoltam magam, és egy puszit nyomtam még a szájára.

Elmosolyodott, és ő is adott egy puszit.

- Beéred ennyivel?

- Most az egyszer! - vigyorogtam rá, ő pedig felnevetett.

- Oké, akkor szia! - ölelt át szorosan.

Elmosolyodtam, és átöleltem.

- Szeretlek! - motyogta a nyakamba, és lassan megcsókolta. Halkan felnyögtem. Evvel az őrületbe tud kergetni!

Elhúzódott, és felkuncogott.

- Hűtsd le magad, nagy fiú! - húzta végig a kezét az ágyékomon.

- Menekülj, mielőtt elkaplak! - kuncogtam, és éreztem, hogy nem bírom tovább ha ezt csinálja.

- Oké, akkor szia! - csókolt meg szenvedélyesen, de mielőtt visszacsókolhattam volna, elhúzódott, és felpattant. Felkapta a telefonját a kanapéról, és belehajította a táskájába. Felvette a pulcsiját és a vállára a táskáját. - Szeretlek! Legyél jó! - kacsintott rám egy elbűvölő mosoly kíséretében, én pedig az ágyneműbe markoltam, és próbáltam ott maradni, egy helyben.

Kiment, én pedig görcsösen kapaszkodtam az ágyneműbe.

- Nyugi... - suttogtam remegő hanggal. Hogy bírtam eddig is megállni, hogy ne... Oké, nyugi...

Lassan felkeltem, és elindultam a fürdőszobába. Megmostam az arcomat, majd a tükörbe néztem. Ugyanaz az arc, de valami mégis más... Valahogy boldogabb, és azok a barna szemek mélyebbek és jobban csillognak. Talán ezt teszi a szerelem.

Felsóhajtottam, majd elindultam le a szüleimhez.

- Justin! - visított fel Jazzy, és ideszaladt hozzám.

Leguggoltam, és kitártam a karjaimat.

- Ó, itt a gyönyörű hercegnő! - mosolyogtam, mielőtt Jazzy belém ütközött.

Meglepődtem, olyan erővel jött nekem és ölelt át.

- Hé, kislány! - kuncogtam, mert majdnem feldöntött.

- Hol van Lucy? - kérdezte aranyos barna szemeit rám meresztve.

- Elment vásárolni! - mosolyogtam kishúgomra, azonban eszembe jutott az utolsó emlékem vele.

Elvigyorodtam, majd elengedtem Jazzy-t.

Felálltam, és megfogtam a kezét, bementünk anyuékhoz a szobába. Anyu a kanapé végében ült a laptopjával az ölében. Apu és Erin valami filmet néztek.

- Mit csináljak? - estem le melléjük a kanapéra.

- Takarítsd ki a szobád! - vetette fel anyám a laptopja mögül.

- Már megvolt. - sóhajtottam, és én is elkezdtem bámulni a tévét, de fél percnél tovább nem ment. Ez valami nyálas romantikus film volt. Azt hittem elhányom magam, ha tovább nézem.

Felsóhajtottam, próbáltam felhívni a figyelmüket rám.

- Látogasd meg Ryant. - mondta apu.

- Ez jó ötlet, köszi! - mondtam, majd szaladtam is a bejárati ajtó felé. - Majd jövök... Egyszer. - mondtam, majd vágódtam is ki a friss levegőre.

Elindultam a napfényes utcán, bár a beton még mindig az esőillatát árasztotta mindenfelé.

Megérkeztem Ryanékhez, csengettem, és vártam, hogy kinyissa.

Hamarosan nyílt az ajtó, Ryan vigyorogva nézett rám.

- Csá! - pacsiztunk le, majd beinvitált. - Na mi van? - kérdeztem, és bementünk a nappaliba.

Leültünk a kanapéra.

- Csak nem számítottam rád... Azt hittem Lucy-val vagy! - vigyorgott, majd hátradőlt.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem, és próbáltam elrejteni a nagy vigyoromat.

- Hát tudod... - mondta, és próbálta visszafojtani azt a vigyorát.

Felnevettem.

- Elment a barátnőivel vásárolni! - mondtam, de ő még mindig vigyorgott. - Ne gondolj annyira rosszra!

- Annyira? - vigyorgott.

- Ja...

Elkezdtünk röhögni.

- Szóval...

- Még nem volt semmi... - mondtam, de kicsit elvörösödtem. - Vagyis még nem volt az...

Bólintott.

- Miért jöttél át? - kérdezte kíváncsian.

- Nincs mivel elütnöm az időm... Arra számítok, hogy a lányokkal már csak este találkozunk. - vigyorogtam.

- És akkor honnan tudják, hogy hova kell menni? - kérdezte.

- Naomi velük van. - válaszoltam.

- Milyen Naomi? - kérdezte, közben erősen gondolkodott.

Megforgattam a szemem.

- Tudoood... Naomi Respect...

- Ja. - nevetett fel. - Ő is jön? - nézett fél perccel később rám.

- Ja, mert? - kérdeztem. Az arca hirtelen vörös lett.

Felröhögtem.

- Ne mondd, hogy tetszik neked! - röhögtem, és már a hasamat fogtam.

Kaptam egyet a vállamba, amit kicsit fájt, de nem tudtam abbahagyni a röhögést.

- Hagyj már... Hogy nekem tetszik? Pff... - mondta, és elfordult, de az arca még mindig full vörös volt.

24. rész: Legjobb barátnők

2010. szept. 19. 17:06 - írta AnonimGirll

Anyuék elköszöntek tőlünk.

Jazzy elkezdte anyu nadrágját rángatni. Anyu felkapta Jazzy-t.

- Viszlát, hercegnő! - mosolygott anyukám, és egy nagy puszit adott Jus húgának arcára.

- Szia! - válaszolt Jazzy, és átölelte anyukámat.

- Nekem adjátok? - nevetett anyu.

- Neeem. - nevetett fel Justin. - De ha... Elcserélhetnénk Lucy-ra? - néz nagy szemekkel Erinre.

Mindannyian felnevettünk.

- Justin... - néz rá Jus második anyukája Justinra.

- Csak vicceltem! - nevetett. - Egyébként is, nekem a húgom is meg Luce is kell!

Újra felnevettünk.

Anyu felsóhajtott, majd idejött.

Jus elengedett, én pedig szorosan átöleltem anyukámat.

- Szeretlek anyu! - motyogtam a vállába.

- Én is, kicsim! - mondta halkan.

Aztán elengedtük egymást.

Idejött a bátyám.

- Na viszlát, húgi! - vigyorgott, majd átölelt.

Felnevettem.

- Első alkalom, hogy átölelsz... Amióta már nem vagyunk tíz évesek. - nevettem, majd elengedtem.

Felnevetett.

Chels is idejött.

- Aaa, hiányozni fogsz! - nézett rám szomorú szemekkel, és átölelt.

- Chels, csak egy nap! - nevettem. - Azaz egy éjszaka. - tettem hozzá zavartan.

Felkuncogott.

- Éjszaka, mi? - suttogta vigyorogva a fülembe.

- Ööö, ja. - mondtam zavartan.

- Aztán legyél jó! - vigyorgott továbbra is. - Látnád, hogy hogy méreget Justin!

- Most? - vörösödtem el.

- Most. - nevetett fel halkan. - De szerintem nem kivételes alkalom.

Még vörösebb lettem.

- Szerintem vigyázz vele. - kuncogott. - Christ se egyszer láttam ilyennek!

Felkuncogtam.

- Mi előtt? - gondoltam, most én hozom zavarba...

... nem túl nagy sikerrel. Felnevetett.

- Inkább nem részletezem. - vigyorgott.

- Jól teszed. - bólintottam, majd elengedtem.

- Hiányozni fogsz, csajszi! - mondta oldalra döntött fejjel.

- Kibírod. - vigyorogtam rá. - Majd Chris elszórakoztat. - suttogtam, hogy csak ő hallja.

Felnevetett.

- Valószínű.

- Na szerintem nekünk úgyis indulnunk kell! - mondta apum.

- Aha. - vágtam rá.

- Ennyire szeretnéd már ha itt hagynánk? - kérdezte apum vigyorogva.

- Nem. - tiltakoztam. - Csak még el kell mennem venni valami ruhát a ma esti bulira.

- Bulira? - kérdezte Jeremy.

Hátranéztem Jusra. Ő először rám pillantott, majd az apjához fordult.

- Ryan hívott el. - magyarázta.

- Oh, értem. - válaszolt Jeremy, majd apámhoz fordult. - Justin legjobb barátja. Rendes kölyök.

- Értem. - nézett apám Jusra, avval a tipikus "ha-baja-esik-a-lányomnak-kitekerem-a-nyakad" tekintettel. Azaz evvel arra célzott, hogy: ha hozzámersz érni a lányomhoz, vagy bárki más, megöllek.

Jus zavarodottan visszapillantott.

- Oké, apu... - szóltam apura. - Ideje lenne indulnotok, hogy hazaérjetek időben!

Rám pillantott.

Felsóhajtott.

- Rendben.

Néha kicsit eltúlozta az aggódást. Ennyire azért nem kéne... Még akkor sem, ha Justin a barátom, aki egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét. Legalábbis így éreztem...

- Sziasztok! - mondta anyu, és apuba karolt. Ekkor vettem észre, hogy Jazzy a nadrágomat rángatja.

- Mi az, Jazzy? - kuncogtam, és leguggoltam hozzá.

Az ölembe mászott.

Felnevettem, és felálltam.

Az arcát a mellkasomba fúrta.

Anyuék kimentek.

Valaki mögém állt, és tudtam is ki az.

Egyik kezével átkarolt, a másikat pedig az elöl lévő zsebembe csúsztatta.

Hátráltam egy kicsit. Magához húzott, és a fülembe szuszogott. Libabőrös lettem, és azt akartam, hogy szorosabban öleljen.

Jazzy felkacagott, amikor felnézett rám.

Elmosolyodtam, és kisimítottam egy kis tincset aranyos pofijából.

- Jazzy, gyere játszani! - mondta Jeremy.

- Megyeeek! - mondta a kislány, és elkezdett ficánkolni.

Felnevettem, és leraktam. Azóta Jeremy már rég bement a nappaliba.

Jus közelebb húzott magához, még fel sem egyenesedtem rendesen.

Felnevettem, és átöleltem a nyakát.

- Ruhát kell vennem! - mormoltam a fülébe.

- Ne most! - morogta vissza, és erősen magához szorított.

- De most kell! - kuncogtam. - Az egyik barátnőm itt lakik... Így összetudnám hívni a barátnőimet!

- Majd este! - mormolta fülembe, és megcsókolta a nyakam.

- Neeem... - kuncogtam. - Tudod mit?

- Na mit? - morogta ellenállhatatlan hangon a nyakamba, és tovább csókolgatott.

- Estére szerezhetnék neked egy kis meglepit!

- Én most kérem. - harapott lágyan a nyakamba.

- Most nem kaphatod meg. - kuncogtam, és beletúrtam a hajába.

- Miért nem? - csókolt tovább, és egyre feljebb jött.

- Mert még nincs meg az ami szükséges hozzá. - mondtam.

Az államnál járt, most megállt, és felpillantott rám.

- Na és mi az ami kell hozzá? - emelte meg a szemöldökét.

Elmosolyodtam.

- Ezért meglepetés!

- Imádom a meglepetéseket... Ha van benne egy kis rosszaság. - vigyorodott el rosszfiúsan.

- Erre is gondoltam. - vigyorogtam, és hozzásimultam.

Felmordult.

- Észveszejtően szexi vagy! - morogta fülembe.

Elmosolyodtam.

- Kevesebb ruha nélkül még jobb, nem? - piszkálgattam egy kicsit a kíváncsiságát.

Gyorsan megnyalta a száját.

- De. Úgy jobb. - mondta.

- Gondoltam. - mosolyodtam el, és lefejtettem a kezeit magamról.

Elindultam a lépcsőhöz, de úgy a lépcső felén Jus felkapott a vállára, és felvitt a szobájába.

Nevetve próbáltam kiszabadulni a karjai közül.

Aztán végül letett az ágyra. A kezeimet a fejem fölé fogta.

- Mivel büntesselek meg, hogy nem akarsz itt maradni? - kérdezte rosszfiúsan mosolyogva.

- Mondjuk engedj el! - nevettem rá.

- Most nem az én büntetésemről beszélünk! - vigyorgott.

Felnevettem.

- Ez neked büntetés? - mosolyogtam rá kihívóan.

- A legnagyobb! - hajolt le hozzám, és ajkait az enyéimre nyomta.

Lassan csókolt, közben a kezét a derekam alá csúsztatta, evvel elengedve engem.

Erősen átölelt, én pedig próbáltam kicsúszni a karjai közül. Mivel lefelé nem ment, így fölfelé próbálkoztam.

Ez sikerült is, csak Jus csókolgatott egyre lejjebb, egy kaján mosollyal az arcán.

Már az alhasamnál járt, én pedig már remegtem, és próbáltam minél előbb kikerülni a kezei közül.

De végül a combomat puszilgatta tovább.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és gyorsan kibújtam szorításából.

Felvettem az éjjeliszekrényről a telefonomat.

- Én mondtam, hogy most nem! - pillantottam rá, majd nekiálltam SMS-t írni.

Fél óra múlva Shawty-nál :D

Ezt elküldtem a hét barátnőmnek, és kényelembe helyeztem magam Jus ágyán.

Ő addig kíváncsian figyelt.

Felkuncogtam, és visszanéztem a telefonomra. Fél perc múlva megszólalt, megjött a válasz.

Okés Csajszim :)

Ezt Nao-tól, és utána láttam, hogy még jött kettő. Milyen gyorsan elolvasták...

Én már itt vagyok, és Debby is... Várunk :P

Ezt Cheery-től.

Lizah:

Rendben, akkor már is indulok! ;) Hiányzol

Visszaírtam Lizah-mnak.

Te is hiányzol, Lizzy! :)

Leraktam addig a telefonomat, és megveregettem magam mellett a helyet.

Jus elvigyorodott, és idemászott mellém.

- Nos, kikkel is SMS-ezel? - kérdezte.

- A legjobb barátnőimmel! - mondtam mosolyogva.

- Hány legjobb barátnőd van? - szűkítette össze a szemeit.

- Ööö... Hét. - vigyorogtam. - Az egyik ráadásul az unokatesóm.

- Mondasz nekem neveket? Hátha ismerek közülük valakit!

- Okééé... Nos... Amy...

- Igen, őt ismerem! - vágott közbe vigyorogva.

Megforgattam a szemeimet, és folytattam... volna, ha nem szólal meg.

- Ugye nem ő az unokatesód? - kérdezte.

- Nem. - kuncogtam fel. - Na, folytassam, vagy még közbevágsz?

- Ja, bocsi. - mondta. - Mondd csak!

- Oké. - sóhajtottam. - Hayley Wyatt... Ismered?

Összeráncolta a szemöldökét. Hihetetlen cuki volt így.

- Cuki vagy így. - csúszott ki a számon.

Elvigyorodott, miközben tovább töprengett.

- Nem hiszem, de ha látnám, akkor tudnám ki az...

- Oké. Egyébként elvihetem majd őket Ryanékhoz? - kérdeztem.

- Persze, de úgyse Ryanékhez megyünk! - mondta.

Kérdőn néztem rá.

- A városban elmegyünk egy klubba. - vigyorodott el, látva hogy nem értem.

- Oh, értem. - mosolyodtam el. - Nos... Cherie Tyrell, Deborah Kristyn, Elizabeth Syls, Naomi Respect, Victoria Laurence... Ismersz valakit?

- Hát talán csak Naomit. - vigyorodott el.

- Francba!... Tényleg ismered? - kérdeztem.

Bólintott.

- És nekünk nem mondta el... - mondtam morcosan.

Magához húzott.

- De akkor talán nem így történt volna. - mosolyodott el, és egy hosszú puszit nyomott a számra.

- Igen, lehetséges! - sóhajtottam.

Azonnal közelebb húzott magához, majd a hátára fordult.

Felnevettem, és felültem a csípőjén.

Felvettem a telefonomat, és lefényképeztem őt, ahogy vigyorogva engem néz.

- Hmmm, ez nagyon jó kép lett! - kuncogtam, és kicsit hátrébb csúsztam.

Az ajkába harapott, és szinte láttam magam előtt mire gondol.

- Ne gondolj rosszra, szinte látom magam előtt! - nevettem fel.

- Akkor neked már fel sem kell piszkálnom a fantáziád? - nyalta meg a száját.

- Perverz vagy! - mondtam, és megnéztem az érkező SMS-emet.

Egy jött Amy-től és egy Hay-től.

Szia, Csajszi! :D Rendben, ott leszek. Mit fogunk csinálni? Elmondhatom nekik, hogy Jussal jársz?

Felnevettem.

- Mi az? - kérdezte.

- Semmi. - vigyorogtam rá, majd megnéztem Hay üzenetét is.

Sziaaa! Hiányzol! :'( Ott leszek :D

Elkezdtem visszaírni Amnek.

Szia, Ammmy! :D Nem árulom el! :P Majd csak ott. Honnan veszed, hogy járunk?

Míg vártam a válaszra, Jus arcát figyeltem.

- Na, gyere ide, cuki fiú! - vigyorogtam, és felhúztam magamhoz.

Elvigyorodott.

Csücsörített nekem, mire elnevettem magam.

- Mit szeretnél? - vigyorodtam el.

- Csókot! - mondta, és elmosolyodott.

- Kitől?

- Tőled!

- Aki?

- Aki a legjobb csaj ezen a Föld nevű bolygón. - mondta, és már egyre türelmetlenebb volt.

Elnevettem magam.

- Kérem a csókomat! - mondta, és közelebb húzott magához.

- Miért?

- Megőrülök tőled! - bosszankodott.

Felnevettem, és átöleltem a nyakát.

- Csókot! - mondta, és csücsörített nekem, újra.

- Addig jó amíg másnak nem csücsörítesz! - vigyorogtam.

- Másnak nem fogok! - vigyorgott, majd közelebb húzott magához.

- Ajánlom is! - mondtam, majd lassan megcsókoltam.

Gondoltam egy kicsit meglepem, ezért lassan letoltam az ágyra.

Hogy tud ilyen jól csókolni?

Beletúrtam a hajába, amíg ő a kezeit a combomra csúsztatta.

Fölé hajoltam, nem voltam teljesen Juson.

Fölötte térdeltem, és továbbra is lassan csókoltam.

Nagyon jó volt ez a csók, sokáig nem is hagytuk abba.

A telefonomért nyúltam ami épp csörgött.

Felvettem, meg sem nézve ki az. Egy kicsit elhúzódtam Justól, így befejeztük ezt a csókot.

- Igen? - ziháltam a telefonba.

- Szia, Luceee! - hallottam meg Vicky hangját.

- Szia, Shawty! - kuncogtam a telefonba, ezt főleg azért, mert Jus épp az ujjait húzogatta a hasamon.

- Mi van ott? - nevetett.

Jus hirtelen megfordított, én pedig meglepődésemben, halkan felsikoltottam.

- Sss! - kuncogott, és rám feküdt.

Ajkait az enyémre nyomta, én pedig a fülemhez húztam a telefont.

- Naa, telefonálok! - nevettem.

- Attól még itt maradhatok? - kuncogott.

- Persze. - nevettem, majd a fülemhez emeltem a telefont.

- Mégse akarom tudni mi történik ott! - nevetett.

- Ahjj, Vickyyy! - nevettem. - Csak az egyik... - lenéztem Jusra. - ... haveromnál vagyok...

- Haver? - háborodott fel Jus, de én gyorsan befogtam a száját.

- Kuss! - suttogtam kuncogva.

Megnyalta a tenyeremet, mire elkaptam a kezem.

- Fúj! - töröltem a pólójába a kezemet.

Felnevetett.

- De persze csókolózni szeretsz velem! - vetette szememre vigyorogva.

- Ha lehetne mindig azt tenném. - nevettem fel.

- Akkor gyere ide! - húzott magához, és meg se várta, hogy tiltakozzak.

Ajkait az enyéimre nyomta, és erősen, már-már durván csókolt. Huh, nem is tudtam, hogy van ilyen oldala. De nagyon tetszett.

Mindkét kezemmel közelebb húztam magamhoz.

Jus kivette a kezemből a telefonom.

- Ne! - nyögtem, és utána kaptam.

De nem figyelt rám, felült, és a füléhez emelte a telefont.

- Majd visszahív! - mondta, és kinyomta.

- Na ne! - nyögtem fel.

- De de. - vigyorgott, majd lehajolt, és most már gyengédebben csókolt.

- Mi értelme volt ennek? - sóhajtottam.

23. rész: "Megjöttünk!"

2010. szept. 17. 17:24 - írta AnonimGirll

Elmosolyodtam, és elengedtem.

- Most keresni kéne nekem használható fehérneműt! - emeltem fel az elázott francia bugyim.

Felnevettem amikor találkozott tekintetünk. Eléggé zavarban volt, paradicsom vörös fejjel vakarta a tarkóját.

- Vagy szárítsuk meg? - kuncogtam. - Talán hajszárítóval sikerülne...

Felnevetett.

- Talán az bejön... - mondta, és leengedte a vizet.

Kimászott, csuromvizes hajjal és gyönyörű felsőtesttel. Eddig komolyabban szemügyre se vettem, de most majdnem súrolta az állam a padlót. Elképzelhetetlenül jól nézett ki. Kicsit megremegtem, majd tovább bámultam a barátomat.

Az zökkentett vissza, hogy felnevetett, a hangja egy hajszálnyival rekedtebb volt a szokásosnál. Azaz észveszejtően szexi.

Felnéztem rá, és abban a pillanatban vörösebb lettem az előszobai tapétánál.

Idejött hozzám, és lehajolt a fülemhez.

Halkan felkuncogott, majd karjait körém fonta.

- Na megpróbáljuk megszárítani a bugyidat? - kérdezte suttogva, mire én megremegtem.

Újra felkuncogott, nekem meg nagyot dobbant a szívem. Hogy lehet ilyen észveszejtő hangja? Direkt csinálja?

Elhúzódott, majd elindult mögém. Valamit matatott mögöttem, de én nem mertem megfordulni.

Hamarosan megjelent mögöttem.

- Megtaláltam a hajszárítót.

Felnevettem.

- Oké. - nevettem. Most már sikerült kicsit jobban kezelni a helyzetet.

Nekiálltunk megszárítani a fehér francia bugyimat.

Ezzel sikerült kb. tizenöt perc alatt végeznünk.

Elkezdtem össze-vissza járkálni a fürdőszobában, nem tudom miért, csak úgy rám jött.

Jus elkapott, mikor ott voltam a közelében.

- Nyugi. - vigyorgott rám. - Tessék. - nyújtotta ide a fehérneműm alsó részét.

- Köszi. - nevettem fel.

Gyorsan felkaptam magamra, közben persze ügyeltem, hogy ne csússzon nagyon fel a törölközőm.

- Neked is át kéne öltöznöd. - mondtam, és hátat fordítottam neki. Felkaptam a földről a melltartómat, majd leejtettem a törölközőmet. Felvettem, de a csattal sokáig küszködtem.

- Segítsek? - kuncogott mögöttem.

- Ööö, köszi. - mosolyodtam el zavartan.

Becsatolta nekem, utána kicsit lejjebb csúsztatta kezeit. Előre csúsztak ujjai, és a mellkasomat kezdte simogatni, és a fülembe suttogott pár szót. Én mindegyik szónál megremegtem.

Kicsit közelebb jött, én pedig picit hátraaraszoltam. A hátamat a mellkasának támasztottam.

Lehajolt, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.

Néha eleresztettem egy-egy elégedett sóhajt, amit már nem tudtam visszatartani.

- Öltözz fel! - kuncogtam, és kimásztam karjai közül. Lehajolt a ruháimért, és éreztem Jus pillantását a fenekemen.

De nem fűztem hozzá semmit, csak elvörösödtem.

- Miért pirultál el? - kuncogott fel.

- Semmiért. - motyogtam, és felrángattam magamra a farmeromat.

- Nekem elmondhatod. - vigyorgott.

- Na még csak az kellene. - motyogtam az orrom alatt, de nem hallotta meg.

Felkaptam a pólómat, majd kisiettem.

Felkuncogtam, és megkerestem Jus szobáját.

Benyitottam, és mikor megláttam, hogy az ő szobája, újra felnevettem.

Odamentem a szekrényhez, és bemásztam. Szerencsémre egy csomó hely volt ott.

Összekuporodtam, és figyeltem a beszűrődő kevés narancssárga fényt. Szerintem lehetett öt óra...

Hallottam ahogyan benyit.

A számra tapasztottam a tenyeremet, és halkan szuszogtam. De csak az én szuszogásomat hallottam, Justinét nem.

És hirtelen kinyílt a szekrény ajtaja.

De olyan gyorsan, ha nem fogom be a szám, elkezdek sikítozni.

Nevetve felhúzott, és felkapott a vállára.

- Öltözz fel! - nevettem, és elkezdtem ficánkolni.

- Nem. Most velem jössz! - kuncogott, majd lerakott az ágyra.

A hátamra fektetett, én pedig azonnal felhúztam magamra.

Egyik lábammal átöleltem a derekát, ő pedig nagy lelkesedéssel nyomta ajkait az enyéimre.

Egyik kezével áthúzta a másik lábamat is a derekára. Gonoszan elmosolyodtam. Gondoltam most gonoszkodok vele egy kicsit.

Hozzásimultam, mire ő megszakította a csókot. Felnéztem rá, hogy lássam a reakcióját.

Csukott szemekkel nyögött fel, és megragadta a combjaimat.

Közelebb húzott magához, és ajkait az enyéimre szorította.

Elmosolyodtam. Gonosz legyek, vagy sem?... Áh, mindegy, gonosz leszek!

Kicsit megmozgattam a csípőmet, majd átfordítottam a helyzetet.

Elégedetten felmorgott.

Még mindig csókolóztunk, nem volt hajlandó megszakítani a csókot.

Kezei a combom és a fenekem között ingáztak, míg én próbáltam minél jobban hozzápréselődni. De most nem csak gonoszságból.

Újra éreztem, hogy mennyire szeretném most megkapni.

De ő hirtelen lelassított. Sokkal lassabban csókolt, már-már kínzóan.

Ezt már be kéne tiltani.

Próbáltam gyorsabban csókolni, de ő csak gonoszan elmosolyodott, és folytatta.

Kicsit elhúzódtam, és lejjebb csúsztam. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, mire ő elégedetten felsóhajtott.

Kicsit erősebben haraptam belé, mint szoktam, és ezt ő is észrevette.

Elégedetten nyögött fel, és belemarkolt a fenekembe.

Elégedetten csókoltam tovább, de ő felhúzta az arcomat, és ajkait az enyéimre nyomta.

Megfordított, és a kezeimet a fejem fölé fogta. Egyik kezével fogta össze a csuklóimat, és újra elkezdett lassan csókolni.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni, én meg hirtelen ötletemtől vezérelve feltoltam a csípőm, így egymáshoz simultunk.

Felmordult, és belém harapott.

Felnyögtem, és próbáltam kiszabadítani magam.

- Ne már, Justin! - kértem zihálva.

- A-a... - vigyorgott, és felemelte a fejét. - Mit szeretnél csinálni? - kérdezte, és megnyalta az száját.

Összeszorítottam a fogamat, és behunytam a szememet.

- Naaa... - suttogta legszexibb hangján.

- Jézusom. - kezdtem újra ficánkolni, de egyik kezével lenyomta a csípőmet, hogy ne ficánkoljak már.

- Nyugi, baby. - suttogta fülembe.

- Talán sikerülne... Ha leszállnál rólam. - mondtam, közben küszködtem a levegővételemmel.

- Oh, akkor sajnálom. - kuncogott, majd újra nekiállt a nyakamat kényeztetni.

- Ja, persze. - ziháltam, és kiszabadultam karjaiból.

Megfordítottam.

Gonoszan rámosolyodtam, és gyorsan megcsókoltam. Hevesen csókolt vissza. Megfordított, és erősen az ágynak nyomott.

Kicsit megszakítottam a csókot, és felsóhajtottam.

Azonnal visszahúztam az arcát, és szenvedélyesen csókoltam.

Lassan elhúzódott, de közben még egy gyors csókot lehelt az ajkaimra.

- Mi az? - kérdeztem, és felültem.

Felnevetett, és már lent volt az ágyon. Odament a szekrényéhez, és ott kezdett matatni. Kivett egy fehér rövid ujjú pólót, majd magára húzta.

- Ugye, ezt most nem gondolod komolyan? - kérdeztem felháborodottan, és odamásztam az ágy szélére. Leültem a lábaimra, és figyeltem, ahogyan egy szál pólóban idejön az éjjeliszekrényhez.

- Kb. húsz perc múlva megjönnek anyuék. - mondta.

- Nem érdekel! - szálltam le az ágyról.

Levettem a pólómat, és ledobtam a földre.

- Mit csinálsz, cica? - nézett rám zavarodott tekintettel.

- Húsz perc csak elég. - mentem oda hozzá, és lehúztam az arcát az enyémhez.

Lassan megcsókoltam.

- De... - kezdte volna, de én újra megcsókoltam.

Átkaroltam a nyakát, és próbáltam elfeledtetni vele a mondanivalóját. Testem annyira sóvárgott utána, szinte már betegesen szükségem volt rá.

És hamarosan éreztem ahogyan ellazul, és felkapott a karjaiba. Átöleltem a lábaimmal a derekát, ez a mozdulat szinte már természetes volt számomra, mint a kettőnk közötti testi kapcsolat.

Elindultunk valamerre, engem nem érdekelt már semmi, csak rá volt szükségem.

Elkezdtem a nyakát csókolni, és erősebben kapaszkodtam belé.

Valahol elengedett, majd újra megfogott.

Hamarosan éreztem, hogy lefelé megyünk a lépcsőn.

Fél perc múlva valami hideg és sima dologra tett le, mire én felnéztem.

A konyhában voltam, és a konyhapulton ültem.

Ajkait az enyéimre nyomta, mire én lehunytam szemeimet, és hátulról a hajába túrtam.

Ajkaink furcsa, zavarba ejtő gyorsasággal és mohósággal tapadtak össze.

Közelebb húzódtam hozzá, hogy teljesen egymáshoz simuljunk.

Halkan felnyögött, mikor próbáltam kicsit elvonni a figyelmét, próbáltam elérni, hogy csak rám figyeljen.

- Gyerekek, megjöttünk! - hallottuk Pattie hangját, és a kulcscsörgést. - Hamarabb ért véget a film.

Justin összerezzent, majd gyorsan lekapott a pultról, és felkapta mellőlem az ezüst kis zacskót. Átrohantunk a nappaliba, és ott húztuk meg magunkat, amíg nem értek a konyhába.

- Hahó, srácok! - hallottam Jeremy hangját.

Jus kikukucskált az előszobába.

- Gyere! - suttogta, és megragadta a kezem.

Felráncigált a lépcsőn, majd behúzott a szobába.

Elkezdtünk fénysebességgel öltözködni, mielőtt benéztek volna a szüleink.

Jus felkapott egy fekete melegítőt a fehér póló mellé, én pedig felkaptam a pólómat.

Megigazítottam a hajamat, már amennyire tudtam fésű és tükör nélkül.

Jus megrázta a haját, majd megfogta a kezem, és elindultunk lefelé, mielőtt gyanús lenne, hogy nem megyünk.

- Sziasztok! - mondtam, nem túl nagy örömmel. - Ilyen gyorsan véget ért a film?

- Igen. - mondta Pattie, de úgy látszik nem vette észre mennyire szeretném most őket átzavarni egy másik bolygóra.

Jus összefonta ujjainkat, mire ránéztem, ő pedig bátorítóan mosolygott rám. Akaratlanul is elmosolyodtam.

- Luce, szerintem ideje lenne hazamennünk! - szólalt meg anyum, mire én lassan odanéztem.

- Jordan, szerintem megoldhatnánk, hogy Lucy itt aludjon. - vetette fel Jeremy. - Csak nézz rájuk! - vigyorgott, és gyorsan rám kacsintott. Hálásan pislogtam rá, mire neki csak még nagyobb lett a vigyor a képén.

Jus magához húzott, és a vállamra hajtotta a fejét.

Felásított, és lehunyta a szemét. Átölelt, majd felnézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.

- Látod? - zökkentett vissza Jeremy hangja, mire odanéztem.

Anyám felnevetett.

- Rendben. - sóhajtott, majd idejött, és megsimogatta az arcom. - Kislányom... - nézett rám avval a "legyél jó" tekintetével.

- Anya! - nyögtem fel, és szerintem el is vörösödtem. - Ne szólíts kislányomnak! - mondta zavartan.

A többiek felnevettek, de én még mindig vörösen álltam ott Jus karjai között.

- Oké. - sóhajtott anyám újra.

- Mi oké? - kaptam fel a fejem. - Maradhatok?

Anyu bólogatott, nekem pedig hatalmas mosolyt terült szét az arcomon.

Jus erősebben fonta körül karjait körülöttem.

- Akkor jó kis estének nézünk elébe! - suttogta fülembe alig hallhatóan, én pedig megremegtem, amit egy elégedett mosollyal nyugtázott.

22. rész: Örökre

2010. szept. 12. 17:57 - írta AnonimGirll

- Most akkor biztos? - kérdeztem, de éreztem, hogy már nem tudnék leállni. Túl nagy volt a kísértés, hogy megkapjam.

- Biztos! - nyögte hajamba, miközben én a nyakát csókolgattam.

Elmosolyodtam, ezt akartam hallani.

- Akkor ennyi...

- Mi ennyi? - kérdezte egy sóhajtás kíséretében.

- Ennyi, nem kell tovább szenvednem.

- Szenvedtél? - kuncogott, és lágyan végigsimított egyik kezével a hajamon.

- Igen, el sem tudod képzelni mennyire! - kuncogtam, és elkezdtem simogatni a combját.

Felkuncogtam, mikor összerezzent.

- Rossz vagy! - mormolta hajamba.

- És alapos! - vigyorogtam nyakába.

- Az egyszer biztos! - mondta, és mindkét kezével beletúrt a hajamba.

- Ó, ez tetszik? - kuncogtam, és beljebb kezdtem simogatni a combját, mire felsóhajtott.

Felnevettem.

- Ez egy egyértelmű igen. - állapítottam meg.

- Nem, ez egy egyértelmű talán.

- Egyértelmű talán? Szóval nem csinálom jól? - játszottam a besértődöttet, és elhúztam az arcom.

Felnevetett.

- Buta vagy! - húzta arcomat az övééhez, és megcsókolt. Hevesen csókolt, nyelvünk állandóan egymásba ütköztek, miközben próbáltuk egymást minél jobban megkapni.

Kikapcsoltam a melltartóját, majd kihúztam a kezeit a hajamból, majd leszedtem róla a zavaró melltartót.

Megcsókoltam, mire ő belekuncogott a csókunkba.

A kezével közelebb húzta a csípőmet.

Felnyögtem, mikor teljesen egymáshoz simultunk.

Beletúrtam a hajába.

Már mindketten ziháltuk a levegőt.

*Lucy*

Beletúrtam a hajába, miközben ő közelebb furakodott hozzám. Bár szinte ezt már lehetetlennek tartottam.

Mindennél jobban kívántam, és jelen pillanatban éreztem, hogy ő is engem.

Éreztem, hogy mögöttem van a meleg víz, a hátamat melegítette.

- Nem akarunk bemászni a vízbe? - kuncogtam, és az egyik kezemet belelógattam a vízbe.

Aztán visszahúztam a kezem, és végighúztam Jus nyakán.

- Jó meleg? - kérdeztem mosolyogva, és átöleltem a nyakát.

- Ühüm. - mondta lehunyt szemekkel.

- Hmmm... Mutatok valamit! Ne nyisd ki a szemed! - mondtam mosolyogva, majd kicsit közelebb hajoltam hozzá.

Ajkaimat nagyon lassan hozzáérintettem az övéihez, és érzékien kezdtem el csókolni, de ő ugyanolyan lassan viszonozta. Úgy éreztem tetszik neki.

Lassan elhúzódtam.

- Tetszett? - kérdeztem, és az ajkamba haraptam, és vártam a reakcióját.

A szívem a torkomban dobogott, a lélegzetvételem eddig sem volt egyenletes. A szívem vadul dübörgött a mellkasomban, amíg vártam, hogy megszólaljon.

Először lassan felnézett.

- Nem. - mondta lassan.

A szívem gyorsabban dobogott, viszont a levegővételem kihagyott.

- Imádtam. - mosolyodott el, és barna szemei csillogtak az izgatottságtól.

Elmosolyodtam.

- Szeretlek! - haraptam ajkamba.

Elmosolyodott, mire én lassan behúztam a vízbe.

Mielőtt megszólalhatott volna, behúztam a vízbe, és a jakuzzi falának nyomtam.

Először még meglepődött, majd ujjai lassan lépegettek végig a combomon, majd elérték fenekemet.

Felkuncogtam, elhúzódtam tőle, és a nyakához bújtam.

Annyira ellenállhatatlan volt, szinte már fájt.

- Mi az, elfáradtál? - kuncogott a fülembe incselkedve.

- Nem, csak meggondoltam magam... - mondtam.

Felnyögött.

- Na ez jó... - sóhajtott bánatosan, és kezei lecsúsztak rólam.

- Mi a baj? - néztem föl rá.

- Csak már... - küszködött a szavaival, próbálta érzéseit megfelelő szavakba önteni. - annyira beleéltem magam...

Felsóhajtott, és lenézett rám.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdezte dühösnek szánt hanggal. De mégsem volt az, kihallottam hangjából a hálát, a szeretetet, és ugyanezt olvastam ki szemeiből is.

Elmosolyodtam.

- Bocsánat... - mondtam, de cseppet sem bántam. Imádtam őt, és nem szerettem volna megbántani, de azt hiszem nem is sértődött meg.

Egy percig csendben meredtünk egymás szemeibe. Olyan szépen csillogtak a szemei... Arra gondoltam, vajon ő most min gondolkozhat? Lehet hogy ő is ezt kérdezi?

- Szeretlek! - suttogta hirtelen, majd felhúzott, és megcsókolt.

Mivel már felhúzott, feltérdeltem elé, és úgy csókoltam.

Belemarkolt a fenekembe, és közelebb húzott magához. Szóval még nem adta fel. Elnyomtam egy sóhajt. Minek kell reménykednie, ha már mondtam, hogy meggondoltam magam?

De pillanatnyilag nem zavart, sőt élveztem. Egyik kezével elsöpörte a hajamat a nyakamról, és lassan elindult lefelé. Lefelé haladt az államon, a nyakamig, mintha tudta volna, hogy ezt imádom.

Óvatosan belém harapott, mire én felsóhajtottam. Ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta, majd visszahúzott az ölébe.

A nyakához bújtam, és beszívtam kábító illatát.

Elkezdtem lassan csókolgatni a nyakát, mire nem túl egyenletes légzése sokkal gyorsabb lett.

Átölelt, és próbált egyenletesen lélegezni.

- Nem úgy volt, hogy ezt most hagyjuk? - kérdezte légzésével küszködve.

Felnevettem, és elhúzódtam tőle. Felnéztem rá.

- Mi az, csak nem nehezedre esik visszafogni magad? - incselkedtem vele, és visszabújtam hozzá.

- Ami azt illeti... - nyelt egy nagyot. - De... Eléggé nehéz így.

- Akkor ne nehezítsek rajta? - kérdeztem, és megvillantottam csábos mosolyom.

Hirtelen fény villant a szemében.

- Hááát... - megvillantotta rosszfiús mosolyát.

- Gondoltam. - kuncogtam, és kezemet végighúztam az oldalán.

Megint gyorsabban szedte a levegőt, majd hirtelen lekapott, és megfordított.

A jakuzzi falának nyomott, a kezeimet a fejem mellé fogta.

Átöleltem a lábaimmal, és addig ügyeskedtem, amíg közelebb nem kerültem hozzá.

Nehezen elhúzódtam, majd odabújtam hozzá.

- Imádlak! - ziháltam a nyakába.

Felkuncogott.

- Ezt hanyadszorra mondod? - kuncogott a fülembe zihálva.

- Talán ne mondjam? Zavar? - kérdeztem enyhe gúnnyal a hangomban, a füléhez hajolva.

- Nem... Örülök, hogy mondod. - vigyorgott.

- Nem kéne tovább növelnem az egód ugye? - kérdeztem vigyorogva.

- Mi? Én nagyon is szerény vagyok! - kuncogott.

- Te, szerény? - kérdeztem vigyorogva, és gyengéden a fülcimpájába haraptam.

- Ühüm... - válaszolt. - Én, szerény.

Felnevettem.

- Akkor mondj magadról három tulajdonságot!

- Ööö... - nevetett. - Mivel is kezdjem? Kedves, szerény... - Közelebb hajolt a fülemhez, és az utolsó szavakat kaján vigyorral ejtette ki. - Lányok kedvence.

- Nem vicces. - húzódtam el, de ő visszarántott.

- Nem fejeztem be. - vigyorgott.

Megforgattam a szemeimet.

- Oké, de én nem hallgatom tovább.

Bevallom ezen a kis hülyeségen besértődtem, pedig tudtam, hogy csak viccel.

Megfordultam az ölében, és összefontam a karomat magam előtt.

- Naa... - ölelt át, és a fejét a vállamra támasztotta. Bociszemekkel tekintett fel rám. - Bocsánat...

Megforgattam a szemeimet.

- Nem haragszom. De ez így nem volt szép!

- Rendben, máskor majd nem mondok ilyet! - ölelt szorosan magához.

- Ja, és nem igaz... - mondtam. - Ismerek egy csomó lányt, aki nem szeret! - nyújtottam rá nyelvet.

- Azok nem rendes lányok. - vigyorgott, majd hátradőlt.

- Kösz szépen. - morogtam.

- Mert? - kérdezte.

- Én sem voltam a rajongód!

- Miért nem? - vigyorgott.

- Mert nem tartottalak jónak. - vigyorogtam vissza. - Már bocs, de először azt hittem csaj vagy!

Nem kaptam választ.

- Jus? - kérdeztem, és hátrafordultam.

Durcásan fonta össze a karját a mellkasán.

Hirtelen elkerekedtek a szemei, én meg azonnal elfordultam.

- Ööö, bocs. - nyögte ki.

- Nem gond. - mondtam, és azt hittem itt süllyedek el. - Egyébként meg bocs.

- Nem gond. - válaszolta.

Felálltam, és kimásztam a vízből.

Magam köré csavartam egy törölközőt, majd amint megbizonyosodtam róla, hogy nem fog lecsúszni rólam, levettem a vizes bugyimat. Leraktam a többi ruhámhoz, és felültem a jakuzzi szélére.

Felhúzódzkodott hozzám, hogy megcsókolhasson. Ajkait az enyémre nyomta, és lágyan megcsókolt. Ez a csók kezdett egyre hosszabb és hevesebb lenni.

Egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal átkarolta a derekamat.

- Szeretlek! - motyogtam ajkaiba, és homlokomat az övéének támasztottam.

- Szeretlek! Örökre! - fogta meg a kezemet, és összefonta ujjainkat.

21. rész: Próbálkozás

2010. szept. 12. 17:31 - írta AnonimGirll

- Nem hiszem, hogy kell. Megoldom. - kuncogtam.

- Oké, te tudod! - kuncogott, és behúzott a házba.

- Majd bepótoljuk! - rejtettem az arcomat a hajába, hogy ne nevessem el magam. Kábító illata hamarosan hatott is. - Hogy lehet ilyen jó illatod? - kérdeztem, és átöleltem a derekát.

Felnevetett.

- Neked jobb illatod van! - kuncogott, és elkezdett a lépcső felé menni, evel cipelve engem is.

- Teljesen elkábítasz! - mormoltam hajába, és lehunytam a szemeimet.

- Vigyázz, lépcső! - kuncogott.

Felsikerült mennünk a lépcsőn.

- Akkor szent a béke? - kérdezte, és megfogta a kezeimet, amivel öleltem.

- Teljes mértékben. - mondtam, és felsóhajtottam, így a tüdőm megtelt a haja illatával. - Belehalok... Vagyis beléd halok.

Felnevetett.

- Ezt mivel érdemeltem ki?

- Imádlak. - hajoltam le nyakához, és egy csókot nyomtam rá.

- Hmmm, többször kell majd ilyeneket kérdeznem. - kuncogott. - Vagyis... Mivel is érdemeltem ki ezt a csókot?

- Avval, hogy az enyém vagy!

- Akkor mit csináljak, hogy kapjak még egy ilyet? - kuncogott.

- Nem kell semmit!

Újra megcsókoltam a nyakát, rajta meg végigfutott a libabőr.

Elindultunk, de azt nem tudom hova.

- Hova megyünk? - kérdeztem csukott szemekkel, az arcomat a hajába rejtettem.

- Majd meglátod! - kuncogott.

Felnevettem.

Amikor megálltunk én körülnéztem. Fürdőszoba.

- Minek jöttünk ide? - kérdeztem, és elengedtem.

Felnevetett. Gyönyörű volt így. Bár, nem mintha máskor nem lett volna az.

Szembefordult velem.

Lehúzta a pulcsim cipzárját.

- Most azonnal megfürdesz, mielőtt megfázol nekem! - mondta, és leszedte rólam a pulcsim, ami csurom víz volt.

- Lucy, Justin! - hallottuk a kiabálást.

Luce kiment, és körülnézett.

Odamentem az ajtóhoz, és hallgatóztam.

- Elmegyünk moziba mindannyian, találtunk egy jó filmet. Addig megtennétek, hogy itthon maradtok? Jaxont és Jazmynt átvisszük a szomszédhoz. - Ez azt hiszem anyám volt.

- Persze, Pattie. - mondta Luce. - Vigyázok Justinra!

- Még hogy rám vigyázni kell! - morogtam morcosan, és arrébb mentem az ajtótól.

- Sziasztok! - hallottam még Luce-t.

Aztán bejött.

- Rám nem kell vigyázni! - mondtam morcosan, és leültem a kád szélére.

Felnevetett, és idejött hozzám.

- Mit szeretnél csinálni, üres a ház! - suttogta fülembe.

Összeszorítottam a fogaimat.

- Nem hiszem hogy jó ötlet lenne te részedről... - morogtam, de már nem azért mert haragudtam rá, hanem mert az a szexis mosoly ott játszott ajkain, és erőlködnöm kellett, hogy visszafogjam magam. Furcsa, nehezebb volt, mint bármikor máskor. De talán csak beképzeltem...

- Na és miért nem? - kérdezte incselkedve, közben elhúzódott, és odament az ajtóhoz. Bezárta. - Nem fognak zavarni! - nézett hátra rám avval a csábító mosolyával.

Felkeltem a kádról. Próbáltam visszamenni, de ehelyett csak előre indultam meg.

- Ne csináld ezt! - kértem.

- Na és miért ne? - kuncogta, és átkarolta a nyakam.

- Nem tudnék vigyázni rád... - mondtam, majd kínomban összeszorítottam a fogaimat.

- Rám nem kell vigyázni! - kuncogott, és elengedett. Próbálta levenni rólam a pólómat.

- Ez nem jó ötlet! - néztem rá elgyötört szemeimmel, és nem engedtem neki, hogy megszabadítson a pólómtól. - Nem szeretném megbánni ezt az egészet...

Elmosolyodott.

- Miért akarod most? - kérdeztem.

- Mert szeretnélek kiengesztelni... Annyira hülye voltam!

- Amiatt nem kéne... Csak akkor, ha tényleg... - Ujját a számra rakta.

- Sss! - suttogta. - Nem csak azért...

- De... - kezdtem bele, de most ajkaival fojtotta belém a szót. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy meglepődtem.

Hiába, ha ezt teszi velem, nem megy a józan gondolkodás.

- Ne csináld! - mondtam, mikor ajkaink egy picit elváltak.

- Te talán nem szeretnéd? - nézett rám.

Összeszorítottam az ajkaimat.

Hátráltam egy kicsit.

- Nem. - hazudtam.

Felkuncogott.

- Talán te ezt mondod, de... - mondta, és tekintete lesiklott az arcomról.

Újra felnevetett, és felnézett már zavaromtól vörös arcomba.

- Ne hazudj, észreveszem. - mondta, és közelebb jött.

- De... Most nem a legjobb időzítés... - mondtam, és közben hátráltam. Végül megtorpantam, mert a kád már mögöttem volt.

- Na és miért nem?

- Mert... mert... - agyamban kutattam valami kifogás után. - Mert... tudod... én nem... - habogtam össze-vissza.

- Naaa... - nézett rám nagy szemekkel, de közben mosolygott. Mintha azt hitte volna, hogy úgy is ő nyer... Rendben, hidd csak tovább. - Siessünk a döntéssel, mert nem szeretném ha megfáznál!

Átölelte a derekamat, és megcsókolt. Nem akartam, és nem is tudtam ellenkezni. Sőt, azt akartam, hogy csinálja tovább.

- Jézusom. - nyögtem fel, és visszahúztam az arcát az enyémhez.

Elmosolyodott, és elhúzódott tőlem.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte.

- Nem kéne...

- Na és miért nem? - vágott a szavamba.

- Mióta vagy te ilyen? - kuncogtam fel.

- Mióta rájöttem, hogy mennyire nem bírok már rád várni! - mosolyodott el féloldalasan.

Felnevettem.

- Ezzel nem vagy egyedül, de... Nem szeretném, ha baj lenne...

- Mit értesz baj alatt? - döntötte oldalra a fejét, és kérdő szemekkel nézett rám.

- Hát... az általános bajt. - nyögtem ki, és teljesen vörös lettem.

- Oh... - mondta fél perc múlva. - Értem. De most... nincs nálad, ugye? Ezért nem szeretnéd, igaz? - kérdezte kissé zavarodottan.

- Hááát, nem épp erről van szó... - mondtam.

- Akkor?

- Nem tudom. - húztam a számat.

- Tudod mit, csak próbáljuk meg, jó? - kérdezte. - Mert ahogy ebből kivettem, ez azt jelenti, hogy van nálad.

Felkuncogott.

Jesszusom... Hogy tudom magam ennyire leégetni?

- Ami azt illeti... - sóhajtottam, majd elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, majd átmentem a szobámba. - Hülye, hülye, hülye! - ostoroztam magam halkan. - Hogy lehetsz ennyire idióta?

Kutatni kezdtem az éjjeliszekrényem fiókjában, majd amint megtaláltam amit kerestem, visszamentem.

Leraktam a mosdókagyló szélére, majd magamhoz húztam Lucy-t.

Felnevetett.

- Ha evvel kezdem, talán nagyobbb sikerrel járok?

- Nem tudom, talán! - kuncogtam, és lehajoltam hozzá.

Ajkait az enyémre nyomta, és megcsókolt.

- Ahh, ellenállhatatlan vagy! - toltam a kád felé.

Felsóhajtott, és megfordított minket.

Leültetett a kád szélére, és elölről az ölebe ült.

Átöleltem a derekát, és közelebb húztam magamhoz.

- Menjünk máshova! - suttogtam egy csók után.

Felkuncogott, majd elkezdte ajkaimat csókolgatni.

- Menjünk! - suttogta, és átölelte a derekamat a lábaival.

Felnyögtem, és elengedtem. Mindkét kezemre szükség volt, hogy fel tudjam lökni magam. Megfogtam a mosdókagylón lévő kis zacskót, majd a zsebembe csúsztattam.

Odatántorogtam az ajtóhoz, és odanyomtam, hogy legalább kis örömöm legyen az ajtónyitásban.

Lejjebb csúszott, mire én elégedetten felsóhajtottam.

Nyakamat kezdte csókolgatni, én meg kinyitottam az ajtót, és kitántorogtam vele.

A szobám felé indultam.

- Ne... - mondta. - Akkor inkább vissza a fürdőszobába. Csurom víz vagy, biztos rájönnének, ha az ágy is csupa víz lenne! - kuncogott, és lágyan beleharapott a nyakamba.

Felnyögtem.

- Na ne...

- Menjünk vissza! - húzta vissza magát ajkaimhoz, és hevesen megcsókolt.

A másik fürdőszobába tartottam az emeleten.

- Hova megyünk? - kuncogott, és elkezdte az ajkamat harapdálni.

- Mindjárt meglátod. - mondta vigyorogva, amint átsuhant a fejemben a fantáziakép.

Belöktem az ajtót, és bevittem Luce-t. Miután beértünk, berúgtam az ajtót, majd odavittem a jakuzzi széléhez, és ráültettem.

- Hmmm... - elmosolyodott, és ajkait az enyéimre nyomta.

Csillapíthatatlan vággyal csókoltam vissza, miközben elkezdtem keresni a csapot.

Megengedtem a meleg vizet, és felkaptam Lucy-t.

Leraktam a földre, és leszedtem róla a pólóját, és ő is gyorsan megszabadított az enyémtől.

Kigomboltam a nadrágját, és elkezdtem a nyakát csókolgatni.

Lehúztam róla a nadrágot, majd kicsit elhúzódtam, és kihalásztam a zsebemből a zacskót, és leraktam a csap mellé.

Kicsatolta az övemet, miközben rám mosolygott avval a csábító mosolyával.

Levettem a nadrágom, majd visszaültettem a jakuzzi szélére, és elzártam a vizet.

20. rész: Egy új lány

2010. szept. 12. 15:38 - írta AnonimGirll

-... kötelező elmennünk bulizni Ryanékkel, bemutatná az új barátnőjét... - mondta.

- Ööö, oké... Mehetünk! - mondtam.

- De nem muszáj, ha nem akarod! - mondta.

- Á, szóval te inkább itthon maradnál! - állapítottam meg vigyorogva, és mivel most épp nem figyelt, lelöktem magamról, és lemásztam az ágyról.

Nevetve tápászkodott fel, és leült az ágy szélére.

- Honnan veszed? - kérdezte.

- Tudod, figyelek rád! - hajoltam le hozzá, és egy puszit nyomtam az orrára.

- Tudom? - kérdezte, és a térdhajlatomnál húzott az ölébe.

- Legalábbis tudnod kéne! - kuncogtam, és feltérdeltem, majd kimásztam öléből.

Odamentem a nagy fehér kanapéjához, és leültem a karfára.

Lehúztam a lila pulcsim cipzárját, levettem, majd leraktam a kanapé háttámlájára.

- Huh, ne csináld ezt! - állt fel, és lassan elindult felém.

- Mit? - kérdeztem kissé értetlenül.

- Tudod te! - kuncogott.

- Nem, fogalmam sincs! - mondtam, és az ajkamba haraptam.

Idejött hozzám, és átölelt az egyik kezével, majd óvatosan leereszkedett velem a kanapéra.

- Inkább te ne csináld ezt! - kuncogtam, és elfordítottam a fejem, hogy ne tudjon megcsókolni.

De hiába... Megtalálta a módot, hogy teljesen kikészítsen.

Elkezdte az arcomat, majd a nyakamat csókolgatni. Majd egyre lejjebb haladt, az egyik vállamról lehúzta a pólót, és ott csókolgatott.

- Útban van a pólód. - morogta a vállamba.

Feltoltam az arcát, és megcsókoltam.

*Justin szemszöge*

Beletúrt a hajamba, és közelebb húzott magához. Vagyis inkább magára.

Azonnal éreztem magamban azt a csodálatosan kínzó érzést amit most kiváltott belőlem.

Kínozva éreztem magam, mert tudtam, hogy nem mehetünk tovább... Bár tudtam, hogy én képes lennék az ő kedvéért bármire.

Hevesen csókolóztunk, én egyik kezemmel a kanapé párnájába markoltam.

Átölelte lábaival a csípőmet, mire megdermedtem. Egy elakadó nyögéssel feleltem erre, de ő nem hagyott időt másra, ajkait újra az enyéimre szorította.

Aztán ajkai eltűntek ajkaimról, és lassan elindult lefelé a nyakamig.

A nyakamnál megállt, és ott csókolgatott, majd hamarosan nyelvét is bevetette.

- Lucy... - mondtam rekedten, elfúló hangon. - Talán ezt nem kéne...

- Hmmm, miért nem? - kuncogott zihálva. - Talán beijedtél? - kérdezte, majd lábait szorosabban zárta körém.

Belém akadtak a szavak.

- N...nem erről van szó... - nyögtem ki, amint levegőhöz jutottam.

- Hanem akkor miről? - folytatta kínzásomat.

Nem tudtam megszólalni.

Gyengéden lehúztam magamról a lábait, és kimásztam karjai közül.

- Mi az? - nézett rám szomorúan. - Talán valamit elrontottam?

Megforgattam a szemeimet. Mindig megtalálja a módot, hogy magát hibáztassa.

- Nem, semmi baj nincs, csak... Nem épp a megfelelő alkalom. - mondtam.

- Hát oké. - sóhajtott bánatosan, és felült. Lehajtott fejjel tanulmányozta a padlót. Annyira rossz volt így látni.

- Megbántottalak? - ültem le mellé, és átfogtam a vállát.

Megrántotta a vállát, és még mindig nem nézett fel.

- Luce... - mondtam, és feltoltam az állát.

Elrántotta a fejét.

- Naaa... - mondta. - Légy szíves nézz rám! - kértem.

De nem hallgatott rám, csak elnézett az ajtó felé, azaz a másik irányba.

- Lucy... - szólítottam meg halkabban, és egyik kezemmel átkaroltam.

Leszedte magáról a kezem, és ellökte.

- Hagyj békén! - mondta.

Ilyenért megsértődni... Hülyeség.

Felkaptam a vizet. Hát jó, nem érdekel!

Felálltam.

- Ahogy akarod! - mondtam, és kiviharzottam a szobából. Becsaptam magam mögött az ajtót, majd lementem az emeletről.

A többiek idekapták a tekintetüket, gondolom a hangos trappolásom miatt.

Siettem a bejárati ajtóhoz, majd felkaptam az akasztóról a pulcsimat.

- Lucy? - kérdezte anyu.

- A szobámban. - adtam a rövid választ, miközben felvettem magamra a pulcsimat.

- Hova mész? - kérdezősködött tovább anyu.

- Megyek, kicsit sétálok! - felkaptam a napszemüvegemet, és odapillantottam a kanapéra. Pont láttam anyámat a kanapén ülni, gondolom a többiek is ott voltak, de őket nem láttam.

- Valami baj van?

- Miért lenne? - kérdeztem.

- Miért nem mentek mindketten?

- Nem akart jönni. - rántottam vállat.

- Talán összevesztek... - hallottam a halk megjegyzést, de nem anyámtól jött. Talán attól a másik lánytól. Azt hiszem, Chelsea a neve, Chris csaja.

- Majd jövök! - mondtam, és feltéptem az ajtót.

Kimentem, majd elindultak a szemerkélő esőben. Felvettem a kapucnimat, és úgy baktattam tovább.

- Király. - morogtam.

Pont most kell esnie...

A földet bámulva lépkedtem az esőben. Hideg annyira nem volt, csak esett az eső.

Nekimentem valakinek. Csodás, jó szerencsétlen vagyok. Szerencsére nem estünk el. Felnéztem.

Egy tizenhárom év körüli alacsony lány állt előttem, barna haja tele volt esőcseppekkel.

- Bocs. - mondtam. Semmi kedvem nem volt kedvesnek lenni.

- Öhm, semmi gond. - mondta, és amint találkozott tekintetünk lehajtotta a fejét, és már ment is tovább.

- Hé! - fordultam utána. - Megtudhatnám a neved?

Hátranézett, zöldes szemében kíváncsiság és meglepődöttség csillogott.

- Ööö... - megfordult, és úgy nézett rám. - Laura.

- Öhm... Örülök, hogy találkoztunk, és még egyszer bocs, hogy neked jöttem. - mondtam. Fürkésztem azokat a zöldes szemeit. Gyönyörű szemei voltak, nem tudtam megállapítani a színét, de annyira megbabonázott. A haja hullámosabb volt az eső miatt.

- Mi az? - mosolyodott el.

- Ööö, semmi... - mondtam, és éreztem, hogy zavaromban lesütöm a szemem. - Egyébként hány éves vagy? - néztem fel rá.

- Az titok. - kuncogott.

- Titok? - nevettem.

- Ühüm.

- Na és megadnád a számod? - kérdeztem.

Mi?! Mit csinálok? Justin, barátnőd van! - emlékeztettem magamat.

A másik énem viszont tudott rá egy egyszerű magyarázatot: "Ez csak egy telefonszám! Egyébként is csak megszeretném ismerni!"

- Hát, nem is tudom... - beletúrt vizes hajába, és lepillantott a földre.

- Vagy telefonszám, vagy kor! - nevettem.

- Na jó. - sóhajtott. - Tizennégy leszek januárban...

- Köszönöm. - vigyorogtam rá.

- Na de most mennem kell... - szabadkozott, és a vállán lévő sporttáskára nézett.

- Megkérdezhetem, hogy hova mész? - kérdeztem.

- Persze. - válaszolta egyszerűen. Vártam, hogy mondjon valamit, de végül én törtem meg a csendet.

- Na és választ is kapok rá? - kérdeztem.

Elnevette magát.

- Erről egy szóval sem beszéltünk. - nevetett. - De igen, kaphatsz.

Vicces, aranyos, szép... Hülye! - szóltam magamra. - Fogd már fel, hogy van barátnőd!

- Szóval... Úszni megyek. - mondta.

- Ilyen időben?

- Beltériben. - kuncogott szem forgatva.

- Ja... - nevettem fel.

- Nos, én még mindig nem tudom a neved...

Felkuncogtam, és levettem a napszemüvegem.

A szemei tényleg olyan zöldes árnyalatúak voltak, szemüvegem ellenére is jól láttam.

Kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Justin Bieber? - kérdezte.

- Aha. - válaszoltam, és elnéztem oldalra, hogy ne legyen feltűnő, hogy a szemét bámulom. Szemüvegen keresztül nem láthatta, így már biztosan.

- Francba. - kuncogott halkan.

- Mi az? - kérdeztem, és ránéztem.

- Sietnem kell, mindjárt elázok! - nevetett, majd megfordult. Visszanézett rám a válla felett. - Viszlát, Justin!

- Szia! - mondtam, és elmosolyodtam. Nagyon szépen rám mosolygott, majd elindult.

Csodálkozva néztem utána, és hagytam, hogy az esőcseppek a kapucnimra hulljanak.

Szép lány volt, bár nem kifejezetten az én ízlésem. Meg amúgy is, most épp barátnőm van... Na meg három évvel fiatalabb nálam...

- Laura. - suttogtam, majd felsóhajtottam, megfordultam, és mentem tovább.

Miután kiszellőztettem a fejem, és letudtam nyugodni, elindultam hazafelé.

Felnéztem az ablakomra a házunk előtt, és felkaptam egy kis kavicsot.

Megcéloztam az ablakot, és megdobtam. Reméltem még ott van, és meghallja. Nem akartam bemenni most, találkozni a szüleimmel és az övéivel.

Dobtam még egy kavicsot, mire valaki az ablakhoz jött.

Lucy a szemét törölgette, ami már vörös volt. Miért sírt? Most azonnal tudni akartam, és felvidítani... De nem akartam, hogy megússza ennyivel, hogy így besértődött.

Intettem neki, hogy jöjjön le, ő meg lassan bólintott, és elment az ablaktól.

Ott álltam a járdán, és az eső még mindig áztatott. A zsebeimbe dugtam a kezeimet, hogy azokat legalább megvédjem az esőtől.

Szuper, fürödhetek meg újra, hogy ne fázzak meg. Igaz, hogy nem esett annyira az eső, de én kb. egy óráig itt járkáltam a városban.

A nadrágom és a pólóm is elázott. A pulcsi nagy súllyal nehezedett rám a benne lévő víz miatt.

Már majd' meg fagytam, vártam, hogy lejöjjön.

Kijött, és lassan elindult felém, lehajtott fejjel.

Idejött hozzám, és megállt.

- Mi a baj? - emeltem fel a fejét, és kisírt szemeibe néztem.

- Sajnálom. - rebegte halkan, közben láttam rajta, hogy újra a könnyeivel küszködik.

- Mit? - hajoltam kicsit lejjebb, hogy szemmagasságban legyen a fejünk.

- Nem akartalak megbántani.

Nem tudtam eldönteni, hogy könnyei folynak végig az arcán, vagy az esőcseppek.

- Nem gond. - mosolyodtam el halványan. Eszembe jutott valami. Reméltem bejön... - Everyday I bring the sun around, I sleep away the clouds. SMILE FOR ME!

Mélyen a szemébe néztem, ő meg elmosolyodott, és átölelt.

Aztán gyorsan el is húzódott.

- Csupa víz vagy! - mondta, és megfogta a kezem. - Gyere, öltözz át, mielőtt megfázol!

Húzni kezdett maga után be a házba. Megforgattam a szemeimet.

Az ajtóban megállt.

- Ha gondolod segíthetek! - mosolygott rám kacéran, mire én elmosolyodtam.

Csupa meglepetés ez a lány!

19. rész: Drew

2010. szept. 10. 20:41 - írta AnonimGirll

- Erin csinált sütit! - mondta Jeremy.

Jus a nyakamhoz rejtette az arcát.

- Evvel most nem tudsz megvesztegetni! - nézett fel Justin.

- Oké. - rántott vállat Jeremy. - Siessetek, mielőtt megesszük az összeset!

- Oké. - mondta Jus.

Jeremy kiment, ő meg gyorsan a másik oldalamra jött, ajkait az enyéimre szorította.

Puha ajkai próbáltak rábírni, hogy visszacsókoljak.

Egyik kezével áthúzta a bal lábamat a csípőjén.

Annyira jól csókolt, hogy nem tudtam mást tenni... Visszacsókoltam.

Elmosolyodott, de tovább folytatta, nem állt meg, és én ennek örültem. Bár egyáltalán nem akartam örülni ezért... Most szerettem volna megtanítani rá, hogy nem kaphat meg mindent, amit épp akar. Hát ez nem sikerült, és nagyon úgy tűnik, hogy mindent megkap amit akar.

Kezét felcsúsztatta fenekemig.

Elmosolyodtam.

Kezét tovább csúsztatta felfelé, ujjai bejutottak a pólóm alá, és a derekamat kezdte simogatni.

Az ajtó nyitódott, de Jusnak esze ágában sem volt abbahagyni a csókot.

- Khm... - mondta valaki, és hármat kopogott az ajtón.

Jus kicsit elhúzódott tőlem.

- Két perc! - mondta Justin.

- Most! - mondta Jeremy.

- Francba... - morogta Jus halkan, én meg elhúztam a lábam. Elhúzta a kezét is felült. - Megyünk! - mondta apjának, aki az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy menjünk már.

Megfogta a kezem, én meg gyorsan felálltam, és elindultunk lefelé. Jeremy a hátunk mögött jött, így Justinhoz még hozzászólni se tudtam.

Mikor leértünk egy szép kép fogadott. Az asztal körül ült a két család - az enyém és az övé. Kicsit meghatódtam. Leültem Chels mellé, mellém pedig Jus ült.

Az asztal alatt megfogta a kezem.

Elmosolyodtam, és ráharaptam az ajkamra.

- Jó étvágyat! - mosolygott Erin, majd enni kezdtünk.

Nagyon finom volt a sült csirke, és ezt nem csak azért mondom, mert a kedvencem volt, és Jus közben néha végigsimított a combomon... Na jó, ez is közrejátszott benne.

- Kislány, ideje aludni! - vette ki Jazzy-t Erin a székéből.

- Én nem akarok aludni! - mondta Jazzy. - Lucy-val akarok játszani!

Erin felnevetett.

- De muszáj!

- Akkor Lucy-val akarok aludni! - mondta, és rám nézett.

Felkuncogtam.

- Felőlem, semmi akadálya! - mondtam, mikor találkozott a tekintetünk - az enyém és Eriné.

- Aludhatnánk az én szobámban! - vetette fel Jus.

- Rendben. - mosolyodtam el. - Persze csak akkor, ha te is megengeded! - tettem hozzá gyorsan, és Erinre pillantottam.

- Rendben. - nevetett fel halkan.

- Akkor menjünk! - mondta Jus, és megfogta a kezem.

Odahúzott Erinhez, és már vette volna el Jazzy-t.

- Nem! Lucy. - nyújtózkodott felém.

Felnevettünk, de azért elvettem Jazmynt. Átölelt, és az arcát a mellkasomba rejtette.

Felnevettem, és megsimogattam a fejét.

Elindultam vele fel az emeletre.

Jus szorosan a nyomomban volt, és a pillantását magamon éreztem. Vagyis inkább valahol... Gondolom nem kell részleteznem...

Bementünk a szobájába, és leraktam Jazzy-t az ágyra.

- Aludj te is velem! - nézett rám bociszemekkel.

- Oké. - nevettem. Ilyen szemeknek úgysem tudnék ellenállni. De van még egy szempár aminek aztán végképp nem... És hamarosan találkozott a tekintetem azokkal a szemekkel.

- Gyere! - húzott az ágyra a gyönyörű szempár tulajdonosa.

Felkuncogtam, de felmásztam az ágyra. Én mentem az ágy baloldalára, Jus a másikra, a kis Jazmyn pedig közénk.

Az ágyon könyököltem, és a kislányt figyeltem, ahogyan elhelyezkedett.

- Aludj jól, Jazzy! - mosolyogtam rá, és megsimogattam az arcát.

- Kérek puszit! - nyújtózkodott felém.

Felnevettem, és lehajoltam hozzá. Egy puszit nyomtam az arcára.

- Most már aludj! - suttogtam a fülébe, mielőtt elhúzódtam volna. - Kérj egy puszit Justintól! Meg nekem is kérj!

Elhúzódtam, és Jus húgát figyeltem.

- Justin! Kérek tőled is egy puszit! - mondta édesen, mire Justin felnevetett.

Lehajolt, és egy puszit nyomott a húga arcára.

- Most egyet Lucy-nak is! - mondta még édesebben Jazzy, és izgatott szemekkel figyelte, hogy mit hogy csinálunk.

Jus hangosan felnevetett.

- Ó, szóval ezért sugdolóztatok! - mondta, és felnézett rám.

Elnevettem magam, és lesütöttem a szemem. Azokat a szemeket nem lehet elviselni... Annyira gyönyörűek.

- Természetesen ő is kap... - mondta, mikor felmerészeltem nézni a szemeibe. - Amint magától kér, és nem rajtad keresztül!

Elmosolyodtam.

- Kérhetnék egy puszit? - kérdeztem halkan, bevetve legszebb, legszégyenlősebb mosolyom.

Elmosolyodott, de láttam, ahogyan végigfut rajta a hideg.

- Hogy is mondhatnék erre nemet? - kérdezte, és áthajolt a kislány felett.

- Egyszerűen... Gyorsan... - suttogtam ajkaiba, már csukott szemekkel. - De tudom, hogy nem tennéd!

Egy hosszú puszit kaptam a számra, de legalább annyira jó érzés volt, mint egy csók. Ezt bizonyítja az is, hogy teljesen libabőrös lettem, ahogyan ajkaink összeértek, és közben elöntött az a fura melegség.

Aztán Jus elhajolt, Jazzy pedig felkuncogott, gondolom látta az egész jelenetet.

Elmosolyodtam, és lejjebb csúsztam, és betakartam a lábamat. Egészen a csípőmig húztam a takarót, Jazzy-n több takaró volt, de nem zavart...

Lehunytam a szemem, majd bebújtam Jazzy mellé, és hallgattam, Jus hangját, ahogyan egy altató dalt dúdolt.

Elálmosított ez a szép dal, elnehezedtem, egyszerre a szemhéjam is ólomsúlyúnak tűnt.

Hamarosan egy színes térben voltam. De nem volt senki más, majd megjelent Hayley, Amy, Cheery, Debo, Lizah, Naomy és Vicky azaz Shawty.

Annyira rég láttam őket, a suli óta biztosan nem.

Jó volt velük lenni, egy csomót hülyéskedtünk, mint szoktunk. De ekkor megszakadt a kép, és hallani kezdtem a hangokat.

- Lucy! - suttogta a fülembe egy hang.

Lassan felnéztem, és álmosan pislogtam.

- Jó reggelt, álomszuszék! - kuncogott szerelmem.

- Mi van? - kérdeztem, és felásítottál.

- Elaludtál! - vigyorgott rám.

- Na ne! - nyögtem fel.

- Szerintem cuki voltál! - kuncogott.

- Ne cukizz le! - mondtam, és morcosan néztem rá.

Lejjebb hajolt hozzám.

- Cuki vagy! - mondta vigyorogva.

- Ezért kapsz még! - mondtam morcosan, és felültem.

- Na és mit? - kérdezte incselkedve. - Talán elköltözöl egy másik államba? Vagy másik kontinensre? Mindegy, úgyis megtalálnálak!

- Neem. - kuncogtam. - Drew... Szereted ezt a neved? - kérdeztem nagy szemekkel.

- Ööö... Nem. - mondta, és most ő nézett rám olyan morcosan, ahogyan én nézhettem rá az előbb.

- Drew... - kuncogtam.

Összeszűkítette a szemeit.

- Annyira gonosz vagy! - mondta.

Felnevettem.

- Büntess meg, ha annyira gonosz vagyok! - hajoltam közelebb hozzá incselkedve.

- Nyugi, meglesz! - Egy nagy vigyor terült szét az arcán.

Lehajolt, és elkezdett csikizni.

- Ne! - nevettem. Próbáltam elszabadulni, de ő kegyetlenül csikizett tovább. - Drew, ne!

- Justin, és nem Drew! - mondta kuncogva, és ráült a csípőmre, lefogta az egyik kezével a kezeimet, a másikkal csikizett.

Ficánkoltam, már fájt a hasam és az oldalam a nevetéstől, de nem hagyta abba. Már rendesen levegőt sem kaptam. Bár szerencsémre sikerült néha levegőhöz jutnom.

- Oké, oké, Justin! - nyögtem ki, de a nevetést nem tudtam abbahagyni.

Beszélni is alig tudtam.

- Ennyi nekem nem elég! - nevetett.

- Mit... tegyek? - kérdeztem, miközben próbáltam kiszabadítani a kezeimet, de annyira erősen tartott, hogy nem ment. - Kérlek!

- Nem is tudom... - kuncogott, és abbahagyta a csikizésemet, de a kezeimet a fejem fölé húzta. - Hmmm... - gondolkozott, közben feltűrte a pólómat, és köröket rajzolt a hasamra... És mivel csikis voltam elkezdtem nevetni és ficánkolni.

- Neee... - kértem.

- Na és miért ne? - folytatta kuncogva.

- Mert... - ficánkoltam tovább. - Nee... Ne tedd ezt velem!

- Deee... - kuncogott.

- Szeretsz te egyáltalán? - kérdeztem, és próbáltam átfordulni, de nem sikerült, mert rajtam ült. Ficánkoltam össze-vissza, de nem ment.

Lehajolt a fülemhez.

- Persze. Imádlak! - mormolta, és megpuszilta a fülemet.

Végigfutott rajtam a libabőr.

- Tetszik, mi? - mormolta, és elmosolyodott. Egyik kezével megcirógatta az arcomat, majd lecsúsztatta kezét az oldalamon.

Most kirázott a hideg.

- Hmmm, ez mit jelent? - suttogta, és felcsúsztatta vissza a kezeit.

- Leszállnál rólam? - kérdeztem.

- Ööö... Nem. - kuncogott.

- Drew, szállj le rólam! - kuncogtam.

- Nem Drew, hanem Justin! Azt akarod, hogy megint megcsikizzelek? - kérdezte.

- Ne, csak azt ne! - vágtam rá egyből.

- Akkor hogy büntesselek meg, cica? - kérdezte kuncogva.

Felnevettem.

- Nem tudom.

- Nekem van pár ötletem... - suttogta, és elhúzódott egy picit.

Az a mosoly...

- Ne mosolyogj így! Tudom, hogy rosszra gondolsz! - mondtam.

Felkuncogott, és megrántotta a vállát.

- Lehet.

- Azaz biztos? - kérdeztem.

Csak egy sugárzó mosolyt villantott rám.

Megcsörrent a telefonja. Gyorsan előhalászta a zsebéből, és felvette.

- Ööö, rendben... Persze. - Még beszélgettek egy ideig.

- Mi az? - kérdeztem, miután letette.

- Hát arról lenne szó...

18. rész: Fent

2010. szept. 5. 10:11 - írta AnonimGirll

Hamarosan meg is érkezett az akire gondoltam, a bátyám meg mögötte.

Lehuppant mellém, és átkarolt.

- Mi az? - kérdezte. - Valami baj van?

Nem voltam annyira biztos a kérdésem válaszában, hogy azt mondjam: Nem, nincs semmi baj... Nem, nem lehettem ennyire biztos benne...

- Nem... Semmi, csak... Beszélhetnénk? - kérdeztem, és óvatosan felsandítottam rá.

- Ööö... - A tarkóját vakarta, és elnézett valahová. - Persze... - A végénél kicsit feljebb csúszott a hangja.

Felálltunk, én a nappali sarkába mentem, ahol már nem hallhattak.

Én a sarokba mentem, és hátradőltem. Jus velem szembe a falnak támaszkodott.

- Mondjad... - próbálta ezt nyugodtan mondani, de kihallottam belőle, hogy eléggé feszült.

- Hát szóval... - A tenyerembe vájtam a körmeimet, és csak néztem a földet. Nagyot nyeltem. - Szereted még Caitlint?

Nem mertem felnézni a szemeibe.

Jus hirtelen hangosan kifújta a levegőt.

Felnéztem rá. Megkönnyebbült, látszott rajta.

- Szóval? - kérdeztem.

A szemembe nézett, és rám mosolygott.

- Nem. - Megrázta a fejét. - Én téged szeretlek! De hogy lehetsz ilyen buta? - kérdezte. - Senkit nem szeretek rajtad kívül!

Közelebb húzott magához, és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és egy kicsit ágaskodtam is, hogy szemmagasságban legyünk.

Átölelte a derekamat.

Lassan elhúzódtam, hogy ne bántsam meg.

- Mi az? - kérdezte.

- A szüleid néznek! - pillantottam át a válla fölött, és még láttam, ahogy elrántják a tekintetüket.

- Akkor talán menjünk fel! - vetette fel az ötletet, egy rosszfiús mosoly előtt.

- Nekem oké. - kuncogtam, majd elengedtem.

Gyorsan kihúzott a nappaliból az előszobába, majd fel a lépcsőn.

Kinyitottam az ajtaját, miközben ő átölelte a derekamat.

Betántorogtam, próbáltam nem elesni, hátrálás közben.

Kibújtam Jus kezei közül, és megfordítottam. Leültettem az ágy szélére.

- Mit szeretnél? - kuncogott.

- Hmmm, nem is tudom. - mosolyogtam, és az ölébe bújtam.

A nyakához bújtam.

Felkuncogott.

- Anyu be fog jönni, ugye tudod? - kérdezte, és a hátamat kezdte simogatni.

- Igen, valahogy gondoltam rá! - kuncogtam, és elkezdtem a nyakát csókolgatni.

A halk sóhajokból nem arra következtettem, mintha érdekelné a dolog, hogy anyukája bejöhet.

- Talán abba kéne hagyni! - mormoltam a nyakába, de azért folytattam. Vártam, hogy mondjon valamit.

- Valószínűleg.

- Tudtam. - kuncogtam, majd felhúztam magam. Megcsókoltam, mire ő lelkesen válaszolt, majd hátradőlt.

Elmosolyodtam, de visszacsókoltam, és próbáltam ezt úgy tenni, ahogyan az előbb ő.

Megfordított.

Elnevette magát, majd mellém feküdt.

- Mi az? - nevettem.

- Mindegy. - nevetett.

Felsóhajtottam, és odabújtam mellé.

Átölelt.

- Szeretlek! - temettem az arcomat az ingébe.

- Hmmm? - kérdezte.

- Szeretlek! - fordítottam el a fejemet, hogy értse is mit mondok.

- Ja... - nevetett fel. - Én is!

Ökölbe szorítottam az egyik kezemet, és éreztem, milyen hideg.

Majdnem elnevettem magam.

- Hideg a kezem? - kérdeztem, és a tenyeremet a nyakára nyomtam.

Felszisszent, majd elhúzta az egyik kezével a kezemet.

- Nagyon. - mondta, mikor a kezem elkerült a nyakától.

Felnevettem.

- Felmelegítsem? - mosolygott.

- Ühüm. - mondtam, majd az arcomat az ingébe fúrtam.

Összefonta ujjainkat.

- Jobb? - kérdezte.

- Hajszálnyival. - kuncogtam.

Felnevetett.

Felnéztem rá.

Arcához húzta a kezem, majd megpuszilta a kezem.

- Jobb? - nevetett.

- Még mindig nem az igazi. - vigyorogtam.

Mosolyogva ajkába harapott.

- Na gyere ide! - húzott magára.

Felnevettem.

- Ne bánts! - kuncogtam.

- Most én már tudok mit tenni! - kuncogott. - Neked jéghideg a kezed!

Átöleltem a nyakát, de direkt hozzáérintettem ujjaimat a nyakához.

- Te ezt direkt csinálod! - kuncogott.

- Ühüm. - nevettem.

- Rossz vagy! - vigyorgott, majd megfordított. - Nagyon.

Lehajolt, és hozzáérintette ajkait az enyéimhez. De gyorsan felemelte a fejét.

- Mit kell mondani? - vigyorgott.

- Légyszi? - kérdeztem bociszemekkel.

- A-a. - kuncogott.

- Szeretlek? - néztem még nagyobb szemekkel.

- Ööö... Majdnem. - kuncogott.

- Imádlak! - néztem már akkora szemekkel amilyen nagyokkal csak tudtam.

- Köszi, de... Nem. - húzta az agyam.

- Gonosz vagy! - vágtam durcás képet, és az oldalamra fordultam, így Jus is velem esett.

Hátat fordítottam neki.

- Naaa! - ölelt át. - Megkapod a csókodat, csak ne csináld ezt!

- De, ezt csinálom. Gonosz vagy! - haraptam az ajkamba bánatos képpel.

- Naaa... Légy szíves!

- A légy nem szíves. - böktem ki, de majdnem elnevettem magam. De most nem hagytam magamnak.

- Hanem? - kuncogott.

- Potrohos. - mondtam, és elnevettem magam. Tudtam, hogy ez volt a célja. Gyorsan visszaformáltam az arcomat. - Akkor is haragszok rád!

- Egyébként a helyes szó ez volt: Légy szíves! - suttogta fülembe.

- Légyszi. - mondtam. - Nem légy szíves!

- De, a helyes szó légy szíves! - kuncogott.

- Hát legyél! - mondtam morcosan, majd arrébb húzódtam.

- Nagyon gonosz vagy, ugye tudod? - kérdezte ő is durcásan.

- Tudom. - mondtam, és összegömbölyödtem. - De te is!

- Én aztán nem! - makacskodott.

- De. - húzódtam el tőle teljesen.

- Bocsi. - ölelt át, és bociszemekkel nézett fel rám.

- Nem gond. - adtam meg magam.

- Kaphatok egy csókot?

- Nem! - mondtam.

- Miért? - kérdezte szívszaggató arcot vágva.

- Mert te nem adtál. - mondtam. - És így én sem adok.

- És mikor kaphatok? - kérdezte.

Megrántottam a vállam.

- Majd még eldöntöm. - kuncogtam.

- Gonosz! - mondta durcás képet vágva.

- Csak puszit kapsz!

Adtam egy puszit az arcára.

- Ez nem eléég! - nyafogott, és erősen húzott magához.

Felkuncogtam, amikor az arcát a nyakamba fúrta.

- Majd kapsz, édes! - kuncogtam.

- De én most akarok! - mondta, és erősebben húzott magához.

- Most nem kapsz. - kuncogtam.

- Miéééért? - kérdezte.

Valaki benyitott.

- Srácok, gyertek le! - hallottam Jeremy hangját.

- Oh, Jeremy! - emeltem fel a fejem. - Leszeded rólam Just?

Felnevetett, és idejött.

Justin erősen húzott magához, és a világért sem engedett volna el.

Jeremy próbálta leszedni rólam a fiát, de az tartott engem.

- Neee! - nyafogott.

Felnevettem.

- Hagyjad! Mindjárt megyünk! - mondtam.

17. rész: Bieberék

2010. szept. 3. 20:48 - írta AnonimGirll

Felkuncogtam, majd felálltam, és megfordultam. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam az ajtót. Megfordultam, és az ajtófélfának támaszkodtam.

Jus még mindig az ágyamon ült, és elmosolyodott. Felállt, majd idejött hozzám, és egy puszit nyomott a számra.

- Még egyet! - hunytam le a szemem.

- A-a. - kuncogott.

- Gonosz vagy! - húztam le a pólójánál fogva, majd ajkaimat rászorítottam az övéire.

Aztán - mielőtt még megcsókolhatott volna - elhúzódtam, és kuncogva, szórakozottan elindultam a lépcsőhöz. Aztán letrappoltam, és bementem a nappaliba.

- Mehetünk? - kérdezte apu.

- Ühüm. - mondtam, majd elindultam a bejárati ajtóhoz, ahova a többiek is követtek.

- Hozhatom Chelst is? - kérdezte Chris, bár nem tudom kinek szánta a kérdést.

Felhúztam a fekete Conversem, utána feltéptem az ajtót, és kimentem.

A hideg levegő beáramlott a tüdőmbe, ahogyan mélyen beszívtam a levegőt. Eső illat volt. Nem tudom az milyen, csak olyan eső illat (xD).

- Melyik kocsival megyünk? - fordultam hátra.

- Természetesen az enyémmel! - mosolygott Justin.

- De aztán hogy jövünk haza? - kérdeztem.

- Tőlem aztán mehetünk két kocsival is! - rántott vállat.

- Oké, akkor két kocsival megyünk! - mondta apu.

- Jussal megyek! - mondtam, és már siettem is Justin kocsija felé, hogy apám ne tudjon ellenkezni.

Hamarosan Justin is megérkezett a kocsihoz, persze Chelsea és Chris is velünk jöttek. Gondolom ellenőrizni. Tökéletes...

Jus kinyitotta a kocsit, és beszállt a vezetőülésre.

Én azonnal bepattantam mellé.

Ő erre felnevetett, és várta, hogy Chelsea és Chris is beszálljanak.

Aztán beindította a kocsit, és elindultunk. Mi mentünk elől, anyuék követtek minket.

Gyorsan repült az idő, egész úton beszélgettünk. Aztán meg csak azt vettem észre, hogy egy nagy ház előtt állunk.

- Megjöttünk! - vigyorgott, és leparkolt.

Kiszállt, és én is követtem.

Idejött hozzám, és lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a számra, de Chels belém karolt, és arrébb húzott. Gondolom Chris utasíthatta..

Rám mosolygott, majd húzott a ház felé. A fiúk mögöttünk jöttek, aztán előreengedtük őket, hogy Jus vezessen.

Jus csengetett, és hamarosan egy sötét hajú nő nyitott ajtót, a kezében egy tündéri kislány.

- Szia! - köszönt Jus.

- Sziasztok! - mosolygott, majd tekintete ránk tévedt. - Gyertek csak be!

Beengedett minket.

Justin a nappaliba kormányzott minket, ahol megpillantottunk egy férfit, aki egy kisfiúval játszott. A karjában tartotta, és úgy játszott vele. A szőnyegen ült.

Aztán megpillantottam a kanapén egy barna hajú, kék szemű nőt.

- Anyu, Apu, Erin... Ő a barátnőm, Lucy Reynolds! - karolta át a derekamat.

Lesütöttem a szemem, és azt hiszem el is pirultam.

Jus felemelte az államat, hogy a szemembe nézzen, majd elnézett. Követtem a pillantását. Először a férfire, majd a kanapén ülő nőre pillantottam, végül a kislányt tartó nőre.

- Heló! - mondtam halkan.

Mindannyian egyszerre mosolyodtak el.

A férfi felkelt, és idejött hozzánk.

Kezet nyújtott, másik kezében a kisfiút tartotta.

- Jeremy Bieber. - mosolygott rám.

- Lucy Reynolds. - mondtam, majd kezet fogtunk.

Aztán átpillantott fiára.

- Ő pedig Jaxon. - nézett vissza rám Jeremy, és megfogta a kisfiú kezét, és integetett nekem. - Köszönj neki, Jaxon! - mosolygott a kisfiúra Jeremy.

A kisfiú rám mosolygott.

- Szia Jaxon! - mosolyogtam rá.

Erre még szélesebben mosolygott.

- Tetszel neki! - kuncogott Jeremy.

Felnevettem.

- Neki is! - helyesbített vigyorogva Jus, és közelebb húzott magához..

Felnevettem. Jeremy is felnevetett, innen a többiek is nevettek.

Jeremy odament a kanapéhoz Jaxonnnal, és folytatták a játékot.

A sötét hajú nő idejött hozzám, hozta a kislányt is.

- Erin Bieber. - mosolygott, és ő is kezet nyújtott.

- Lucy Reynolds. - fogtunk kezet.

- Örülök, Lucy! - mosolygott Erin. - Hogy sikerült elkapnod Justint? - nevetett fel.

- Még magam sem tudom. - mosolyodtam el.

- Ő itt Jazzy! - mondta Justin, és megfogta a kislány pici kezét.

- Justiiin! - mosolygott a kislány.

- Átvehetem? - nézett Erinre Jus.

- Persze. - Erin átadta Jusnak Jazzy-t.

- Nézd, Jazzy! - mosolygott a kislányra, majd rám nézett. - Ő a barátnőm, Lucy!

- Lucy? - nézett rám kíváncsian, majd amint tekintetünk találkozott, Jus ingébe rejtette az arcát.

Mindannyian felnevettünk.

Majd Jazzy, édesen mosolyogva felnézett rám.

- Lucy! - mondta mosolyogva, majd kinyújtotta a kezét.

Megfogtam a pici kezét.

- Szia Jazzy! - mosolyogtam rá.

- Szia! - mondta. De ezt annyira édesen...

Addig a szüleim bemutatkoztak Jus szüleinek.

Aztán idejött a nő, aki a kanapént ült.

- Pattie Malette! - mosolygott rám, és ő is kezet nyújtott.

- Lucy Reynolds! - mosolyogtam vissza rá. Kedves nőnek tűnt. Vele is kezet fogtunk.

- Én vagyok Justin anyukája.

- Nagyon örülök! - mosolyogtam rá.

- Én is. - mosolygott.

- Körbevezetlek titeket! - mondta Jus, majd lerakta a kis Jazzy-t.

Megfogta a kezem, majd elindultunk.

Megmutatta a házat. Végül a szobájában kötöttünk ki.

Csak én, Justin, Chris és Chelsea voltunk fent a szobájában, anyuék lent maradtak beszélgetni.

Jus megmutatta Chrisnek a játékot, mi addig Chelsea-vel az ágyon ülve beszélgettünk.

Aztán ő lement, én pedig néztem ahogyan a fiúk játszanak.

Jus felült az ágyra, én pedig hátulról átöleltem, és a hátába fúrtam az arcomat.

Felnevetett.

- Mi van, cica? - mosolygott, és megfogta a lábamat.

Felkuncogtam.

Elengedtem, majd az ölébe bújtam.

Felhúzódzkodtam, és homlokomat az övéének támasztottam.

Megfogta az államat, és közelebb húzódott hozzám, majd lassan megcsókolt. Nagyon lágyan csókolt, amitől egy kicsit meglepődtem.

- Mi az? - suttogtam, a füléhez hajolva.

- Most szeretnék józan maradni! - suttogta nagyon halkan a fülembe. - Itt vannak a szüleid, az én szüleim, és mellesleg a szobában a bátyád.

Fancsali képet vágtam, mire felnevetett.

Lehajoltam a nyakához.

- Miért akarsz józan maradni? - kérdeztem, és ajkaimat a nyakához érintettem.

- Már elmondtam. - mormolta a hajamba.

- Mondd el még egyszer! - mosolyogtam, és egy lágy csókot adtam a nyakára.

- Nem lehet, most nem. - suttogta.

Elhúzódtam, és kuncogva ránéztem.

- Na jó. - sóhajtottam. - Megyek! Majd küldd le Christ, utána hívj fel engem!

Adtam egy puszit a szájára, majd kimásztam az öléből, és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, aztán be a nappaliba.

Pattie épp egy fényképalbumot nézegetett anyummal.

Letette az asztalra, és felnézett rám.

- Megnézhetem? - ültem le a kanapéra.

- Persze. - mondta mosolyogva, majd idenyújtotta, és én elvettem.

Nekiálltam nézegetni, hamarosan Chels is csatlakozott hozzám.

Justinról voltak képek. Az elején olyanok voltak, ahol még pici volt, utána már idősebb volt.

Nagyot nyeltem.

Megtaláltam az olyan képeket, ahol Caitlinnel volt. Ezt onnan tudtam, hogy a kép aljára volt kiírva.

Caitlin egy gyönyörű lány...

Gyorsan lapoztam, hogy minél előbb túl legyek ezen a fejezeten. Aztán már lassabban lapoztam.

Egyébként nagyon jó képek voltak. Sok édes kép volt Jusról.

Aztán leraktam az asztalra, és lehunytam a szemem.

- Baj van? - kérdezte Chels.

- Nem, semmi. - mondtam, de nem néztem fel.

Úgy éreztem, hogy én nem vagyok Justinhoz való...

16. rész: Bemutatkozás

2010. szept. 2. 19:28 - írta AnonimGirll

- Jó napot! - nyújtott kezet Justin apámnak. - Justin Bieber.

- John Reynolds. - fogott kezet apám Justinnal mosolyogva... Mi?! Mosolyogva??? Ezt én nem hiszem el!

Mikor elengedték egymás kezét, Jus anyu felé fordult.

- Hölgyem! - mosolygott.

Anyukám felkuncogott.

- Csak szólíts Jordannek! - mondta mosolyogva.

- Rendben. - bólintott Jus, majd egyik kezével átkarolta a derekamat.

- Engem pedig csak Johnnak! - mondta apum, amin nagyot néztem. Talán nem látta, hogy az előbb Justin átölelt?

- Rendben. - mosolygott a mellettem álló fiú. A fejemet a vállára hajtottam, és nagyot sóhajtottam.

- Justin, nem lenne kedved velünk reggelizni? - kérdezte anyu.

- Hát... Köszönöm a meghívást!

Jus tökéletesen udvarias volt. Gondoltam nem akarja elrontani a szüleimmel a kapcsolatát.

Elengedett, majd megfogta a kezem.

- Gyere, menjünk a konyhába! - mosolyogtam rá, majd óvatosan elkezdtem húzni magam után.

Elém jött, és így hátrált. A szemembe nézett, és lélegzetelállítóan mosolygott rám.

- Vigyázz! - kuncogtam.

Hátranézett, és kikerülte a nagy cserepet, amiben egy nagy növény volt.

Aztán beértünk a konyhába, és leültettem Just, én pedig szorosan mellé húztam a székemet.

Anyu elkezdett palacsintát csinálni, apu bement a nappaliba egy újság társaságában.

Amíg anyám a palacsintával foglalkozott, néha beszélgetett velünk.

- Na és hogy-hogy ilyen hirtelen együtt vagytok? - kérdezte anya hirtelen.

- Hát nem is tudom... - kezdtem. - Minden olyan... Gyorsan történt.

Anyám hátranézett, rémületét próbálta titkolni, de a szemén láttam, hogy teljesen meg van rémülve.

- Beszélhetnénk, Luce? - kérdezte.

- Ööö, persze. - mondtam, majd felálltam az asztaltól, és anyuval átmentünk a földszinti fürdőszobába - ez volt a legközelebb.

- Mi az anyu? - kérdeztem.

- Luce... Amikor azt említetted, hogy gyorsan történt, mire gondoltál? - kérdezte anyám aggodalmas képpel. Rájöttem mire akart kilyukadni.

Felnevettem.

- Anyu, semmi olyasmi nincs köztünk Justinnal... Jaj, mert te azt hitted, hogy azért jöttünk össze, mert...? - Felnevettem. - Anyu, néha olyan buta vagy!

Anyu átölelt.

- Bocsi, csak megijedtem! - engedett el.

Megforgattam a szemeimet.

- Luce, értsd meg, hogy féltelek! Már te sem vagy az a kislány, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt! Érts meg engem! Képzeld magadat a helyzetembe!

És hirtelen sikerült. Láttam magam előtt egy tizenhat éves lányt, a lányomat, amint egy sráccal egymás mellett ülnek, és láttam, hogy lopva egymásra pillantanak, mintha így beszélnének. És most megértettem, hogy anyám miért aggódott ennyire értem, hisz én is ezt tenném!

- Jó, rendben. - sóhajtottam. - Menjünk vissza! Siess avval a palacsintával, mert éhen halok!

Felnevetett, és átkarolta a vállamat. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd visszamentünk a konyhába.

Chris a konyhában volt, épp Justinnal beszélgettek. Izgatottan beszélgettek valamiről, ezen szintén meglepődtem.

- ...Neked megvan? - nézett óriási szemekkel Chris Jusra.

- Naná! - nevetett fel Jus. - Ha gondolod átjöhetnél, és kipróbálhatnád! Nagyon király!

Leültem Jus mellé.

- Na mi a téma? - kérdeztem csak udvariasságból, de hamarosan rájöttem, tényleg érdekel, hogy miről beszélgettek így...

- Ahh, csak egy játék! - mondta Jus, és átölelte a derekamat.

- Ohh, értem. - mosolyogtam, és felnéztem a szemeibe.

Azok a barna szemek... Gyönyörűek voltak. Semmit sem lehet ezekhez a szemekhez hasonlítani.

Csak néztem gyönyörű szemeibe.

Aztán ő elmosolyodott - a világ legédesebb mosolyát villantotta rám -, utána visszafordult bátyámhoz, és elkezdték kitárgyalni a játékot. Annyit kaptam el belőle, hogy Chris egyszer már kipróbálta, de szívesen játszana vele még. Justin pedig felajánlotta, hogy menjünk át hozzá mindannyian.

Chrisnek megmutatná a játékot, anyuékat bemutatná a szüleinek. És persze nekem bemutatná a családját, és a családjának is engem. Na és persze találkoznék a testvéreivel.

Chelsea egy időben érkezett meg a palacsintánkkal, és én enni kezdtem. Tegnap egész délután nem ettem egy falatot sem, így hamar végeztem az én adagommal. Majdnem én lettem az első, ha Chris le nem előz.

- Lassú vagy, húgi! - vigyorgott.

Nyelvet nyújtottam rá, majd az üres tányéromat bámultam. Jus hangja zökkentett vissza gondolataimból.

- Szóval... Átjönnétek? - kérdezte.

Felnéztem, és láttam, hogy reménykedik egy pozitív válaszban.

- Szívesen átmegyünk! - mosolygott apukám. - És mikor menjünk?

- Hát amint tudtok. - mosolygott Jus.

- Hát, én elmosogatok, és akár mehetünk is! - mondta anyu, és már állt is fel az asztaltól, és elvette előlünk a tányérokat.

- Szuper! - vigyorgott Justin.

- Segítek! - keltem fel, és éreztem, hogy Jus tenyere végigsimítja a fenekemet, amint felállok.

Ránéztem, ő meg ártatlan kiskutyaszemekkel meredt rám, de nem bírta sokáig. Kiült az arcára az a mosoly amit már kezdtem nagyon megszeretni. Hihetetlenül szexi volt, amikor rosszfiúsan mosolygott rám.

Elnevettem magam, és már mentem is a mosogatóhoz.

- Te öblögetsz, rendben? - kérdezte anyu, és már engedte is a meleg vizet. Aztán hozzám engedte a hideg vizet.

Hamar végeztünk, vagyis anyu. Aztán ő, apu, Chris és Chelsea átvonult a nappaliba beszélgetni, én meg még mindig a hülye tányérokat öblögettem.

Valaki hirtelen átölelt, és meg annyira megijedtem, hogy elengedtem a tányér, így sikeresen lefröcsköltem magam.

- Héé, csak én vagyok! - kuncogott.

- Jézusom! Ne ijesztgess! - mondtam, és felvettem a tányért, majd továbbraktam száradni.

Még volt egy tányér, azt gyorsan elöblítettem, majd leengedtem a vizet.

Megtöröltem a kezemet a törölgetőbe, utána megfordultam.

- Elengedsz? - kuncogtam.

- Nem. - mondta gyorsan. - Amíg meg nem kapom azt, ami jár nekem!

- Kérsz egy pofont? - kuncogtam.

- Hmmm, én nem erre gondoltam! - nevetett fel, és lehajolt.

- Hát persze. Gondoltam. - kuncogtam, majd megcsókoltam. De pont ekkor toppant be apám. Ezt onnan hallottam, hogy valaki köhécselt mögöttünk.

Gyorsan elhúzódtam, és elvörösödve kimásztam Jus karjai körül.

- Mehetünk! - mondta apu.

- Ööö, még nem! - mondtam, és siettem kifelé a konyhából. Felrohantam a lépcsőn, aztán be a szobámba.

A szekrényemben kezdtem kutatni.

- Nem kell kiöltözni... - szólalt meg valaki mögöttem, pár perc múlva, ami miatt majdnem szívinfarktust kaptam. Jus átölelt hátulról, a fejét a vállamra hajtotta.

- Nem hallottam, hogy jössz! - kutattam tovább.

Kivettem egy fekete farmert, és egy hosszú, sötétkék pólót. Kerestem hozzá egy lila pulcsit, majd kievickéltem Justin karjai közül, és az ágyamhoz mentem. Leraktam az ágyra a ruhákat.

- Átöltözhetek? - kérdeztem.

- De csak ha itt maradok! - vigyorgott, és ő is idejött az ágyhoz. Leült.

Felsóhajtottam, majd elfordultam, és levetkőztem.

Próbáltam ezt minél gyorsabban, hogy meg ne fagyjak.

Aztán felöltöztem, és Jusra pillantottam.

- Mehetünk? - kuncogtam, és odamentem elé.

Feltérdeltem az ágyra.

Átölelt, és felsóhajtott.

- Menjünk! - mondta. Lehajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam a szájára.

15. rész: 'Szeretlek!'

2010. szept. 1. 20:02 - írta AnonimGirll

Valaki halkan benyitott, de én lusta voltam felnézni. Hamarosan Chelsea hangját hallottam.

- Luce, keljetek fel! - suttogta.

- Miért? - nyögtem fel halkan, és felnéztem rá.

- Jordan mindjárt hazaér! - mondta halkan.

- Miért, mennyi az idő? - ráncoltam a homlokomat, majd egy nagyot ásítottam.

Jó érzés volt, hogy Justin rajtam fekszik. Puha bőre az enyémnek préselődött, arról nem is beszélve milyen jó illata volt...

- Mindjárt tíz óra. - mondta.

- Ahh, hagyj aludni! - nyögtem ki, és lehunytam a szememet.

- De ha anyukátok így talál itt titeket kinyuvaszt! - mondta. - Nem csak téged és Justint, hanem még engem és Christ is, mert nekünk kellett vigyáznunk rád!

Felnyögtem, és lenéztem Jusra. Édesen szuszogott a vállamba, ami nagyon megnyugtató volt.

- Jus, édesem! - suttogtam fülébe.

Morgott egyet, és átrakta a másik vállamra a fejét, így megpillanthattuk az arcát.

- Nézd már milyen cukin alszik! - mondta kuncogva Chels.

Lenéztem rá, és csakugyan igaza volt Chelsea-nek.

- Aww... - mondtam, és azt hittem helyben szétfolyok. - Tényleg nagyon cuki!

- És a te pasid! - mondta morcosan.

- Ezért még biztosan kapok valamit cserébe. - nevettem fel.

Jus füléhez hajoltam.

- Jó reggelt, édesem! - mormoltam fülébe.

- Hmmm... Még mindig álmodom! - mondta, és fészkelődni kezdett, amíg teljes kényelembe nem helyezte magát.

Felkuncogtam.

- Már nem! Hacsak nem ébren álmodsz! - suttogtam, és megpusziltam a fülét.

- Lucy? - kérdezte. - Ha te vagy az, akkor még mindig álmodok!

- Miért olyan nehéz elhinned, hogy itt fekszel rajtam? - nevettem, az utolsó szó jól megnyomva.

Felkuncogott.

- Szóval a tegnap este megtörtént? - kérdezte hitetlenkedve, és arcát a vállamba fúrta.

- Igen, a tegnap este megtörtént! - kuncogtam fülébe.

Lehelete a nyakamat csiklandozta.

- Hmmm, akkor nem akarok felkelni! - húzódott közelebb hozzám.

- Anyuék hamarosan hazaérnek, és kitekerik a nyakunkat, ha így látnak minket! Mindannyiukét! - mondtam.

Felnyögött.

- Csak adj öt percet! - mondta.

- Hááát... - Chelsre néztem, ő bólintott, majd kiment. - Jó. Öt perc. - helyeztem én is kényelembe magam.

- Hmmm, köszi. - motyogta nyakamba.

Lehunytam a szemem, és ásítottam egyet.

- Mi az, annyira elfáradtál tegnap este? - kérdezte kuncogva, és megéreztem kezeit a combomon.

- Ühüm. Tegnap annyira lefárasztottál a te kis akcióiddal, hogy teljesen kimerültem! - mondtam az ásítás után, még mindig csukott szemmel.

Elnevette magát, én meg felkuncogtam.

- Szóval ennyire lefárasztottalak? - kérdezte. - Ma is megtegyem?

Felnevettem.

- Majd még eldöntöm. - mondtam, és kicsit mocorogtam, majd lassan letoltam magamról Just.

- Mi az? - nyavalygott, és felnézett rám.

Felnevettem, és a hasamra fordultam. Átöleltem a párnámat, és az arcomat ráfektettem. Elégedetten felsóhajtottam, és kényelembe helyeztem magam.

Aztán Justin rám mászott.

- Miért kellett megfordulnod? - nyögött fel. - Eddig tök kényelmesen elvoltam!

Felnevettem.

- Igen, jól el voltál... rajtam! Miért volt ez jó nekem? - kérdeztem.

Felnevetett, és lejjebb csúszott. A fejét a hátamra támasztotta, és átölelte a combomat.

- Nem tudom, csak azt hogy nekem jó volt! - kuncogott. - Egyébként nagyon kényelmes vagy, tudod? - kérdezte, mire én hangos nevetésben törtem ki.

Ő is velem nevetett.

- Kár, hogy nem egész este így aludtunk! - vigyorgott. - De mindegy, jót álmodtam így is!

Hangjából hallottam, hogy megint úgy vigyorog. Hogy megbizonyosodjak erről, felé fordítottam a fejemet. Tényleg azt a rosszfiús mosolyt villantotta rám.

- Hihetetlen, hogy valaki ennyire rossz legyen! Megértem, hogy fiú vagy, és könnyű elterelni a figyelmedet, de... - Felnevettem. - Nagyon rossz vagy! - kuncogtam.

- Te teszed ezt velem! - nézett rám ártatlan szemekkel.

- Mi? - kérdeztem meglepődötten. - Ezt hogy érted? Én?

- Igen. - mondta. - Annyira szexi vagy, hogy az már fáj! - Elmosolyodott.

Felnevettem.

A bal kezemmel elengedtem a párnát, és összeborzoltam Jus haját.

- Kicsit túlzol! - mondtam kuncogva.

- Nem én! - vigyorgott.

Visszahúztam a kezem, de az arcomat még mindig úgy fordítottam, hogy lássam őt.

- Szeretlek! - suttogtam.

Nagyot nézett. Óriási szemekkel meredt rám.

- Mi az? - kérdeztem.

- Azt mondtad... szeretsz? - kérdezte még mindig óriási szemekkel.

- Ühüm... Mert? - kérdeztem, és zavartan ráncoltam a homlokom. Talán nem kellett volna mondanom?

- Mert... - elmosolyodott. - Én is szeretlek! - ölelt szorosabban, és lehunyta a szemét. Beszívta a levegőt, majd egy puszit nyomott a hátamra.

Felkuncogtam.

- Mondjam ki még egyszer? - kuncogtam, majd arcához érintettem az ujjaimat, bal kezemmel végigsimítottam az arcán, amit az előbb húztam el a párnától.

Felnézett, és nagyot vigyorgott. Feljebb mászott, és mellém feküdt. Most én másztam rá. Füléhez hajoltam.

- Szeretlek, Justin Bieber! - suttogtam.

Ekkor karjai a derekamra fonódtak, ajkai megtalálták az enyéimet.

Éreztem, nagyon örült ennek, hogy végre kimondtam, döntöttem. És éreztem... A szívem úgy vert mint valami tébolyult kolibri szárnya, aki nem tud szabadulni. A gyomromban a pillangók táncra perdültek örömükben.

Én is ugyanúgy viszonoztam csókját. Boldog voltam! Végre, teljesen boldog voltam!

Majd lassan elváltak ajkaink. Ziháltuk a levegőt.

A szemébe néztem, és láttam benne, hogy mennyire próbálja visszafogni magát. Visszafogni az örömét, és a benne tomboló vágyat, amit eddig jól féken tudott tartani. Ez a hirtelen kicsit legyengítette az önuralmát...

- Szeretlek! - bújtam nyakához, és erősen öleltem.

- Én is! - mormolta hajamba.

Benyitottak, újra.

- Letelt az öt perc! - vigyorgott az ajtóban Chels, majd kiment.

Egyszerre sóhajtottunk fel.

Elengedtem Just, és kimásztam az ágyból. Hirtelen éreztem milyen hideg van, sokkal hidegebb, mint egy átlagos júliusi reggel. Hallottam az esőcseppek kopogását. Oh, szóval esik, szuper...

Kómásan szedegettem fel a szétdobált ruháimat, és ha épp útba esett Justin egy-két ruhadarabja, azt is felvettem a földről. Odamentem a ruháinkkal az ágyhoz, és leraktam őket.

- Ez a tied! - kuncogtam, és odanyújtottam neki a fekete farmerét.

Elnevette magát, és elvette.

A szekrényemhez mentem, és kivettem egy fekete melegítőt.

Felráncigáltam magamra, majd kerestem egy hosszú ujjú pólót.

Aztán ásítozva odamásztam, Jushoz, ő már teljesen fel volt öltözve. Bebújtam az ölébe, és megragadtam a takarót. Feltérdeltem, és Jus hátára terítettem. Magamra is húztam, amennyit tudtam, így teljesen bebugyolálva ültünk az ágyamon.

Chris benézett.

- Gyertek le, megérkeztek anyuék! - mondta, majd kiment.

Felkeltem, és húztam magam után Just is.

Kimentünk a szobámból, le a lépcsőn, be a nappaliba.

- Anyu! - mondtam mosolyogva, és odamentem hozzá, egyedül hagyva Justint.

Átöleltem.

- Ohh, Luce! - nevetett fel halkan, és visszaölelt.

Aztán elengedett, és én visszamentem Jushoz.

Magammal húztam az ősök elé.

- Anyu, apu... Ő itt Justin! - mondtam mosolyogva, majd felnéztem a barátom arcára.

Szóóóóval...

2010. aug. 31. 14:11 - írta AnonimGirll

...Suli... Értitek, nem hiszem, hogy magyaráznom kéne. Nekem mostantól egy csomót kell tanulnom, csak esténként és hétvégenként gépezhetek! Lehet, hogy lesznek rövid részek is, de majd próbálom minél gyorsabban összehozni őket! Ennyit akartam, sziasztok!      AnonimGirll

14. rész: Reggel

2010. aug. 31. 10:56 - írta AnonimGirll

Ledöntöttem az ágyra, ami egy nagyot nyikorgott.

Felkuncogtam.

- Tényleg eléggé bosszantó! - mondtam, de folytattam amit elkezdtem.

- Ugye? - kérdezte, miközben átölelte a derekamat. Megfordított, és feltolta az államat. Megcsókolt, miközben erősebben szorította a derekamat.

- Azért ne nyomd ki belőlem a szerveimet! - nyögtem ki, mire ő felnevetett, és lazított szorításán.

Hosszan csókolóztunk, nem tudom meddig tarthatott, csak az hallottam, hogy az ágyam nagyokat nyikorog mikor fordulunk. Ezt szerintem még a másik szobában is hallották.

Beletúrtam Jus kócos hajába, ő pedig nyelvével megkereste az enyémet.

Átöleltem a lábaimmal, mire ő hangosan felnyögött.

Felnevettem.

- Sss! - kuncogtam, de aztán ő visszanyomta ajkait az enyéimre.

Folytattuk a csókolózást, szerintem ez tarthatott két percig.

Benyitottak.

- Mi a...? - hallottam Chelst, mire elengedtem Justint, és elhúzódtam. - Ööö, bocsi. - mondta zavartan. - Picit lehetne csendesebben? - kérdezte. Teljesen fel volt öltözve, de az arca elég piros volt.

- Ööö... Persze. - mondtam.

- Oké. - vigyorodott el. - Csak mert mindjárt filmet nézünk.

- Ja, mi meg csak azért... Elég furcsa hangokat hallottunk a másik szobából.

Jus erre a nyakamba rejtette az arcát, hogy elfojtsa a nevetését, de már rázkódott, és nekem is röhögnöm kellett.

Mindketten felnevettünk. Kimásztam Jus öleléséből, és az arcomat a párnámba rejtettem.

- Bocsi. - mondtam, de újra kitört belőlem a röhögés.

- Semmi. - mondta zavartan Chels, majd lelépett.

Elkezdtünk hangosan röhögni Justinnal, már fetrengtünk.

- Máskor inkább kevésbé viccesen fogalmazz! - nevetett.

- Rendben, majd próbálkozom.

Fél perc után kiröhögtük magunkat, utána lefeküdtünk egymás mellé.

- Lehet aludni kéne... - jegyeztem meg.

- Hát... Próbáljuk meg! - mondta.

Odakúsztam hozzá, és a mellkasára hajtottam a fejemet. Lehunytam a szemem, és felsóhajtottam.

- Így nem tudok aludni! - kuncogott fel, közben magára húzott, és a combomat kezdte simogatni.

- Na így én sem. - néztem fel a szemeibe. Még mindig úgy nézett rám, amitől elakadt a szavam múltkor. A szemei csillogtak. Elmosolyodtam. - Talán arrébb kéne mennem, akkor talán tudnál aludni...

- Akkor talán tudnék, de én nem akarok aludni! - mondta, és feljebb húzott. Megpuszilta a nyakam, engem meg kirázott a hideg. Ajkai súrolták a nyakam, alig ért hozzá.

- Ez nagyon rossz! - nevettem fel.

- Ugye? - kuncogott fel.

Megfordított.

- Ez a hülye ágy állandóan nyikorog? - kérdezte bosszankodva.

- Nem hülye! - mondtam morcosan.

Felnevetett.

- Máskor hozzánk megyünk! - kuncogott fülembe, majd nekiállt a nyakamat csókolgatni.

Felnevettem.

Megfordítottam, és a szemébe néztem.

- A te ágyad mivel jobb? - kérdeztem.

- Nem nyikorog! - kuncogott fel.

Felnevettem, majd az ajkamba haraptam.

- Kicsit hosszú ez az este. - jegyeztem meg.

- Én szeretem a hosszú estéket! - villantotta rám rosszfiús mosolyát.

Felnevettem.

- A látszat csal! Nem is vagy te olyan ártatlan, mint amilyennek mutatod magad!

- Nem kell mindenkinek tudnia róla! - kuncogott fel.

- Oh, csak nekem, igaz? - kérdeztem, és felültem.

Ő is felült.

- Ühüm. - morogta nyakamba.

Az ölébe húzott. Átöleltem a lábaimmal, és hátrahajtottam a fejem.

Jus a nyakamat kezdte csókolgatni, majd megsimogatta az arcomat, mire én lehajtottam a fejem, és felkuncogtam. Felsandítottam rá, de ő feltolta az arcomat, és megcsókolt.

Ajkaink hevesen mozogtak együtt, de ő még mindig többet akart, ahogyan én is.

Lenyomott az ágyra, én pedig magamra húztam, amennyire tudtam.

Teljesen rám nehezedett, de nem éreztem, legalábbis nem érdekelt.

Mindkét karommal a nyakát öleltem, ő pedig tenyereit az arcomra simította.

Úgy éreztem mindjárt kinyomja belőlem az összes levegőt, így próbáltam levegőhöz jutni. Mindketten gyorsan szedtük a levegőt, de nem hagytuk abba csókot.

Megfordultunk, de leestünk az ágyról. Szegény Justinra estem, de őt nem zavarta. Megfordított, és folytatta tovább.

Végül kénytelenek voltunk elhúzódni. Jus lemászott rólam, és lefeküdt mellém.

Mindketten levegőért kapkodtunk.

- Wow. - nevetett fel rekedten.

- Mi wow? - néztem rá, miközben ziháltam a levegőt.

- Szerinted? - kuncogott, és felém fordult. Felkönyökölt, és az arcomat tanulmányozta.

Én is néztem az arcát. Közelebb mászott hozzám, majd felhúzott.

Felvett a karjaiba, mint egy menyasszonyt, és elindult velem az ajtóhoz.

Nevetve nyitottam ki előtte az ajtót. Aztán halkan be is csuktam, amint kimentünk.

Átöleltem a nyakát, és felhúztam magam, hogy elérjem ajkait.

Lágyan csókolt. Most meglepődtem. De nem okozott csalódást, hamarosan gyorsított.

Levitt a lépcsőn, be a nappaliba. Lerakott a fotelbe, és közben kicsit felhúzott, hogy ajkaink ne szakadjanak el.

Majd én odaügyeskedtem magam, és ő pedig a kanapéhoz húzott.

Én kerültem alulra, mint mindig. Ezen elnevettem magam.

- Khm... - hallottuk, mire Jus gyorsan elhúzódott.

Chris állt ott, épp popcornnal jött be, filmet nézni.

- Hát öhm... - ültem fel, és zavartan néztem bátyámra. - Azt hiszem, mi felmegyünk. - mondtam, és megragadtam Jus karját.

Felhúztam, és ráncigáltam magam után.

Amikor már a lépcsőn mentünk fölfelé, felsóhajtottam.

- Jó ötlet volt lejönni! - nevettem fel halkan.

Ő is felnevetett.

- Azt hiszem a bátyád megutált engem. - mondta.

- Az biztos. - sóhajtottam. - De mindig ezt csinálja, nyugi!

- Kösz, megnyugodtam. - nevetett fel.

- Látom. - kuncogtam, majd a falhoz húztam.

- Hmmm, mi az? - kérdezte kuncogva, és a fülem mögé tűrt egy tincset.

- Semmi. - kuncogtam, és átöleltem a nyakát. Megcsókoltam, próbáltam rávenni, hogy csókoljon vissza. Először csak bizonytalanul, zavartan csókolt vissza, majd kezdett belejönni.

Húzni kezdett maga után, gondolom be a szobámba.

Berúgta az ajtómat, majd felkapott, és bevitt. Lábbal belökte az ajtót, majd egyenesen az ágyhoz cipelt.

Letett, én meg magamhoz húztam. Átöleltem a lábaimmal, ő pedig alám nyúlt, és feljebb rakott az ágyon. Eddig is iszonyúan nyikorgott az ágy, most hogy Jus is felmászott, még jobban nyikorgott az egész.

A hajába túrtam, és hevesebben csókoltam. A testem teljesen felhevült, és próbáltam nem arra gondolni mi lesz, ha ezt rövidesen nem hagyjuk abba.

- Én ezt nem bírom! - nyögött a hajamba.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni, és néha gyengéden meg is harapott.

- Talán... valami mással... kéne elütni az időt! - mondtam, és próbáltam kapaszkodni a józan eszembe.

- Talán aludni kéne? - morogta vigyorogva nyakamba.

- Ühüm. - mondtam, és kimásztam alóla.

Felkuncogtam arca láttán. Csalódottan meredt rám.

- Jó éjszakát! - öleltem át, majd egy puszit nyomtam az ajkaira.

- Jó éjt! - mondta, majd lassan megcsókolt.

Mikor vége lett a csóknak bemásztam az ágyba, a fal felőli oldalra.

A fal felé fordultam, és lehunytam a szemem. Az ágy nyikorgott - Jus bemászott mellém, és átölelt.

- Jó éjt! - suttogta fülembe. - Álmodj szépeket!

- Szép álmokat! - mondtam, és közelebb bújtam hozzá.

- Meglesz! - kuncogott.

- Hmmm... Rossz vagy! - mosolyra húzódott a szám.

Lehunytam a szemeimet, és csak feküdtem, és vártam, hogy elnyomjon az álom.

De fél óráig csak félálomban feküdtem. Jus mögöttem halkan szuszogott, neki már sikerült elaludnia.

Nem volt erőm felnézni, ezért csak csukott szemmel feküdtem.

 

Arra ébredtem, hogy valaki rám hengeredik.

Álmosan felnéztem.

Már reggel volt, és Justin a nyakamhoz bújt, és úgy aludt tovább.

Elmosolyodtam, és lehunytam a szemem, hogy tovább aludjak.

13. rész: Figyelemelterelés

2010. aug. 30. 21:52 - írta AnonimGirll

Lassan hátráltam, míg Jus mellkasának nem ütközött a hátam. Megfogtam a karjait, és magam köré fontam őket. Most már biztonságban éreztem magam, de szemeimet le nem vettem az előttem állókról.

- Én megmagyarázom... - kezdtem, de Chelsea közbevágott.

- Te tényleg Justin Bieber vagy? - kérdezte kerek szemekkel, látszódott rajta, hogy nem hisz a saját szemének. Chelsea-ből előbújt a rajongó kis csajszi.

Uhh, nem vettem számításba Chelsea-t... Ő Justin rajongója, imádja a zenéjét, és még jó pasinak is tartja, de erről csak nekem beszél... Na és persze azt mondja, hogy túl öreg hozzá... Hát igen, két év az sok így, ha a lány az idősebb.

- Ezt el sem hiszem. - mondta, és a szája elé tette a kezét, hogy nehogy felsikoltson.

- Igen, én vagyok. - felelte gépiesen Jus, és a végén nagyot nyelt. Felnéztem rá, és követtem a pillantását. Chris szemébe nézett, Chris meg vissza rá. Chris fenyegetően meredt Jusra.

- Beszélhetnénk? - kérdezte Chris, és szemét le nem vette Justinról.

Pár másodperc kellett, hogy felfogjam evvel mire céloz.

- Nem! - mondtam, és közelebb húzódtam Jushoz. - Hagyd békén, én hívtam át!

Chris rám nézett.

- Én azt hittem, hogy így hogy üres a ház, áthívod pár barátnődet vagy valami, erre áthívod ezt! - mondta.

Nagyon szíven ütött, hogy így nevezte.

- Van neve is! - mondtam dühösen.

- Nem érdekel! - válaszolta Chris.

Kezdtem nagyon dühös lenni.

- Szó sem volt róla, hogy hozhatsz fiút! - mondta.

- Szó sem volt róla, hogy nem hozhatok! - vágtam vissza. - És a  barátnőimről sem volt szó.

Ő is kezdett dühös lenni. Chelsea átölelte a derekát.

- Beszélhetnénk? - kérdezte Chelsea.

- Nem akarom itt hagyni! - bújtam közelebb Jushoz.

- Nyugi, nem megyünk messze! - mondta.

- Hát akkor... - felnéztem Jusra, aki mereven figyelte a bátyámat. - Jó. - lehajtottam a fejem, majd hamarosan felnéztem a bátyámra. - Ne merd bántani!

Visszabújtam Jushoz, majd a füléhez hajoltam.

- Mindjárt itt vagyok! - suttogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Jó. - felelte nagyon halkan.

- Oké. - motyogtam, majd elengedtem, és odamentem Chelshez, aki már a folyosó túlsó végén volt, ahol a fiúk már nem hallhattak.

- Te összejöttél Justin Bieberrel? - kérdezte izgatottan, és önkéntelenül is Jusra pillantott, aki ott állt a fürdőszoba ajtajának támaszkodva, egy szál fekete boxerében.

- Ühüm. - motyogtam lehajtott fejjel. Nem akartam hozzátenni, hogy azt hiszem, mert akkor elkezdenénk hosszan beszélgetni, nekem meg ahhoz kedvem nem volt.

- És miért nem szóltál? - kérdezte.

- Mert ma jöttünk össze. - sandítottam fel rá.

Pár pillanatig csendben meredt rám, majd a szája elé kapta a kezét.

- Ezt nem hiszem el! - kapott végül mindkét kezével a fejéhez. - Mekkora szerencséd van!

Halványan elmosolyodtam.

- Aha.

- Nos, és... Itt voltatok az üres házban... - mondta. Nem értettem mire akart kilyukadni, és ezt ő is észrevette. - Szóval úgy értem... Ti ketten...

Láthatólag elég zavarban volt, még így is, de azért vigyorgott. Hirtelen rájöttem, mit akart.

- Neeem! - nevettem fel, és védekezően magam elé helyeztem a kezeimet. - Mi nem... Szóval... Nem csináltunk semmi... olyat... - Nekem még cikibb volt erről beszélnem, bár Chelssel már beszélgettünk... ilyesmikről, de attól ez még ciki volt. Hiszen akkor még nem volt barátom, nem érintett kínosabban a kérdés.

- Oh, értem. - mondta, és felnevetett. - Akkor? Egy üres ház, és ti ketten jártok... Kicsit gyanús ez nekem. - vonta fel a szemöldökét.

Elnevettem magam.

Hátrapillantottam.

- Ezt talán majd később megbeszéljük... ha nem lesz közönségünk. - mondtam, és visszanéztem Chelsre. - Majd reggel, vagy délután.

- Rendben, csajszi! - mosolygott, majd belém karolt, és húzott vissza a srácokhoz. - Megjegyzem! - vigyorgott.

Visszabújtam Jushoz.

- Aztán legyetek jók! - kacsintott ránk Chelsea, én meg teljesen zavarba jöttem, ezért gyorsabban húztam Just a hálószobám ajtaja felé. De amint felnéztem Justinra, rajta is láttam, hogy eléggé zavarban van.

Chels Chris hálószobája felé húzta a bátyámat.

Kinyitottam az ajtót, és betessékeltem Just. Utána én is bementem, és becsuktam az ajtót.

Felnyögtem.

- Ez állati ciki volt. - mentem oda az ágyamhoz, és felfeküdtem rá.

- Ja. - mondta Jus. - Egyébként miről beszélgettetek?

Ráugrott az ágyamra, az pedig egy nagyot nyikorgott.

- Mennyire nyikorog ez az ágy! - mondta, és elkezdett rajta mozgolódni, így az tovább nyikorgott.

- Ha nem fickándozol össze-vissza, nem fog nyikorogni. - mondtam, és lehunytam a szemem.

- De téged nem zavar? - kérdezte, és még mindig nem tudott megmaradni egy helyben.

- De, zavar, mert direkt csinálod, hogy nyikorogjon! - mondtam, és felkeltem az ágyról.

Kerestem magamnak a fiókomban egy melltartót, és egy francia bugyit, majd elvonultam a fürdőszobába. Szerencsére a folyosón nem volt senki. Levettem a törölközőmet, és felvettem a pizsamának szánt fehérneműimet.

Aztán gyorsan visszamentem a szobámba.

Jus az ágyamon ült, és a takarót bámulta.

- Most haragszol rám? - kérdezte, mikor leültem az ágyra.

- Dehogy. - nevettem fel, majd odamásztam hozzá. - Rád nem lehet!

Egy puszit adtam a homlokára.

Átkarolta a vállamat, én pedig a térdére hajtottam a fejem.

- De most komolyan! Nem zavar, hogy ennyire nyikorog az ágy? - kérdezte.

- Nem zavar, már megszoktam. Egyébként meg nem szoktam az ágyamon osztozni senkivel, én meg nem szoktam annyit mocorogni, hogy állandóan nyikorogjon az ágy. - mondtam.

- Ohh. - mondta. - Na de... Azért néha mégis zavar... Például, ha épp... - elharapta a mondatot.

- Ha épp? - kérdezte felvont szemöldökkel, és felnéztem az arcába. Felemeltem a fejem. - Hmmm?

- Semmi. - mondta, és kerülte a pillantásomat.

Gyorsan átvettem mit mondott. Elnevettem magam, rájöttem mire gondolt.

- Nem... - nevettem. - Jus, ennyire rossznak képzelsz? - kuncogtam. - Egyébként, ha tudni akarod... - hajoltam füléhez. - Én teljesen ártatlan vagyok!

Összerezzent.

Elhúzódtam, majd a hátamra feküdve elterültem. Felnéztem Jusra, aki engem figyelt.

Hirtelen különös hangokat hallottunk a másik szobából.

- Tök jó... - mondta Justin, és elhúzta a száját.

Felnevettem, majd felültem.

- Eltereljem a figyelmed róluk? - kérdeztem, és átöleltem a nyakát, és a beletúrtam a hajába.

- Hááát. - megvillantotta rosszfiús mosolyát. - Nem is tudom... - Fél percig gondolkodott, de ezt úgy, hogy engem teljesen türelmetlenné tett. - Oké.

Elmosolyodtam, és a karjai közé furakodtam.

- Mennyire tereljem el a figyelmedet? - suttogtam fülébe.

Felnyögött. Gondoltam már sikerült elterelnem a figyelmét, de csak egy kicsit.

- Amennyire csak akarod. - mondta, és lélegzetvétele is gyorsult.

- Hmmm... Oké, de te mondtad. - kuncogtam fel.

Elkezdtem a nyakát csókolgatni, és közben teljesen hozzásimultam.

Hangosan felsóhajtott, és magához szorított.

 

Bocsi, de ez most elég rövid lett! :/ majd lesz hosszabb is! :)